2020. január 7., kedd

Az évet betegségekkel kezdtük. A két kicsi, és én lázasan fekszünk három napja. Aludni nem nagyon tudok, mert a láz nem enged. Tehát megállás nélkül gondolkodom. Egyik pánikból a másikba esem.

Mivel ti lettetek a virtuális naplóm, most rátok öntöm mindezt.
Klímaválság van. Egy vulkanikus (!) szigetre (!) készülünk. Cunami, vulkánkitörés - csak a két legadottabb lehetőség. Ha ott halunk meg, azt sosem bocsátom meg magamnak.
Ugyanakkor nem tudhatom, mindenféle mi-lesz-ha félelem mentén nem élhetem az életemet. Itthon is megtörténhet bármi, bármikor. Mondjuk vulkánkitörés és cunami nem.
Van-e biztonság?
Vagy a biztonság csak egy illúzió?
A másik, szintén a biztonságról szól - anyagi értelemben. Jelenleg férj mondhatni digitális nomád, online, helyfüggetlenül dolgozik. Ez is teszi lehetővé, hogy menjünk.
De én? A fotózás, a családfotózás - ügyfeleket igényel, akiket el kell érni, ott, helyben, offline kapcsolódni velük. Kiépíteni az ügyfélkört. 4 éve tolom a szekeret, mégsem mondhatom, hogy nagyon fellendült volna a biznisz. Oké, mindig kisgyerek mellől, félárbócon működtem, de akkor is.
Kellene valami online megélhetés, de mi? Tegyem az energiát a fotózásba? Vagy valami mást találjak ki? Tanulni kellene valamit? Vagy a meglévő tudásommal kezdeni valamit?
Írás, magyar tanítás, művészetterápia, lelkigondozás - ezekhez van affinitásom. De mindbe még tenni kell, hogy felépüljön belőle valami használható. És mindezt online módon működő valamivé kellene transzformálnom?
Értitek, hogy az őrület kerülget...?
Lehet, hogy csak a láz teszi. (Nem.)


Imádlak titeket:


"Ne hagyd, hogy a sötétség, a betegség és a döntés utáni félelem a legrosszabbakat juttassa eszedbe. Gondolj arra a sok jóra is, amit kapni fogtok ettől az úttól. És ne felejtsd el, hogy a rossz súlyosabbnak tűnik, mint a jó, de ez nem feltétlen igaz.
Betegen próbálj meg ne ezekkel foglalkozni, nem sok jó sül ki belőle. (Tudom, mondani könnyű.)
Nézzetek Tűzoltó Sam-et meg Bajkeverő George-ot. Azok nagyon jól gyógyítanak.

És még az is eszembe jutott, hogy azért a fotózás mégiscsak a pillanat művészete, akkor is, ha le lehet előre egyeztetni azt a pillanatot. 😃
De abban, hogy nem tudhatod, mit hoz a kintlét, nemcsak a rosszak vannak benne! A jót sem tudhatod, amik az ott élés során derülnek ki lehetőségek, utak, kapcsolatok."

"Nem bírtam végigolvasni 🤣 mert ugyanezekkel küzdök csak pepitában, de jó hír, hogy elkapott a röhögés, ahogy olvastam. És ráébredtem, hogy milyen irracionálisak a félelmeim, ahogy olvastam a tieid. Szóval nyugi, ez egy nagy bullshit 😜 találkozunk Tenerifén!"

"Mi amikor Azorira költöztünk (az is vulkanikus, óceán közepe...) azt mondogattam: Inkább a természet végezzen velem, mint egy betegség 😃 oké, tudom ez így groteszk egy csöppet, de így volt, átadtam magam a helyzetnek, minden hónapban volt földrengés, meghittséggel éltem át, és nagy izgalommal fogadtuk, kihívásnak éltük meg ahogy egy kisebb hurrikán átvonulását is 🙂 Ja, igen az aggodalom nagyon marcangoló tud lenni, hát vedd észre! "AGGÓDOM" és tedd fel neki a kérdést? miért is? mi lehet a legrosszabb ami megtörténik? Ja, a munka - dolog-ügy 
🙂 csak hagyd, hogy a "Nagy szellem" vezessen - mondaná az Indián ❤
amúgy szerintem jó ötlet a fotózás ott, forgalmas, turizmus egész évben..."

"Biztos vagyok benne, hogy a legfontosabbal már rég rendelkezel ahhoz, hogy amit szeretnél, ott megvalósítsd! A tettrekészség, nyitottság, kiváncsiság, igényesség, ami az eddigi tevékenységeidben is előrevitt, akkor is veled lesz - tudom 
🙂 A teremtett világ sóvárogva várja...😉"