7 hónapja külföldön

Eltelt már több, mint 7 hónap, és mi egy kis szigeten élünk. Berendezkedtünk, aztán egyszer el is költöztünk, tengerben fürödtünk, kórházat megjártuk, helyi személyi igazolványt kaptunk és iskolába írattuk a gyerekeket, barátságokat kötöttünk magyarokkal és külföldiekkel, ünnepeltünk szülinapokat, itt ért minket a Karácsony. Közben dúlt a Covid járvány, mi is átestünk rajta. És háború tört ki otthon, a szomszédban. Tegnap pedig Magyarország választott. 

Voltak nagyon nehéz időszakok itt. És voltak könnyed napok. De főleg kihívás. Amiken átjutottunk, és erősödtünk általuk. Szeretem az életünket, ajándék, hogy megléptük ezt. 

 

Az emberek barátságosak. Nyugalom van, lassúság. A nap süt, és melegít. A tenger egy csoda. Lassan eltelik az itt tervezett időszak. Felmerül bennünk a kérdés: Akkor most hogyan tovább?

költözés 2. - Útra keltünk

Hát, elindultunk.

Fejenként egy, vagyis 6 db nagy, 20 kilós bőröndünk volt, és még 11 db kézipoggyászként a gépre vihető kisebb táska. Egy nagycsalád cucca egy évre.

A gumicukor jó szolgálatot tesz fülbedugulás ellen. Vágykésleltetési kihívás: maradjon belőle landolásig...

Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek.

Félj... bátran?

El fogunk utazni, külföldre, hosszú időre.

Akkor hát. Nézzünk szembe a félelmekkel!

Mert lenniük kell, hiszen egyszer csak robbanok, kiabálás és őrület feszít szét. Amúgy meg lebegek az életemben. Olyan ködben, ami távol tart az eseményektől, egy jóleső, kontúrtalan homályban. 

Amióta Budapesten, a szülővárosomban abban a kerületben, ahol felnőttem, úgy vesztette életét egy, a családjával az utcán sétáló édesanya, hogy az ablakon kiugró, a saját életének véget vetni szándékozó férfi zuhant rá, azóta még inkább tudom, hogy van Sorsunk. Ami nem kerülhető el. Mint az időutazós filmek, ahol a főhős pont azzal teljesíti be a jövőjét, hogy megpróbálja elkerülni azt.

Annyi, de annyi félelem tud kerülgetni, körbefonnak, míg én igyekszem úgy járni-kelni az életemben, mintha nem fojtogató kezek nyomnák ki éppen a szuszt belőlem.

Félek a haláltól. Bármelyikőnk halálától. Balesettől, ami végzetes bajt hoz. A kiszolgáltatottságtól, amikor nem tudjuk megoldani a helyzetet saját (mondjuk nyelvi) hiányosságaink miatt. A lelki válságtól, amibe sodródhatunk. A betegségektől, A Betegségtől. A döntésektől, amik később rossznak bizonyulnak. 

Hesna: Félj bátran!

Hát, így.

megérkezés 1.

 Átköltöztünk, a nyaraló felavatása egy jókora párnacsatával megtörtént.

A hegedű is behangolva. Azt hiszem, otthon vagyunk.

költözés 1.

 A Nagy Költözések idejét éljük.

Kiadtuk a házunkat, és így a nyaralóba költözködünk egy hónapra, amíg tovább nem költözködünk egy kicsit még messzebbre.

A pakolás mindig fárasztó és felfrissítő egyszerre. Megint csomó-csomó dologtól megszabadultunk, és megint ráeszméltem, hogy mennyire kevés valójában az elég. 

De az kellemesen megnyugtató, hogy KonMari óta nem lepnek el minket a tárgyak. Hatunk, és a háztartásunk dolgai, amiket a házban hagytunk, elfértek egy 10 nm-es tároló háromnegyed részében. A messzi utazásra pedig mindenki egy 20 kilós bőrönddel indulhat el...

A búcsúzás, belevágni valami újba, ami ismeretlen - nehéz és izgalmas egyszerre. 

Készítettünk félelem kitűzést, beszélgettünk az itthagyás gyászáról, az elengedés fájdalmáról. És próbálunk előrenézni, tervezni, beleélni, örömet keresni a cél felé fordulva. Felfoghatatlan még, az utazás valóságba érkezése talán a repülőgépen ér majd utol minket...

kirándulások

 A kirándulások családi életünk csúcspontjai. Az amúgy viharos napok között feltöltődés, mindenkinek.

farsang, a Waldorf csoda

Imádom a Waldorf farsangot. Nagyon komolyan veszik, tanárok, gyerekek, és szülők egyaránt, sok munka és készülés előzi meg. Minden évfolyam az éppen aktuálisan tanult témához kapcsolja az ünnepet, így nálunk ötödikben Egyiptom, India, és az ókori görögök, mitológia témakör jelent meg. Készülve, az ötödikesek a tanórákon ivókürtöt készítettek, és tányért agyagból, amiből lakomáztak a farsang napján. A beöltözés, és a terem kialakítása is ezt az időszakot jelenítette meg. S Dionüszosz volt, tógában, borostyánkoszorúval, még szőlőszemeket is osztogatott egy nagy ivókupából.

Az elsősök pedig mesevilágban járnak, így ennek megfelelően díszítettük fel az osztálytermüket is.

Különböző próbatételek várták a gyerekeket: mocsáron átkelni, boszorkány feladványát megfejteni, barlangban kincseket keresni, aranyhalat kihorgászni, és ilyesmik. B manócskakánt éppen a sárkány száját célozza.

Közös műsorként pedig az ötödik és hatodik osztály néptáncot adott elő.

A Waldorf iskola sok felejthetetlen közösségi élménye közül az egyik csoda mindenképpen a farsang. Hálás vagyok, hogy ezt átélhetik a gyerekeim.

garázsvásár

Nekiláttam kipakolni a tárolót, nagyon sok cucc várakozott ott, amit már nem használunk. Többek között az otthontanulós időszakunk könyvei, segédeszközei, oktatójátékok, különböző feladatlapok, lapbook-ok... Különös érzés volt ezeknek búcsút mondani. Mennyi munkám volt ezekben! Milyen lelkesen készültem a közös tanulásokra. Szerettem azokat az éveket, de úgy érzem, nem lennék képes újrakezdeni. Egy korszak lezárult.

KonMari óta nem halmozódnak úgy fel a tárgyak, de azért így is volt minek búcsút mondani. Rendszerint egy helyre gyűjtöm azokat a cuccokat, amik így vagy úgy bekúsztak a házba, de tudom, hogy nincs rá szükségünk. Úgyhogy összegyűlt egy tekintélyes adag. Meg is szerveztem életem első garázsvásárát! 

A vásár marketingje jól felépített módon zajlott, bár nem előre tervezetten, csak intuitíve. Létrehoztam egy eseményt facebook-on, meghirdettem különböző környékbéli csoportokban, gombékszereket ígértem ajándékba a látogatóknak. És, nem csak vásárt, hanem találkozást, teázást, sütizést is reméltem, kínáltam. Két napos garázsvásárunkat felnőtt-gyerek létszámot összevéve 43 ember látogatta meg, és a cuccok 80%-a elkelt! Nem volt fix ára semminek, becsületkasszás megoldást választottam. 

Amiért mégis a leginkább megérte: feltöltő beszélgetések, örömteli találkozások, estébe nyúló teázgatások kerekedtek. Nagyon hiányzott már ez. Eljöttek kedves barátok, de ismeretlenek is.

Visegrád

 

Fogtuk magunkat, és elkompoztunk a Visegrádi várhoz. Csakhogy, a vírushelyzet miatt, a vár le van zárva. Ki gondolta volna ezt. 

Maradt a séta a Salamon-toronynál, és egy izgalmas játszótér felfedezése:

erdőben

Erdőben, természetben, fák között, levegőn. Ez az, ami megnyugtat. Ebben az évben sokat szeretnénk kirándulni. 

A közeli erdőben, barátaink tanyáján van ez a lengő kötél, csuda vidám dolog lendülni vele: