B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2017. augusztus 15., kedd

művészettörténet I.

Készülök egy projekttel egy majdani KEROTT műhelyre. Az alapkoncepcióm szerint végigmegyünk a művészettörténeti korokon, és azokhoz kapcsolódóan alkotunk mindig valamit.

ELSŐ bejegyzés.

Hasznos oldal: http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/

Antik görög kultúra
Antik római kultúra
A Biblia világa
Középkor
    - gótika
    - román
Reneszánsz, reformáció
17. század
    - manierizmus
    - barokk
    - rokokó
    - francia klasszicizmus
Felvilágosodás
    - klasszicizmus
    - szentimentalizmus
19. század első fele
    - romantika
19. század második fele
    - realizmus
    - naturalizmus
    - impresszionizmus
    - szimbolizmus
    - szecesszió
20. század
    - avantgárd
        - expresszionizmus
        - fauvizmus
        - futurizmus
        - kubizmus
        - dadaizmus
        - szürrealizmus
        - konstruktivizmus - Bauhaus
        - aktivizmus, magyar avantgárd
        - beat kultúra
        - posztmodern

találkozzunk



2017. augusztus 13., vasárnap

makimenü

A családi olvasóverseny következő fordulójának részeként étel-ital menüt készítettünk S-sel.

Ital = makilé, azaz banánturmix


Étel = makikaja, azaz banános süti


Azt a banános mindenit neki!

2017. augusztus 12., szombat

ma

"A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él."

(Eckhart Tolle)


2017. augusztus 10., csütörtök

lélek testtel

lélek. Lélek, aki épp megérkezik a testébe. Emlékeztet arra, hogy én is csak vendég vagyok a testemben. Nem a test vagyok, ez csak a burok.

minden testi történésre döbbenettel, erős koncentrációval, idegenkedve reagál. Amikor morog a hasa, összeráncolja a szemöldökét, és erősen figyel, befelé. Amikor bélmozgás gyötri, egész lényével végzi a dolgát, mindene koncentrál. A teste még idegenszerű, ismeretlen, még nem egyenlő önmagával.
Persze volt teste az anyaméhben is, ott alakult, formálódott. De ott még nem számított. Nem volt jelentősége.



“You do not have a soul. You are a soul. You have a body.”
C.S.Lewis

Lélek vagy. Ne felejtsd!

kimenők kettesben

Ez a nagynagycsaládos dolog mondhatni szokatlan. Ha három gyerek van körülöttem, legyen az bármelyik három - úgy érzem, megvagyunk, és elfelejtem, hogy van egy negyedik is valahol. Amikor jövünk-megyünk, és körbenézek, megvan-e mindenki, olyan soknak tűnünk. Szokatlan, mintha nem eggyel, hanem jóval nagyobb lépésben bővült volna a család.

Van egy újszülöttem, aki fizikálisan igényel masszívan, persze a szívemet is odateszem, de az magától is odaolvadozik... És van egy kamaszodó lányom, aki kifejezetten a lelkemet rágja. Legalább színes a kihívások palettája. A két középső csak a szokásos feladatokat rója ki, figyelmet igényelnek, követelnek.
Ha belegondolok, megrémít, hogyan leszek képes mindenkit látni, érezni, mindenkire reagálni, adni magamat - ölelni, amikor azt kell; figyelni, kérdezni, érteni, amikor azt kell. Szeretni, ott lenni, nekik lenni. Meg persze Férjnek is időt adni. A sor végén ott vagyok Én is magamnak, nem elhanyagolhatóan.

A napokban lehetőségünk adódott néhány órát kettesben tölteni először S-sel, majd M-mel is.


S-sel a Zöld Teknős Teaházat kerestük fel, ahol mindenféle kalandszobákban lehet üldögélni - kalózós, egyiptomos, tengerjárós... Neten jól utánanéztem a nyitvatartásnak, de odaérve totál zárva találtuk. Mint megtudtuk később, végleg lehúzták a rolót.


Csalódás szele suhintott meg minket, de továbbsétálva egy katonai boltba sodort a Gondviselés, ahol S kedvére nézelődhetett. Egy terepmintás kalappal is gazdagodott, túrázásokhoz kiváló lesz!


Hazafelé sétálva egy Herendi márkaboltba is bebóklásztunk, S odavan a porcelánokért. A kiskosztümben mosolygó eladók hölgyek szerencsére nem rosszallották a vásárolni nem szándékozó nézelődőket.


A kalap azóta is elmaradhatatlan kiegészítője a mindennapoknak.


M számára már megvolt régóta a tervem. Egy, még terheskori csajos napunk alkalmával dizájn vásárba futottunk bele a Gárdonyi térnél, a B32 galériában. Sok szépséget láttunk, köztük Artkores újrahasznos ékszerei tetszettek M-nek különösen. Követni kezdtem Esztert, az alkotót facebook-on. Láttam, h tart néha workshopot. Levelezni kezdtünk, és összeállt a terv.
Alkothattunk vele egyedi ékszert:





M karkötőt készített, én fülbevalót:



Utána még sétáltunk, kajáltunk, és visszabuszoztunk az uszodába a délutáni uszitanfolyamra.

Irtó jót tett. Mindkét nap. Nekem is, nekik is.
Egy négy gyerekes barátnőm mondta, hogy ennyi emberrel már nem lehet spontán. Már tervezni kell. Tudatosan élni. Nagyon igaza lehet.

Kezdem elhinni, hogy azért csak menni fog ez.

műhely!

Sziasztok!
Még tombol a nyár, de mi már nagy izgalommal tervezzük a KEROTT műhelyt! 

Találkozhattok Klárival újra, vele most hasznos tanulásmódszertani ötletekkel gazdagodunk, Margit néni játékokkal fűszerezett, kalandos matekkal készül, és Emesének hála színjátszókörrel várunk majd! Lesz egy negyedik témakör is, de ez egyenlőre legyen meglepetés! 


Jelentkezni máris lehet, a kerottmuhely_kukac_gmail.com emailcímen!

2017. augusztus 4., péntek

reál

Régebben már ajánlottam, most megvannak hozzá a youtube linkek, kémia ITT és fizika ITT!
Köszi, Bergamott!

2017. augusztus 1., kedd

az elhagyott kert

Hamvas Béla: Az elhagyott kert

Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz, de
még nem volt nyár.
Elhagyott kertbe értem,
felverte a gyom, a fa csupán
vadhajtás volt, az út csupa sár.
Nézd, mondom a kertnek, én
most kigyomlállalk, a fák
ágait mind megtisztítom,
utaidat kiseprem, új kerítést
rakok körös-körül, a földet
jó mélyen felásom.
Úgy tettem. Másnap már ezer
virág nyílott az ágyakon
s a lombon át a nap sütött.
Lásd, mondom a kertnek,
most te vagy a legkülönb
a világ minden kertje között.
Aztán egy napra elmentem.
Oly sok hely van, ahová mind
menni kell,
csak másnapra tértem vissza,
az útról, másnapra, igen,
éppen kora reggel volt.
A kert megint olyan volt,
amint találtam, kerítés nélkül,
az út csupa gyom és csupa sár.
Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz,
de még nem volt nyár.

2017. július 30., vasárnap

születés, újjáépülés

A gyerekvárás, a terhesség kilenc hónapja egyértelmű küldetéssel ruház fel, célt és súlyt ad (átvitt és valódi értelemben is), kiemel, különleges szférában tart. Nem érvényesek a női lét kimondatlan versenyhelyzetei, nincs helye a méricskélésnek, szépséged nem kérdés, léted fontossága egyértelmű és mindent maga mögé utasítóan tündököl.


Miután a feladatodat elvégezted, végighordtad a testedben, engedted nőni, gyarapodni, miatta figyeltél a testre, miatta lett a létezésed óvnivaló - megszülöd a világra, és ekkor a testedből kilép a Küldetésed is. Idekint van, különváltatok, már nem vagy egy a Teremtéssel.

Sosem voltam az a terhesség boldogságában úszkáló fajta, sőt, kifejezetten teherként éltem meg sokszor. De mindig, amikor vége lett - újra meg kellett találnom magam az Életemben.

Anya - immár tevékenyen, nem hordozóként, nem befelé figyelő növekedőként, hanem nagyon is kifelé. Fáradtan, fájva, sebekeből gyógyulva. Testet szétzúzásra adva, és türelmesen hagyva, várva, hívva az újjáépülését. Lassan épül a lélek burka. Rokon ez a gyógyulás az elmúlással. A test immáron csak önmagáért születik újjá. A küldetést bevégezte.

Már gondozhatja más is, táplálhatja, ölelheti, érezheti ezt az eddig csak bennem növekvő Életet. Ami eddig egyedül az Anyatesté volt - már a Világnak adatott.

A születés ünnepe ez - de a gyászé is. Köszönöm a testemnek, hogy képes volt rá. Köszönöm a lelkemnek, hogy engedte, akarta, vágyta. Négyszer. Köszönöm a Minden Titkok Tudójának, hogy ilyen elképzelhetetlen, feldolgozhatatlan módon tervezte el a Csodát - és hogy Nővé tett, akinek mindez megadatott. Négyszer. Köszönöm mindegyik Lelket, akit szeretni kaptam. Tégy azzá az Emberré, Társsá, Nővé, Anyává, akivel JÓ nekik. És akivel jó nekem is...


Köszönöm az Életet.
Tényleg CSODA.