2023. november 2., csütörtök

felelősség

Amióta Anya lettem, az életem fontos célt kapott, felelősséggel terhelődött, olyanná vált, amit elképzelni előre nem lehet. A tudatosság, a tetteim és döntéseim elemezgetése, mérlegre tevése azelőtt nem volt ennyire súlyos. Mindig is elemezgettem, de a gyerekek óta megérkeztem a "lét elviselhetetlen könnyűsége" helyett annak elviselhetetlen komoly súlyának érzékelésébe. 

Személyiségem összeomlásának és ezzel együtt fejlődésének és igazi gyógyulásának kezdete is a gyerekeimnek köszönhető. Minden döntésemben ott vannak. (Majdnem) minden könnyem, örömem az övék.

(A fenti sorokat 2 évvel ezelőtt írtam.) (Most folytatom. Ugyanott?)

A felelősséget tisztán érzékelni, annak határait kitapintani - ez életem egy kiemelt feladatának bizonyul. Amikor az egész családra vonatkozó nagy döntéseket meghozzuk, annak súlya van. Például a külföldre költözés egy eléggé mindent felborító változás. 

Érzékeny pontom a felelősségre vonás. Ha valami éppen nem könnyű, nem a tervek/elképzelések szerint alakul, ki a hibás? Persze, hogy az, aki azt akarta, hogy az legyen, ami most van. Aki miatt külföldre költöztünk. Én tehetek róla? Összeomlást okozok a gyerekeimnek? 

Hozott terhem a bűntudat, az önmarcangolás, és ezzel együtt jár a "jól kell csinálni" tudata. Jól. Kell. Csinálni kell. Jól kell csinálni. Ha kiborulok, azt is jól akarom csinálni. Megfelelő érzelmi viselkedéssel. Folyton vizsgálom és bírálom magam. 

A társfüggő viselkedés egyik jellemzője, hogy átveszi a felelősséget a szerfüggőtől. 

Bizalom a másik erejében, abban, hogy meg tudja tartani önmagát. Ez mélységesen sérült, amikor gyerekként egy nem megbízható felnőttre vagy rábízva. Amikor neked kell megtartanod nem csak önmagad, de valahol őt is. 

Külföldre költöztünk. Mindannyian megtanulhatunk angolul anyanyelvi szinten. Európától távol vagyunk, a nagyobb biztonság érzetében (illúziójában?). Egy demokratikus országban. Illúzió, vagy valóság, hogy ez egy jó döntés? 

Nehéz, senki nem hitte, hogy nem lesz az. De amikor benne vagy, akkor azért húsba vág. 

Akkor tudok vigasztalni, támogatni, bátorítani, ha nem érzem magam vádolva. 

Ez nem csak azon múlik, hogy vádolnak-e, hanem azon is, hogy én vádolom-e magam. Vádolható vagyok-e. 

ELMÚLIK. Minden. A nehéz is. A jó is. Segít átvészelni. Segít élvezni. 


2022. április 4., hétfő

7 hónapja külföldön

Eltelt már több, mint 7 hónap, és mi egy kis szigeten élünk. Berendezkedtünk, aztán egyszer el is költöztünk, tengerben fürödtünk, kórházat megjártuk, helyi személyi igazolványt kaptunk és iskolába írattuk a gyerekeket, barátságokat kötöttünk magyarokkal és külföldiekkel, ünnepeltünk szülinapokat, itt ért minket a Karácsony. Közben dúlt a Covid járvány, mi is átestünk rajta. És háború tört ki otthon, a szomszédban. Tegnap pedig Magyarország választott. 

Voltak nagyon nehéz időszakok itt. És voltak könnyed napok. De főleg kihívás. Amiken átjutottunk, és erősödtünk általuk. Szeretem az életünket, ajándék, hogy megléptük ezt. 
 


Az emberek barátságosak. Nyugalom van, lassúság. A nap süt, és melegít. A tenger egy csoda. Lassan eltelik az itt tervezett időszak. Felmerül bennünk a kérdés: Akkor most hogyan tovább?


2021. augusztus 21., szombat

költözés 2. - Útra keltünk

Hát, elindultunk.

Fejenként egy, vagyis 6 db nagy, 20 kilós bőröndünk volt, és még 11 db kézipoggyászként a gépre vihető kisebb táska. Egy nagycsalád cucca egy évre.


A gumicukor jó szolgálatot tesz fülbedugulás ellen. Vágykésleltetési kihívás: maradjon belőle landolásig...


Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek.


2021. július 24., szombat

Félj... bátran?

El fogunk utazni, külföldre, hosszú időre.

Akkor hát. Nézzünk szembe a félelmekkel!

Mert lenniük kell, hiszen egyszer csak robbanok, kiabálás és őrület feszít szét. Amúgy meg lebegek az életemben. Olyan ködben, ami távol tart az eseményektől, egy jóleső, kontúrtalan homályban. 

Amióta Budapesten, a szülővárosomban abban a kerületben, ahol felnőttem, úgy vesztette életét egy, a családjával az utcán sétáló édesanya, hogy az ablakon kiugró, a saját életének véget vetni szándékozó férfi zuhant rá, azóta még inkább tudom, hogy van Sorsunk. Ami nem kerülhető el. Mint az időutazós filmek, ahol a főhős pont azzal teljesíti be a jövőjét, hogy megpróbálja elkerülni azt.

Annyi, de annyi félelem tud kerülgetni, körbefonnak, míg én igyekszem úgy járni-kelni az életemben, mintha nem fojtogató kezek nyomnák ki éppen a szuszt belőlem.

Félek a haláltól. Bármelyikőnk halálától. Balesettől, ami végzetes bajt hoz. A kiszolgáltatottságtól, amikor nem tudjuk megoldani a helyzetet saját (mondjuk nyelvi) hiányosságaink miatt. A lelki válságtól, amibe sodródhatunk. A betegségektől, A Betegségtől. A döntésektől, amik később rossznak bizonyulnak. 



Hesna: Félj bátran!

Hát, így.

2021. július 20., kedd

megérkezés 1.

 Átköltöztünk, a nyaraló felavatása egy jókora párnacsatával megtörtént.



A hegedű is behangolva. Azt hiszem, otthon vagyunk.



költözés 1.

 A Nagy Költözések idejét éljük.


Kiadtuk a házunkat, és így a nyaralóba költözködünk egy hónapra, amíg tovább nem költözködünk egy kicsit még messzebbre.

A pakolás mindig fárasztó és felfrissítő egyszerre. Megint csomó-csomó dologtól megszabadultunk, és megint ráeszméltem, hogy mennyire kevés valójában az elég. 


De az kellemesen megnyugtató, hogy KonMari óta nem lepnek el minket a tárgyak. Hatunk, és a háztartásunk dolgai, amiket a házban hagytunk, elfértek egy 10 nm-es tároló háromnegyed részében. A messzi utazásra pedig mindenki egy 20 kilós bőrönddel indulhat el...



A búcsúzás, belevágni valami újba, ami ismeretlen - nehéz és izgalmas egyszerre. 

Készítettünk félelem kitűzést, beszélgettünk az itthagyás gyászáról, az elengedés fájdalmáról. És próbálunk előrenézni, tervezni, beleélni, örömet keresni a cél felé fordulva. Felfoghatatlan még, az utazás valóságba érkezése talán a repülőgépen ér majd utol minket...

2021. március 14., vasárnap

kirándulások


 A kirándulások családi életünk csúcspontjai. Az amúgy viharos napok között feltöltődés, mindenkinek.






2021. február 13., szombat

farsang, a Waldorf csoda

Imádom a Waldorf farsangot. Nagyon komolyan veszik, tanárok, gyerekek, és szülők egyaránt, sok munka és készülés előzi meg. Minden évfolyam az éppen aktuálisan tanult témához kapcsolja az ünnepet, így nálunk ötödikben Egyiptom, India, és az ókori görögök, mitológia témakör jelent meg. Készülve, az ötödikesek a tanórákon ivókürtöt készítettek, és tányért agyagból, amiből lakomáztak a farsang napján. A beöltözés, és a terem kialakítása is ezt az időszakot jelenítette meg. S Dionüszosz volt, tógában, borostyánkoszorúval, még szőlőszemeket is osztogatott egy nagy ivókupából.

Az elsősök pedig mesevilágban járnak, így ennek megfelelően díszítettük fel az osztálytermüket is.


Különböző próbatételek várták a gyerekeket: mocsáron átkelni, boszorkány feladványát megfejteni, barlangban kincseket keresni, aranyhalat kihorgászni, és ilyesmik. B manócskakánt éppen a sárkány száját célozza.





Közös műsorként pedig az ötödik és hatodik osztály néptáncot adott elő.


A Waldorf iskola sok felejthetetlen közösségi élménye közül az egyik csoda mindenképpen a farsang. Hálás vagyok, hogy ezt átélhetik a gyerekeim.