2015. szeptember 27., vasárnap

családi címerre fel

Megszületett a kész terv. Összegyűjtöttük, ami a családról szól, mindenfélét, ami nekünk fontos. Két griffmadár tartja majd a pajzsot, aztán megjelenik majd a függőágyunk, meg természetesen a diófa, és a kedvenc sportok is.

Körzőhasználat, hatszögméricskélés a focilabdához.

 



Alakulnak a griffmadarak is!

2015. szeptember 21., hétfő

címeresdihez

Magyarország megyéi, domborzata után, és egy közelgő lovagi tematikájú családi napra készülvén a címerek felé kanyarodnak tanulmányaink. Összekapcsolom a kettőt, és aztán családi címert tervezünk készíteni.

Coat of Arms
címer részei:
- sisakdísz
- sisakkorona
- sisak
- sisak körül takaró
- pajzstartó állatok
- mező (fent)
- címerkép
- címerpajzs (legalul)
- mottó
címer:

Monogram Crest ...........༺♥༻...........: alizborsa:  Traub – Riehle esküvő címer terv:

ÉS jó barátunk a Wikipédia, a magyar címerről onnan tanultunk sok érdekeset.

2015. szeptember 20., vasárnap

firkarobotok

Elmentünk a Tudósok Éjszakája rendezvénysorozat részeként robotot építeni. Roboskiccet, egész pontosan.


Egész napos program keretében lehetett robotozni, kaptunk mindenféle alkatrésznek valókat (flakon, papírpohár, hurkapálca, krepppapír, vécépapír guriga...), kettő darab filctollat, meg egy kis motort. Aztán hajrá, mehet a móka.

A cél egy rekord megdöntési kísérlet - 500 db rajzoló robotot terveznek egyszerre elindítani majd az éjszakai alkalmon. Mi hozzájárultunk három, nagggyon menő példánnyal! Amiket ott is hagytunk, versenyhelyzetben. Hogy mik az elbírálási szempontok, nem tudjuk, de mi szeretjük a kis robotjainkat, és ez a lényeg. A rekordbuli után haza is hozzuk őket.



Én, be kell, hogy valljam, totál tanácstalanul álltam, amikor S odahozta a készülő robotot, hogy akkor ez most hogy is fog mozogni... De Apa ura volt a helyzetnek, propeller, kiegyensúlyozás, satöbbi...



S sziporkázott, tele volt ötletekkel, javaslatokkal. Sejtettem, h így lesz, a szabad szárnyalás, a kreatív megvalósítás az ő asztala. Főleg miatta szerettem volna erre a programra eljönni.

M tanácstalanul indult, nehezen tervezett, érződött, mennyire bizonytalan tud lenni, ha nincs utasítás, amit követhetne, pedig versenyhelyzetben - amitől ő nem tud elvonatkoztatni - jó volna tudnia az elvásárokat... Stresszelte az egész, leblokkolt. Aztán javaslatomra elkezdte kidíszíteni a még robothoz köze nincs papírpoharát, és akkor már feloldódott, végül Apa segítségével el is készült a roboskicc.




S pedig az első elkészült robot után teljesen belelkesedett, és nekiállt alkotni egy másodikat is...


...aminek többen csodájára jártak, merthogy kiemelkedett a többi közül két pohárnyi magasságával, plusz a tetején a két, nyitott, kukabúváros kukával.


A hármak:


Élménydús időtöltés volt, mindenki kellemesen elfáradt, egyesek már ott helyben pihenni is tértek.

2015. szeptember 18., péntek

summer time

Mi a tipikus első rajz órai feladat a suliban? Rajzold le a legkedvesebb nyári élményedet! Uncsi.


De ahogy ITT ajánlja egy pedagógus, máris izgalmasabb.

Ablaktáblaszerűen behajtjuk az A4-es lap két szélét, majd az oldalsó részeket vízszintes vonallal elfelezzük. Így felosztottuk a rajzlapot egy nagyobb téglalapra középen, és négy kisebbre két oldalt.

Berakjuk Vivalditól a Négy évszak Nyár c. szakaszt. Ez persze opcionális. Mi szeretjük.


Ceruzát adunk a legkisebbünk kezébe is, mert persze ő sem maradhat ki a buliból. Mellesleg, úgy tűnik balkezesnek készül.


Arra kérjük nyári élményrajzolónkat, hunyja le a szemét, és idézzen fel egy ízt, amit a nyáron érzett, és nagyon finom volt! Ez kerül a bal felső helyre. Egyenlőre háttér nélkül.
M: A színes jégkrém, robbanós cukorkával a tetején!

Ha ez megvan, hunyd le újra a szemed, és emlékezz vissza egy nyári illatra, ami jól esett!
M: Amikor Kisújszálláson voltunk, és reggel lázas voltam, feküdtem, és bekúszott a rántotta illata a szobába, amit BM csinált. Az olyan jó volt.


Jobb felső sarok: Hunyd le a szemed, és gondolj vissza valamire, amit megérintettél a nyáron, és kellemes volt a tapintása!
M: Balatonon, amikor kijöttem a vízből, és fáztam, olyan jó meleg volt a lábamnak a homok!

Hunyd le a szemed, emlékezz vissza egy olyan formára, ami különösen tetszett a nyáron!
M: Agárdon, a tó vizét néztem egyszer a partról, reggel, olyan szépen hullámzott.

Nézd végig ezt a négy emléket, és középre rajzold le azt, amelyikre a legszívesebben gondolsz vissza!
M: Balaton, a meleg homok

Íme, M szerint a nyár:

most akarnak jól lenni

Ideidézem egy tanár gondolatait, mert annyira együtt rezdülök vele, nagyon tetszik, amiket ír. Teljes cikk ITT.

"Én úgy nem akarok tanítani, hogy állandóan verekedő gyerekeket kelljen szétszednem, hogy állandóan ordítanom kelljen azért, hogy minimális figyelmet kapjak. Én nem akarom, hogy az életem gyerekek fegyelmezéséről, a velük való hatalmaskodásról szóljon, ne pedig a szelíd együttműködésről. Én így nem akarok dolgozni- csak erre tudtam gondolni minden pillanatban.
(...)

Mikor dolgozom, gyakran figyelem úgy az eseményeket, mintha gyerek lennék én magam is. Ilyenkor azt próbálom elképzelni, hogy amit tanárként teszek, az engem-gyerekként- előre mozdítana, vagy inkább hátráltatna.


Ilyen szemlélettel gyorsan összerakja az ember, hogy az ordibálás és a büntetés cseppet sem motiváló, sőt, kiöli a késztetést az emberből. A beírások szart se érnek, a fekete és piros pont pedig csak azoknak számít, akiknek van esélye jó sok pirosat szerezni. Mivel pedig a pontozás-osztályozás kizárólag tanulmányi eredményekről szól, így azoknak a gyerekeknek, akiknek legnagyobb szüksége lenne arra a bizonyos motivációra, azoknak szinte soha nem jut a jó pontokból. Jut viszont feketéből és rossz jegyekből. A rendszer önmaga dugájába dől.

Nevetségesnek tartom azt is, mikor valami ködös jövőt festünk fel a diákok elé. Mikor azt mondjuk egy gyereknek: Ha majd tanulsz, akkor aztán tűzoltó lehetsz, s katona. Majd akkor jó lesz neked. Ha meg nem, akkor hülye maradsz és oda az életed.


(...) most újra csak azt látom, hogy az egész magyar hozzáállás úgy, ahogy van, el van cseszve. Nem igaz, hogy nem lehet a gyerekekkel együttműködni.

Nem igaz.
Az egész, amit az iskola mond, nem igaz.

Tudod, mi az igaz?


A felnőtt van helyzetben.

Neki van hatalma ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Hatalma van, amit használhat a gyerekek fejlődése érdekében. Nekem tanárként hatalmam van megvédeni őket, hatalmam van a fejlődésüket elősegíteni, hatalmam van segíteni őket. Egy tanár nem egyéb, csupán a kapuőr. Még az sem biztos, hogy nála az igazság. Arra viszont van lehetősége, hogy jó közeget teremtsen és megmutassa a gyereknek, hogy mi minden rejlik benne. Kinyithatja neki az ajtót, amin ő kitekinthet, láthatja a világot, hogy azután döntéseket hozhasson az életét illetően.

Én azt gondolom, a tanároknak az lenne a dolga, hogy szélesre tárják a kaput, és aztán hagyják, hogy a gyerekek elmondják, mit gondolnak arról, amit látnak. Akkor is mondhassák el a véleményüket, ha a tanár világával ellentétes dolgot mondanak.

Ehelyett a magyar iskolarendszer jelenleg egy erőszakszervezet.

Nem a fejlődést szolgálja, hanem arra szakosodott, hogy lenyirbálja a neki nem tetsző ágakat. A gyerekeket lenyomja, megfojtja, és ők az állandó stressz miatt nem működnek. Az értékelési rendszer azoknak kedvez, akik még ágakat sem növesztenek, hanem önmagukat megerőszakolva idomulnak az elvárásokhoz. Aki kilóg, az selejt akkor is, ha közben ő a legtisztább szívű ember a világon.

A gyerekek nincsenek jól a magyar iskolákban, és ez nekem azt mondja, hogy a gyerekek nem azt kapják, amire szükségük van.

Jó lenne megtalálni, mire van szükségük, mi az, ami motiválja őket. Hogyan kapnak tudást ahhoz, hogy végül majd BOLDOG és elégedett felnőttek legyenek (akkor is, ha nem magasan képzettek). Továbbá a gyerekek nem „az életre készülnek”, hanem már itt vannak és élnek. Most élnek. Most akarnak jól lenni. Minden perc, amit rossz érzésekkel töltenek, elfecsérelt, megrontott idő.

Legvégül pedig a tudásnak nem fájdalmas és nehezen megszerezhető dolognak kell lennie.

A tudás öröm, ezért a hozzá vezető utat is örömmel kell kikövezni."

2015. szeptember 17., csütörtök

harag.

Mindenki harcol, küzd a maga démonjaival - nekem mostanában (jó ideje) a Harag az aktuális ellenség.

Szeretem a haragomat.
Évtizedekig egyáltalán nem engedtem neki. Nem éreztem haragot. (Az oka megvan.)
Aztán, amikor először haragudnom kellett a férjemre, egész testemben remegtem és fizikálisan rosszul lettem.  Később, egy érzelmileg, és hormonálisan is érzékeny időszakban - nevezetesen terhesen -, és saját élettörténetem szempontjából is meghatározó, traumafeldolgozó életszakaszban elöntött. A harag.
Eleinte ijesztő volt, kontrollálhatatlan. Igen, kellett segítséget is kérnem.
Aztán elkezdtem élvezni. Ez sem jobb. Szerettem, ahogy elragad a hullám, élveztem érezni a dühöt. Ennek a felismerése az egyik, ami segített elindulni az úton, h megtanuljam kordában tartani. Mert rombol, ez sosem volt kérdés előttem.


Jelenleg úgy érzem magam, mint aki folyton haragos, csak néha az események feljebb csavarják, és akkor kiömlik belőlem. És nincs elzáró gomb. Ha egyszer feldühödtem, nagyon sokáig úgy maradok. Morgolódok, puffogok, néha odacsapok.
Nem, nem jó ez így.

Mi a haragom kiváltója?
Egyfajta sértett igazságérzet. Csalódottság. Meggyőződés, hogy engem megloptak. Mert nekem jár az, hogy tiszteljenek a gyerekeim. Jár az, hogy hálásak legyenek a fáradozásaimért. Jár nekem egy mindig figyelmes férj. Jár nekem, h senki ne bánjon velem rosszul. Jár nekem, hogy ha eltervezek valamit, az úgy legyen. És a harag jóvátételért kiált. Vagy bosszúért...

Amikor ezt felismerem, már könnyebb. Csak engednem kell, hogy kifolyjon a kezemből, a szívemből ez a hamis elképzelés. Mert nem ez a valóság. Nem kaphatok ideális gyerekeket, tökéletes férjet, hibátlan életet. És a másik fele, hogy nem is érdemlem. Én sem vagyok hibátlan számukra.
És ezt szabad elgyászolnom. De a gyászban a haragom is megszelídül.



A Minden Titkok Tudója, szívek legteljesebb ismerője - feddhetetlenséget kér. Nem hibátlanságot. Aki feddhetetlen, azt nem lehet számon kérni. De nem azért, mert nem követett el semmit. 
Hanem mert látja, tudja. Fáj neki. Bánja. És akkor már nincs miért.

domborzat

Az ITT elkezdett térképtanulmányozós, Európa és aztán azon belül Magyarország témát folytatva ismerkedtünk a felszínformákkal.

Először még bejelöltük az Európra térképen a különböző vizeket is - óceán, tenger, és a Duna útját az országokon át.

Kicsit még megyéztünk, megkeresgettük a magyarországi megyeszékhelyeket:






Aztán Mo. megyetérkép és domborzati térkép összehasonlítása, vizsgálata, végül a felszínformák:


Ezt a dinót egy amerikai oldalon találtam, és magyarítottam:



Domborzat színezhető ezen a vaktérképen:

Itt már be vannak jelölve a hegyvonulatok (a Dunántúli dombság mondjuk valamiért lemaradt):


És így néz ki mindez a tanulós falunkon, M oldala:




 Magyarország S-nek:


S - mivel legózni imád, és arra mindig kapható - betűket alkotott:


2015. szeptember 15., kedd

Bory-vár rulez

Székesfehérvár, Bory-vár. Az egyik kedvenc helyem. 


Tele van apró titkokkal, zegzugos, kanyargós, szépséges. Jártam itt a nagyszüleimmel gyerekként, fotóztam több esküvőt, és most végre megmutathattam a gyerekeknek is!





Élénken él bennem az emlék, mennyire élveztem, h engedtek egyedül (!) bolyongani a várban, felfedezni, futkosni, szabadon. Gondoltam megajándékozom a saját gyerekeimet is ugyanezzel a kalandérzéssel, és miután együtt körbejártuk, az egyik kimaradt toronyba nagy lelkesen javasoltam, h menjenek egyedül - meg aztán járkálhatnak a várban is, amerre csak akarnak! 




Megtették, de hiányzott belőlük az a tűz, ami bennem gyerekként fellobbant itt. És igen, a vár mesebelisége mellett nekem maga a szabadság - ami nem volt egy folyamatosan jelenlévő dolog az életemben - adta meg a varázst. M és S is élvezték, de nekik ez a fajta bizalom, önállóság és szabadság megadatik, így nem is lehetett olyan vérpezsdítő, mint akkor nekem volt...
Azért persze ők sem szomorkodtak.



Ha Székesfehérvár környékén jártok, ki ne hagyjátok!