B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2016. február 26., péntek

kék szem - zöld szem


What your future child will look like?
Közzétette: Bright Side – 2016. február 25.



Nálunk az eloszlás:
 Apa kék + Anya zöld
M kék     S kék     B zöld

Valaha innen indultak először a genetikával kapcsolatos beszélgetéseink.

kérdezz-felelek

Egy szimpatikus, kedves anyuka segítségemet kérte, most állnak az otthontanulás küszöbén, és nyugtalanítják bizonyos kérdések. Van tapasztalatuk az intézményi létről, két gyerek iskolás jelenleg.
Gondoltam talán más, idetévedő keresőnek is hasznára lehet ez a párbeszéd, szóval - az ő engedélyével - idemásolom egy-egy részletét.

kérdés:
Amerikai homeschooling-os családoknál sokszor azt látom, hogy az apa, a családfő is jelen van... nálunk - mivel a férjem a családfenntartó - ő reggeltől estig dolgozik - és bár hévégén komolyan kiveszi mindenből a részét, a gyerekekkel gyakorlatilag egyedül vagyok. (A nagymamák elég messze élnek) Szóval hétköznapokban nincsen napközben támaszom, így talán mondanom sem kell, alig ülök le egész nap... Az együtt tanulós figyelem, odafordulás még a házfeladatok megírásánál is kihívást jelent időnként, ha épp ölbe kívánkozik a kicsi, stb. Ez így leírva persze tudom, hogy természetes és életszerű, de azért szokott feszültséget okozni. Neked van támaszod, segítséged? Ha nincs, kialakult valamilyen rutin, amiben mindenki megtalálja a maga helyét? 
(Gondolok itt arra a helyzetre, amikor vacsorafőzés közben a kicsi sír, miközben a harmadikos nem érti a házi feladatot, szeretné, ha ott lennék mellette, az elsős szeretné, ha nézném, hogyan kanyarítja az újonnan tanult betűket, miközben az óvodás épp mesél(ne) valami nagyon fontosat arról, ami aznap történt vele...)

válasz:
A férjem egy időben itthonról dolgozott, majdnem fél évet, most újra eljár. A hosszú távú célunk az itthonról dolgozás lenne. Általában hat - fél hét előtt nem ér haza. Nincs napközben segítségem. Igen, feszültség, az van, nálunk is. Mindig újratervezek, és igyekszem kitalálni, hogyan működhetnénk jól. A január - február a legnehezebb, elmenni sem tudunk sehova. Ja, mert jogsim sincs... :) Ismerek olyan anyukát, aki úgy tanul a több gyerekével, h be vannak osztva naponta, felváltva. Mondjuk hétfőn tanul együtt Pistikével, de Julcsikának van előkészített, önálló feladata. Másnap csere. Ez is jól működhet.
Mi együtt szoktunk tanulni, bár néha nehézség, h S még nem tud olvasni. De annyi minden ragad rá! Nem a tananyag mentén megyünk, inkább érdeklődésirányítottan. Most épp az emberi agy a téma, és mindketten nagyon szeretik, rácsodálkoznak. Az Én, Te, Ő-t is együtt olvasom nekik, szóval S is tisztában van már a szófajokkal. B pedig részt vesz a maga módján, erről is írtam nemrég. Ő Istennek hála nagyon kiegyensúlyozott gyerek. 
A rutin, a napi rendszer mindenképp segít. Mondom ezt én, aki alapból nehezen teszem be magam szabályok közé...
ITT a most működő rendszerünkől írtam.
A legnagyobb nehézség számomra még mindig az, h tudjak figyelni saját magamra, a saját szükségleteimre, legyen én-időm. Ne csak akkor, amikor már sárkány lettem a hiányától...



kérdés:
A tantárgyakkal való haladással kapcsolatban is tartok bizonyos dolgoktól: attól, hogy "elcsúszunk időben" (hogy emiatt mennyit szorongnak az iskolai tanárok! Hogy nem fogják "befejezni" a tananyagot...), vagy, hogy nem tudjuk pontosan, mit és hogyan fognak számon kérni. 

válasz:
Pedagógus vagyok, tanítottam is alsóban három évet. Sokkal hatékonyabb az otthontanulás, mint az iskolai haladás. Úgy, h nem is minden hétköznap tanulunk. Munkafüzeteket nem töltünk, nem akarok itthon minisulit játszani. Azért nem járunk intézménybe, h szabadon tanulhassunk. A mf kitöltögetésének bármiféle értelméről nem tudom meggyőzni magamat. Felesleges. Ha van haszna, annyi, h rutint szerez a gyerek a vizsgára. Mert sajnos a vizsga annyiból áll, h tudáspróbákat, felmérőket iratnak velük. A mi sulink nagyon támogató, év közben is a segítségemre állnak, ha igénylem. 
Mindig megkaptuk/elkértem év elején a követelménylistát, volt, amikor a részletes tanmenetet is. Abból kiszedtem a nagyobb témaköröket, és azok mentén tanultunk. Tankönyveket is ritkán használok, inkább mindenféle albumokat, enciklopédiákat, meg persze a netet. Leginkább projektezünk. Mi mindig visszük be a kis itthoni mindenféle alkotásokat, munkákat, előre el is szoktam küldeni emailen különböző fényképes beszámolókat. Például szerintem ezekre simán adhatnának érdemjegyet. Végül is, a lényeg, h a gyerekek élvezik, és mellette belefér a "kötelező" is. Egyenlőre. Most ugye M harmadikos. Felsőben más lesz a helyzet. De azon majd még gondolkodunk addig...
Magántanulói státuszban vagyunk, csak félévente megyünk be - a vizsgára. Van még egyéni tanrendes helyzet, akkor bejártok havi, kéthavi rendszerességgel tanórákra. Én ezt nem szerettem volna, mert nagyon köt az iskola tempójához.
Azt érdemes az embernek végiggondolnia, h mi a célja az otthonlétnek. Mi igyekszünk nem nagy hangsúllyal megélni a vizsgázást, az érdemjegyeket. Mert nem az a célom, h kitűnő tanulókat neveljek itthon. Sokkal inkább érdeklődő, önbizalommal a világ szemébe néző, kérdezni merő, és válaszokat keresni tudó, akaró embereket szeretnék a gyerekeimben látni. 
Erről elmélkedtem már sokszor, például ITT, és  ITT, meg talán ITT is.
Azt hiszem a 'kérdések' címszó alatt találod a különböző őrlődéseimet...


kérdés:
Én sosem voltam kitűnő tanuló,matekból pláne - mi van akkor, ha nem tudok segíteni, rávezetni, megértetni valamilyen összefüggésre őket? Az iskolai matek oktatás, legalábbis a harmadikos fiamnál úgy látom, sémákra épül. Ha így teszik fel a kérdést, így kell megoldani a feladatot, ha úgy, akkor meg úgy... Neked van valamilyen szakmai mentorod, aki adott esetben segít? Vagy a tanári kézikönyveket veszed meg?


válasz:
Mivel én humán beállítottságú vagyok, lelkesen tudom átadni az irodalom, nyelvtan, művészetek témakörébe tartozó bármit. Még a biológia, környzetismeret is hihetetlenül lenyűgöz, ezért azzal is szívesen foglalkozom, foglalkozunk. Nyilván az én hozzállásom meghatározza a gyerekekét is. Matekkal bajlódtunk M-mel, de be kellett látnom, h nem megy, mert én nem szeretem. Az iskolai rutint tudtam csak hozni, sémák, számolások sora, stb. A férjem, amikor néha nekiállt matekozni vele, ráébredtem, mennyire másképp csinálja. Ő gondolkodtatja. Nálunk ő vette át a matekot, amit most azért újra kell terveznünk, merthogy ugye eljár újra dolgozni. De amit én nem tudok, ahhoz majd szerzünk jó tanárt. A fizika - kémia részével is úgy vagyok, h ami nem megy, ahhoz keresek valakit, aki szereti, és élményszerűen, lelkesedéssel tudja átadni a gyerekeimnek.
Azért, ha belegondolsz, h mit használsz abból, amit sose szerettél tanulni, nem is érdekelt, de muszáj volt... nem is csak, h mit használsz belőle, de mire emlékszel?! Nekem kábé nulla... Szóval, szerintem ha megmarad a tanulás szeretete, akkor úgyis megy majd azután, ami érdekli. Ami meg nem érdekli... azt (halkan kérdezem) kell-e tanulnia egyáltalán? 
Matekból M nem is lett ötös, de nyugodt vagyok abban, ahogy az apja foglalkozik vele. Mert nem a feladatok kisujjból kirázása (időre!) a lényeg, hanem az, h tudjon gondolkodni, használja a logikáját, és ne riadjon vissza.
Tanári kézikönyvet pedig nem vettem még soha.
De van barátnőm, aki használja, nekem nincs tapasztalatom.

És még egy, számomra iránymutató gondolat, ami eszembe jutott:

Azért vagyok a világban, hogy sáfárkodjak a teremtettséggel. Hogy gondoskodjak, hogy jól rendezzem, használjam, amit kaptam. A természet, a környezetem, a házam, házastársam, a gyerekeim őrzője vagyok. A személyiségem, a lényem Jézus hordozója. Változást munkáló remény.

Fontos a tudás. Hogy minőségiek legyünk, hogy amit adunk a világnak, az valami kiváló legyen. Feladatul tűzd ki, hogy valamiben válj profivá! Keress valamit, amiben kiváló tudsz lenni!

A cél, a tehetség kibontakoztatása a világ számára. Megélni azt a gazdagságot, hogy van miből adnom! Kinyitni a magam gazdagságát a világ számára, adni, és befogadni.

A gyerekeim tanítása, tudásuk gazdagítása, a megismerésben való vezetésük, ennek fontosságának megtanítása a feladatom. És vezetni őket abban, hogy megtalálják azt, amiben jók lehetnek. Táplálni a hitüket abban, hogy kiválóak legyenek, és ezáltal gazdagítsák a világot. Hogy az életük, a személyük ajándék legyen, amit bőkezűen szórhatnak.

fáraó és ninja

Adva van egy pályázat, 3D-s nyomtatásban, fehér színben születik majd meg a befutó rajz. Egyszerű, de nagyszerű pályaműveket vártak. Hát neveztünk:



Én nagyon szeretem a rajzaikat. Ha nyernénk, odanyomulnánk megnézni, hogyan zajlik egy ilyesmi... 

2016. február 25., csütörtök

egyszer volt az ötlet

Képtalálat a következőre: „egyszer volt az ötlet”Eddig csak az Egyszer volt az élet, és az Egyszer volt az embert ismertük, az első szól az emberi test felépítéséről, működéséről, a másik történelmi témákat dolgoz fel.
Ma felmerült az egyik könyvünkben - az agyról tanulván - a gének kérdése. Beszélgettünk már eddig is öröklődésről laikus szinten, de most gondoltam keresek valami gyerekek számára is érhető anyagot a neten. Így találtam rá az Egyszer volt az ötlet sorozatra, ami felfedezésekről, tudósokról szól! Annyira szuper, mint a többi! Lehet, h ti már ismertétek, mi eddig nem, és teljesen felvillanyozott!

Mendelről, és a genetikáról szóló rész ITT DaVinci Learning csatornán, a gyerekTV.hu-n.
Megvan youtube-on is:



Miután megnéztük:
S: B, leszel Mendel? Én meg a borsó!
M: Jó, én leszek a zöld, S a sárga! Gyere, táncoljunk!

2016. február 24., szerda

a harag, mint a tűz

"A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. A tükör összetört, és darabokban hevert a földön. Ezt a kisfiam tette. Néha a dolgok olyannyira tönkremennek, hogy nem tudjuk őket helyrehozni. Ettől az esettől elállt a lélegzetem. A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. 
Az ajtó akkorát csapódott, hogy a falon lógó, óriási tükör leesett, és a padlón ezer darabra tört szét. Nem szóltam egy szót sem. Felmértem a károkat, vettem egy mély levegőt. Átgondoltam, mit kell tennem: ki kell tennem a kutyát, hogy ne vágja szét a mancsát. A macskát ugyan így a pincébe kell levinnem. 
Kisétáltam a kertbe, és éreztem, ahogy forró könnyek áztatják el lassan az arcomat. Hihetetlen, hogy egyedülálló szülőként mennyire egyedül érzed magad a hasonló helyzetekben. Szomorú, és csalódott voltam. Ez tényleg megtörténik? - kérdeztem magamtól. Igen, ez mind valóság. 
Ahogy ott álltam a kertben, sírást hallottam a fürdőszobából. Sajgott a szíve. Nyilván ő sem számított erre. Ijedt volt, aggódott, és szégyellte magát. Azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, ennek a kicsi, törékeny léleknek szüksége van most rád. A legjobb oldaladra van szüksége, a legnagyobb együttérzéssel, ami tőled telik. 
Menj be a lakásba, szedd össze minden bátorságodat, nyisd ki a fürdőszoba ajtaját, nézz annak az embernek a szemébe, akit a világon legjobban szeretsz. A kisfiam rám néz majd, és azt mondja: 
"Anya, én annyira sajnálom, soha többé nem teszek ilyet!"
Öleld át, és éreztesd vele, mennyire fontos számodra, hogy minden rendben lesz. Mondd neki, hogy 'szeretlek, nem lesz semmi baj, túl leszünk rajta'. Menj, és beszélgess vele a haragról, magyarázd el neki, hogy a harag egy nagyon intenzív érzelem, mindenkinek joga van haragudni. Mivel a harag felszítja bennünk a tüzet, akár meg is tisztíthat. Ám le is rombolhat mindent. Nyilván meg fogja érteni. 
Mondd neki, hogy jobb módja is van a harag levezetésének, szóval dolgozzunk rajta együtt. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a könnyeiddel. Itt vagyunk egymásnak, és most szépen feltakarítunk együtt. 
Felszedtük együtt a darabokat, együtt felsöpörtünk és felporszívóztunk. Mindezt csendben végeztük el. 
Néha a dolgok eltörnek, néha mi törjük el őket. Nem az számít, hogy valami eltörik, hanem hogy hogyan törik el, és miért. Számít egyáltalán, hogyan reagálunk a törésre? Vajon megkapjuk érte a büntetésünket? Vagy esetleg segít nekünk átértékelni a szeretetet, és felkelteni bennünk az együttérzést? Igen! Az utóbbi! Ugyanis az ilyen helyzetekben tanulunk meg igazán szeretni..."
forrás
Kathleen Fleming, blogger

2016. február 23., kedd

szelfifiú

UPDATE:
Hogy mit csinál B, amíg mi tanulunk? Hát a sok szépen és jón kívül, amit ITT írtam... Mondjuk, ha sikerül megkaparintania a telefonom, még fejtetőszelfiket is gyárt, sorozatban.


Azért művészi. 

arcoskodás

Kiinduló arcok:


És a tartalommal megtöltött pofácskák, kapcsolódván az agyunk érzelmekért felelős részéről való elmélkedéshez, és ahhoz, mennyire különbözőek vagyunk mind, még az agyunk sem ugyanolyan:

 M

 S

B

S művébe B is belekontárkodott. 

Mivel többen kérdeztétek, h B mit csinál, amikor mi tanulunk, hát belegondolva, alapvetően ő is azt, amit a többiek. Ha ceruza van a kezünkben, ő is kap lapot és íróeszközt, ha vágunk, akkor ő is cincálja a papírt, ha ragasztót használunk, hát ő is. Hogyha valami kézzel fogható alkotás készül, mindig neki is gyártunk, és amit lehet, úgy, ahogy, de ő készít el belőle. Könyvből tanulás esetén ül az ölemben, és okul. Ha éppen nem az érdeklődésének megfelelő az anyag, akkor általában előpakolja az autókat, vagy elővesszük neki a duplót, esetleg a Kisvakond élettörténetében mélyed el keménylapos könyvek formájában. Ilyesmik. Legtöbbször velünk van, egy szobában, egy légtérben, és sokszor ennyi elég is neki. 
Ma reggel például reggelizés közben folytattuk az aggyal kapcsolatos beszélgetést/tanulást, akkor ő, hát jólnevelten evett. 
Szóval egyenlőre nem érzem nehézségnek, persze még csak (már?!) 2 éves.
Sokkal inkább nehézség a két nagy közötti rivalizálás, amiről mondja meg már valaki, hogyan szoktathatnám le őket, köszi.

lego forever

ITT találtam az ötletet.


Lego made by you!





A karokat egyszerűen belecsúsztatjuk a benyírt testbe. De az eredeti linken szépen láthatóan bemutatják.
B is színezett.





Egy durva kalóz.

M volt a termékenyebb legofigura gyártó, pedig azt hittem S lesz a lelkesebb. Ő S alkotása:




Készített egy figurát S kartonra ragasztva is, hogy jobban tudjon játszani vele. Ő kukkant be az M által készített boldog párocska fölé...

2016. február 22., hétfő

veszettség és egyéb állatorvosi finomságok

Egy vicces videó ITT, ami elmagyarázza, mi is az a veszettség. A stílusa... hát egyedi, szóval bocs, ha kiveri a biztosítékot. Nekünk tetszett. De csak linkelem, idetenni a teljes videót nem merem. Hehe.
(A csúnya szavakat kisípolják ám!)
Amúgy meg Bergamottnál találtuk az ajánlót.

M teljesen rákapott, úgyhogy ki vagyunk képződve bolhákból, galandférgességből, toxoplazmózisból, és hasonlók, szóval akár állatorvosnak is elmehetnénk lassan...
A szívférgesség az egyik kedvencünk. (Nincs is benne sípolás...)

Kár, h más témában nem találtam ilyen stílusú videót.
Ha esetleg valaki igen, szóljon má' lécci! Köszi.

Amúgy meg tiszta jó, h mivel érdekesen, viccesen van tálalva, abban a témában is tanultak, ami engem totál nem érdekel, és közöm nincs hozzá. 

gitár for evribádi

S volt ugye az első számú (célpont) jelentkező a gitározásra, aztán amikor M is eljött az órára, a tanárbácsi őt is bevonta. Azóta mindketten járnak, töretlen lelkesedéssel. S-nek már van is saját, balkezesre húrozott hangszere, nagy köszönet érte Virágnak!

Apropó, nincs valakinek 3/4-es gitár eladó?



Na de azt senki ne gondolja, h ha M és S vidáman gitározgat itthon, akkor B azt csak úgy békésen tűri. Naná, h neki is kell! Úgyhogy felhoztuk a pincéből a szegény, hányattatott sorsú kisgitárt, amit még S kapott évekkel ezelőtt. Mert igen, már akkor is volt egy fellángolás. Használta is keményen, úgyhogy csak egy húrja van... De B-t cseppet sem zavarja, óriási beleéléssel zenél... lehet, h rocksztár énje ébredezik...?


(Az előadáshoz fel kellett venni S pókemberes pólóját...)

egy beszélgetés margójára

Régebbi beszélgetés, aktuális gondolatok. Nem feltétlenül összefüggő, de idejegyzendő mondatok.

Szóba került sok minden: renitenskedés, vagyis eltérés a megszokottól, a "normálistól", otthontanulás felől a szabadon tanulás felé, jogok és lehetőségek, döntések... és a "felkészülni a legrosszabbra" elve... ami alapvetően oké, de csak, ha el tudom aztán engedni annak a bizonyos rossz eshetőségnek a kezét, és megyek tovább békében és szabadságban.
Én mégis csak abban hiszek, h minden napnak elég a maga baja. Nem tarthat vissza egy fontos lépéstől a távoli jövőben esetlegesen bekövetkezhető ilyen-olyan balszerencse, vagy kiszámíthatatlan rossz következmény. Nem a félelem lelke, de persze a józanságé, igen. Ha egy irány nem hagy nyugton, és újra meg újra visszatérek oda, akkor valószínűleg arrafelé van dolgom.


Aztán, egy másik téma: Egy bizonyos embertípus, vagy működés - mégpedig azok az emberek (mondjuk éppen tanító nénik), akik előhívják belőlem/belőlünk a kisgyereket, azt, aki megtanult nekik engedelmeskedni, aki fél tőlük és gyorsan szót fogad. Erős, félreértelmezett felelősségtudatból, vagy fensőbbségből (?) ők keményen megmondják a tutit. Éreztetni képesek, hogy ők tudják, nagyon jól, de mi - nem. Azt a kapcsolót piszkálják meg, aminek kiiktatásért küzdök.
Elbizonyalanodás, kompetenciaérzés elvesztése, gyengeség, kiszolgáltatottság, sebezhetőség.
A félelem? - talán ebben csomósodik össze az egész.
Na, hát az ilyen helyzetekkel, és személyekkel még biztosan dolgom van.

De változni jó, erőt átélni mámorító, és a Minden Titkok Tudójának terve arra nézve, hogy ki vagyok - több, mint amiről álmodhatok.
"You are designed for your story."

2016. február 21., vasárnap

amikor életemben először

Könyvajánlónk következik:









Minden alkalommal könnybe lábad a szemem a végén. De azt a részt nem fotóztam... szerezzétek be, és melengesse a szíveteket nektek is! 

a mi utunk

Mivel a KEROTT-on mi mutatkoztunk be, szedegettem a gondolataimat, és visszaolvastam régebbi bejegyzéseket a blogról. Aztán összeállt valamiféle vázlat - amit csak nagyjából követtem. Megosztom, ilyesmikről beszéltem:

Otthontanulásunk története

Pedagógusi múltam. 
Otthontanulós baráti család, ott mostanra már 16 éves a lányka. 

Amiért nagy lehetőségnek láttam:

-  Szabadság - amit én gyerekként nélkülöztem.
   Félénk és megfelelni vágyó gyerekkorból jövök. A szabályokhoz való tökéletes és bármi áron való, félelemből fakadó alkalmazkodásból. (persze tudom, a bennem élő gyerek nem egyenlő azzal a gyerekkel, akit kaptam, h én neveljem fel.) ((vagyok-e ÉN most elég szabad hozzá??))

- A legtöbbet lehet kihozni a gyerekből, ha odafigyelve csináljuk. Vagyis ő kihozhatja magából egy támogató közegben. Engedve, h menjen, amerre viszi a kíváncsisága, kedve. Tanulás belső indíttatásból.

Nincs betolva egy polcra, nincs osztályzat, ami a többiekhez viszonyítva kategorizálja. Hibázni szabad!
Fejlődni, szárnyalni hagyás. Persze vizsgakor igen, de megpróbáljuk ezt nem nagy hangsúllyal megélni.

--Együtt tölthető idő, kapcsolat! Figyelem, szeretet...

Amik visszatarthattak volna:

- Saját szabadságom csorbulása, merthogy kevesebb a nélkülük-idő. (Az, aki én vagyok, alkalmas-e erre?)
- Napi gyerekközösség hiánya (fontos-e?)
Egy megszokott rendszertől való eltérés ismeretlensége, félelme.

Én jót teszek-e ezzel neki. Nem vagyok mintaanya. Ő nem egy mintagyerek. Vannak nehézségeim saját magammal. Vannak nehézségei saját magával. Vannak nehézségeink egymással. Jót teszek-e? Képes vagyok-e? 
-       személyes meggyőződés arról, h ez a mi utunk
"Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, szeretet, és a józanság lelkét."

Most is ezt érzem legnagyobb kihívásnak:  saját harcaink győztes megélése,  jellemfejlődés - együtt.
Amit tanulok:
-       - bizalom a gyerekeimben
(John Holt – “Nincs ennél könnyebb, és ugyanakkor ennél nehezebb. Mert ahhoz, h bízni tudjak a gyerekemben, önmagamban kell bíznom. De legtöbbünknek gyerekként azt tanították, h bennünk nem lehet megbízni…”)
-       - harag-, indulatkezelés
-       - konfliktusmegoldás, érzelmek helyes kezelése
"beszélő bot" ITT

A büntetés távolságot épít. A szeretetteljes fegyelmezés kapcsolatban tart.
Kritikátlan engedelmesség szemben a kapcsolatra épülő következetes neveléssel.

NEVELÉS
                
Amikor M megszületett, nem igazán volt elképzelésem, leginkább a környezetemből érkező, és tudat alatt beépült impulzusok mentén kezdtem nevelni őt. Utólag visszagondolva, az engedelmesség elérése volt a legfőbb jó, amit reméltem. Engedelmesség, mert az biztonság. Engedelmesség, mert az Istennel való kapcsolat is erre épül (?). És mivel azt gondoltam, ezzel teszem a legjobbat, így engedelmességre neveltem, akár a kapcsolat árán is.

Most azt gondolom, a kapcsolat sokkal fontosabb. Szeretném, ha biztosak lennének a gyerekeim abban, h szerethetőek, szeretve vannak, és mindez csupán azért, mert ők azok, akik.
Nem érzem magam sokkal bölcsebbnek a gyerekeimnél, egyszerűen csak régebb óta élek. Ők kész emberek, nem nekem kell őket kigyúrnom. Együtt élünk, alakítjuk egymást. Hogyha valaki keresztbe tesz, annak általában van következménye, amit az egész család érzékel. Mert együtt működünk. Nem idomítani akarom őket, hanem tanítani.
Nem szeretek jutalmazást, büntetést alkalmazni. És azt hiszem, nem a szabályrendszer, nem a törvény - és annak szigorú betartatása - tesz "jóvá", nem az szabadít meg a bűntől, sokkal inkább a szeretet, elfogadás, kegyelem. Én is ezt tapasztalom a Minden Titkok Tudójától, h megszégyenítően túlszeret a botlásaimon, a szennyes dolgaimon.

Azt hiszem úgy kezdődött, h elkezdtem felülbírálni a szabályokat, amiket hoztam. Megvizsgáltam, miért is akarom, h az a bizonyos dolog úgy legyen, és ne másképp? A gyerek miatt, vagy magam miatt? Kényelemből, félelemből, megszokásból, 'így illik'-ből? Értékes kincs a szabadság, mégis olyan könnyen engedjük át az irányítást, és törjük bele magunkat haszontalan keretekbe. 

Megkönnyebbülés volt elengedni az alá-fölérendeltségi viszonyt, elengedni azt a tévhitet, h ez a viszony jelenti a felelősségvállalást. És egyszerűen élvezni a gyerekeim társaságát. Arra vágytam, h csak érezzük jól magunkat együtt...

A kapcsolatból pedig annyi minden következik. Hogy elmondja nekem azt is, amit szégyell. Hogy láthat engem is hibázni. Hogy érteni akarjuk egymást. Hogy összeveszünk, és kibékülünk. De az biztos, h számíthatunk egymásra.


Létezik egy hihetetlenül bölcs, afrikai, törzsi szokás.

Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törsz köré gyűlik.
De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatsoan sorolják neki mindazokata  jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?

Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére, boldogságra vágyik.  Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk.
És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét.
Emlékeztetik őt arra, ki is valójában.


"Azt hiszem, nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint. Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek. Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is." 
(Vekerdy Tamás)
önnevelés, gyógyulás

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Maga a tanulás elenyésző része mindannak, amiről ez az életforma szól!

TANULÁS

Eleinte napi órarenddel működtünk, aztán tantágyakra bontott napok, most heti, vagy hosszabb projktekkel dolgozunk. Egy-egy projekten belül több tantárgyi kihívás is adódik.

Alfie Kohn:
Choice (választás): a munkatársaknak legyen lehetőségük részt venni annak megvitatásában és eldöntésében, hogy hogyan kell elvégezniük munkájukat.
Collaboration (együttműködés): minden munkatársat támogasson egy olyan team közössége, amelyben képzettsége, tapasztalata, kreativitása és alkotó ereje zavartalanul ki tud bontakozni.

Content (tartalom): a munkatársak tudjanak azonosulni a feladat céljával és tartalmával.