2021. július 24., szombat

Félj... bátran?

El fogunk utazni, külföldre, hosszú időre.

Akkor hát. Nézzünk szembe a félelmekkel!

Mert lenniük kell, hiszen egyszer csak robbanok, kiabálás és őrület feszít szét. Amúgy meg lebegek az életemben. Olyan ködben, ami távol tart az eseményektől, egy jóleső, kontúrtalan homályban. 

Amióta Budapesten, a szülővárosomban abban a kerületben, ahol felnőttem, úgy vesztette életét egy, a családjával az utcán sétáló édesanya, hogy az ablakon kiugró, a saját életének véget vetni szándékozó férfi zuhant rá, azóta még inkább tudom, hogy van Sorsunk. Ami nem kerülhető el. Mint az időutazós filmek, ahol a főhős pont azzal teljesíti be a jövőjét, hogy megpróbálja elkerülni azt.

Annyi, de annyi félelem tud kerülgetni, körbefonnak, míg én igyekszem úgy járni-kelni az életemben, mintha nem fojtogató kezek nyomnák ki éppen a szuszt belőlem.

Félek a haláltól. Bármelyikőnk halálától. Balesettől, ami végzetes bajt hoz. A kiszolgáltatottságtól, amikor nem tudjuk megoldani a helyzetet saját (mondjuk nyelvi) hiányosságaink miatt. A lelki válságtól, amibe sodródhatunk. A betegségektől, A Betegségtől. A döntésektől, amik később rossznak bizonyulnak. 



Hesna: Félj bátran!

Hát, így.

2021. július 20., kedd

megérkezés 1.

 Átköltöztünk, a nyaraló felavatása egy jókora párnacsatával megtörtént.



A hegedű is behangolva. Azt hiszem, otthon vagyunk.



költözés 1.

 A Nagy Költözések idejét éljük.


Kiadtuk a házunkat, és így a nyaralóba költözködünk egy hónapra, amíg tovább nem költözködünk egy kicsit még messzebbre.

A pakolás mindig fárasztó és felfrissítő egyszerre. Megint csomó-csomó dologtól megszabadultunk, és megint ráeszméltem, hogy mennyire kevés valójában az elég. 


De az kellemesen megnyugtató, hogy KonMari óta nem lepnek el minket a tárgyak. Hatunk, és a háztartásunk dolgai, amiket a házban hagytunk, elfértek egy 10 nm-es tároló háromnegyed részében. A messzi utazásra pedig mindenki egy 20 kilós bőrönddel indulhat el...



A búcsúzás, belevágni valami újba, ami ismeretlen - nehéz és izgalmas egyszerre. 

Készítettünk félelem kitűzést, beszélgettünk az itthagyás gyászáról, az elengedés fájdalmáról. És próbálunk előrenézni, tervezni, beleélni, örömet keresni a cél felé fordulva. Felfoghatatlan még, az utazás valóságba érkezése talán a repülőgépen ér majd utol minket...