2015. december 29., kedd

kisKarácsony.

Karácsony volt, csak megtörtént. Nehéz, fáradt lelkű, terhelt Karácsony. A cserépkályha újraépítése miatti keserűséggel kezdődött, aztán az kényszerelköltözéssel járó dolgok - mint utazgatás, otthontalanság érzés - annak ellenére, h nagyon szeretünk ott lenni, ahol voltunk. És hálásan telt az ottlét, kifejezetten. Élveztük a nagyobb teret, több szobát, amerikai konyhás nappalit.
A lehető legjobb dolgunk volt.
Hazaérve kosz, felfordulás. A kályhaépítés miatt, és mert Apa kihasználva az időt, h a család távol - nekiállt régóta halogatott és nagyon szükséges szekrénycseréknek, festéseknek, stb. Miután a végére ért - Karácsony küszöbén - szépséges és boldogságos otthont varázsolt. De míg ide eljutottunk...
Hogy ne legyen annyira egyszerű a romok takarítása, mindenki fogta magát, és lebetegedett. Mindenki - én is. Csakhogy nekem nem lehetett hivatalosan mégsem, hiszen valakinek fognia kellett a hányók fejét, csillpítani a lázat, és önteni a lelket. Ez utóbbi ment legkevésbé. Kifejezetten rosszul ment.
Közbejött egy konfliktus is, ami rettentően megviselt - ezt állt a lelki helyt nem állásom hátterében. Egy házaspár, akiknek az életét régóta kísérjük, idézett elő egy olyan helyzetet, ami terhelően hatott, nagyon. Azon túl, h a konkrét esemény lenyomasztott, elgondolkodtatott az is, miért nem bírok túllépni, miért telepszik ennyire rám. És igen, tanultam magamról, megint. Hála a Minden Titkok Tudójának, akinek fontos vagyok, aki nem szűnik meg tanítani, szabadságra vinni, újra meg újra, még jobban és még jobban.
De nincs megállás, a napok teltek, és elérkezett - a kifáradásba is - az Ünnep. Rend lett, majdnemkész lakás is. Szép, új, meleg. De a lelkemben kavarodás, zűrzavar, kényelmetlenség. És ez ugyebár nem az az időszak, amikor adódna egy kicsi én-idő, magamra figyelés... Helyette kifelé kell fordulni, szeretteket szeretni, sütit sütni és örömködni. Nem ment könnyen, na.

De végül lett kedves ajándék is, egy hirtelen ihlet hozta ötlet - hóember gömb készült:






Az ikeás szekrényünk csomagolásából pedig gyertyatartó:

(S balról a tollas, és mellette M műve)

S még szabadfoglalkozásban egy "indiános képet" is elkészített a Dédinek:


A tollak egy elhasználódott fotós kellék - egy baba angyalszárny újrafelhasználása. Mogyoró a kertből, a hóember teste pedig fehér gyöngy.
Végül mézeskalács is készült, bár nem volt rá reményem, h eljutunk idáig. De lám, mégis. (Egy kedves anyuka, akinek meséltem az idén lehetetlennek tűnő karácsonyi készülődésünkről, megajándékozott minket egy adaggal, ami hihetetlenül jólesett, és meg is nyugtatott, h bárhogy is alakul, nem telik majd mézeskali nélkül az ünnep.)





A Szenteste/délután Anyukámnál telt, mérhetetlen izgalomban az ajándékok átvételéig történő várakozás alig_kibírásával.


Mi másnap ajándékoztunk, bár eddig minden évben hamarabb, mint a Nagycsaládi. Ez most nem jött össze. De sikerült mindnekinek örömet szerezni, a gyerekek egymást is megajándékozták.


M-től saját készítésű társasjátékot kaptam, egy kreatívkodós alkalmon csinálta. 9 fa lapocska, amin áll 8 oszlop. Az oszlopok tetején majmocskák arca, az alján különböző gyümölcsök. Középen gyümölcsök kis, lefelé fordított korongokon. A majmok a kedvenc finomságot keresik, össze kell párosítani őket.



Gyakorlatilag ez egy memóriajáték, csak bonyolítva, mert nem a helyére teszed vissza a megnézett oszlopot, hanem mindig az épp üres fa lapra. Nekem alapból sem megy a memori, szóval ebben esélytelen vagyok. De azért élvezem...!


Több értékes könnyvvel is gazdagodtunk, de azoknak majd szentelek egy külön posztot. Közeleg a vizsga is, mi hetek óta bele sem szagoltunk az ehhez kapcsolódó kötelezőbe, szóval most ez vár ránk. A Nap süt odakint, és ennek örömére családilag kivonulunk diófaleveleket gereblyézni, mert ez jól elmaradt. Alatta biztos kikopott a szépfű már.
Mondjuk itthon sem voltunk. De előtte is elmaradt.
Majd a jó levegő kimossa belőlem a bút. Remélem... :)

2015. december 22., kedd

Jézusünnep

Nekem a karácsonyi hangulat ez:




És még EZ:




Kívánok Istenközeli, csodaKarácsonyt minden kedves ide látogatónak!
Áldjon meg a Mindenható, Mindentudó, Örökké Szerető Teremtő Isten, és hozza el otthonát a szívünkbe!

Hiszem,
Hogy a jó erősebb a gonosznál
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál.

Hiszek
Az ember jóságában mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.

MERT HISZEM, HOGY AZ EMBER EREDENDŐEN JÓ.
Jobb annál, mint amit tesz,
igazabb annál, mint amit mond,
finomabb annál, mint amilyennek látszik.

(Henri Boulad)

2015. december 20., vasárnap

Jégkirálynőnél


Egy röpke színdarabocska - azért persze próbák sorával, és szövegtanulással! -, a gyülekezeti gyerekkarácsonyon. S a Jégkirálynő katonája, M az erdész melegszívű leánykája.






M itt már túl volt a szombati két kóruskoncerten, ahol szólózott - rapszöveg! És még várt rá délután a nagy, egy órás színdarab, az Éli könyve...

karácsonyi koncertcsoda


Ma született meg Ő, Megváltónk
Mennyei kincset rejt
A jászol
Fénye nagy reménység
A világnak
Örvendj te egész Föld
Karácsony van!


Emeld fel hangod, s dicsérjük Őt,
mert eljött!
Királyunk napján énekeld hát
Ő eljött!
Hangosan dalold
Ő eljött!
Dicsérd nagy Urad
mert eljött!


Szálljon most béke ránk
Az Atyától
Örvendj te egész Föld

(türüpp-türüpp-tü-rü-rüpp...)

2015. december 11., péntek

az élet... szép

Kiskarácsony, nagykarácsony, itt van a nyakunkon.

Futkosunk vidékre le, vidékről fel, korán kelünk, későn fekszünk, napközben dolgozunk, intézkedünk, szervezkedünk, rendezkedünk. Gyerekeket hurcoljuk magunkkal, vagy hurcoljuk őket a saját kötelezettségeik után. Nagyon, nagyon szaladósak és fárasztóak az utóbbi napok, hetek. Kimerült mindenki. Szeretem, ha zajlik az élet, de ez már több, mint ami jól esik. Kell a nyugalom, a pihenés, a megállás. Különben nem ér utol a lelkem.


Meglett a kresz vizsgám. Minden napból igyekeztem lecsípni időket a tanulásra, és előtte egy teljes (3gyerekes) napom volt komolyabban készülni, beletettem, amit csak tudtam, és Istennek hála, sikerült. A gyerekek - amennyire ezt kívánni lehet - hagytak tanulni. M sokszor figyelte velem a kresz kérdéseket, és már profi elsőbbségadásban, meg a táblákat is keni-vágja. Kérdezte, h neki nem lehetne-e vizsgázni, így előre, a majdani jogosítványához.

Otthon újra kellett rakni a cserépkályhánkat, váratlan és kellemetlen dolog, ez rúgta fel az életünket. Úgyhogy Karácsony előtt még A Nagytakarítás vár, nem csak egy amolyan szokásos szimpla...

M készül a karácsonyi szerepléseire, két színdarabban is játszik, és S-sel együtt pedig kóruskoncertet adnak két alkalommal. Besűrűsödtek a próbák mindenhol, a vezetők egyre izgatottabban, idegesebben várják a gyerekektől a jó teljesítmény, feszültséges állapot. De profi műsorok mind, az is biztos. Örülök, h ilyesmiknek lehetnek a részesei.

Tegnap volt már egy előkarácsonyi fellépés, ovis csoportoknak adták elő a darabot. Nem tudtam bent lenni, mert B-t megviselte a korán kelés, vidékről beutazás, és végig nyűglődött. Aztán benyomultunk _3 gyerek és én_ egy bevásárlóközpontba felkutatni fellépő ruhákat, mert nincs a hétköznapi ruhatárunkban olyan darab, amire szükség lesz. Persze ekkor már elaludt a rám kötött B, így téli hacukában, rajtam alvó gyermekecskével összeizzadva róttuk a boltokat, ahol M és S kitartóan próbálgatott, míg végül is meglett a ruházat nagy része. Jó éhesen kiloholtunk a vonatállomásra, kideríteni, mikor jön a vonatunk, ami visszavisz a vidéki "szállásunkra". (Ahol nem mellesleg nagyon szeretünk lenni, tágas ház, gyönyörű környezet, béke és nyugalom...) Alig 5 perc múlva már zötyögtünk, a vállam és a derekam rendesen érezte B súlyát, jó volt ülni. A távolsági buszra majdnem egy órát várni kellett, hideg volt, a váróterem visszhangzott néhány vidám fiataltól - nem hallottuk egymás hangját, hiába szerettünk volna barchobázni - és nem működött az egy szem kávéautomata sem, ahonnan forró csokit vételezve emlékeztethettük volna magunkat arra, h az élet szép. Szóval, egy tortúra volt hazaérni. A buszról leszállva nem bírtam már cipelni a kicsi fiamat, aki sétálva _éhesen és fáradtan_ pedig túlontúl önállóan akarta volna eldönteni, merre van az arra... M mindenféle trükköket vetett be, h terelje a jó irányba. De itt vannak lovak, kutyák, macskák lépten-nyomon, ez hatékony csáberő.


A kihívások mellett, ellenére aznap délután egyik legszebb élményemet kaptam a gyerekektől. Az volt a terv - miután az elemózsiának vitt banánok széttrancsírozódtak a táskámban - hogy banános sütit fogunk sütni. B elaludt, nekiálltunk volna a sütésnek, amikor nagy sírással felébredt, és nem is nyugodott meg egyhamar. Az ölemben, vállamon nyűglődő B-vel nem igazán volt szabad kezem/agyam, ezért a gyerekek nekiálltak csupán az utasításaim, és teljesen a segtíségem nélkül a sütinek. Kétfélét készítettek, S banánosat, M csokis kekszet. B közben elaludt rajtam, letenni nem tudtam, leültem hát vele a gép elé fotókat retusálni. A két nagy pedig sürgött-forgott, lisztet mért, tojást tört, kevert-kavart... Kérdezgettek, én mondtam, mit hol találnak, de fel sem álltam a székről. A sütik készen lettek, sütőbe kerültek, terjengett a finom illat az egész házban.
Csodás volt látni, milyen nagyok, önállóak, és talpresettek már... és közben csak egyszer vesztek össze majdnem. Én meg készen lettem egy nagy adag fotóval.
Idilli.

Hát békés hangolódást, nyugodalmas készülődést az Ünnepre mindannyiunknak!

2015. december 8., kedd

2015. december 7., hétfő

2015. december 3., csütörtök

dilemma

"Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy most létezik a Mikulás, vagy csak kitaláció. Ez azért baj, mert ha gyerekeim lesznek, nem tudom majd, hogy tegyek-e valamit a csizmájukba, vagy ne..."


fincsiség

Mostanában többet vagyunk máshol, mint otthon.
Itt, ebben a másholban annyira kedvem szottyan mindig sütni-főzni. Világos, nagy konyha, egyben a nappalival, ami az élettér. Együttben háziasszonykodni is jobb.

Almás-meggyes bögrés

hozzávalók:
3 bögre kockázott alma
3/4 bögre meggy
1/2 bögre dió (nekünk nem volt)
4 tojás
1/2 bögre cukor
1/4 bögre olaj
1 bögre teljes kiőrlésű liszt
1 bögre kukoricaliszt
1 kávéskanál fahéj
1 kiskanál szódabikarbóna

A cukrot, a tojást és az olajat habosra keverem. Hozzáadom a többi mindent.
Nem néz ki egyenlőre túl gusztán...


Sütőben 175 fokon, kb háromnegyed óráig sütöm.
Izgatottan várom, mikor lesz már kész.



Amikor elkészül, melegében falom.