ceruzakoptató

Hozzánk keveredett egy foglalkoztató könyv, a Ceruzakoptató 2. Utazz velünk! alcímmel elkalauzol az óceán, a sivatag, a dzsungel, a hegyek, füves puszták és a sarkvidék tájaira, bemutatva néhány ott élő állatot. Egyszerű, könnyed, mindig valami kis feladat is kapcsolódik az egyes oldalalkhoz. S-nek teljesen megfelel.

Ugyan néha behoz egy-egy olvasási tudást, vagy komolyabb számolást igénylő feladatot (pedig alapvetően inkább a könnyűre hajt), azt átruházzuk M-re.

Elkészítjük a részek tablóját. Ez az első kettőhöz tartozó anyag:

A sivatag már meg is van:

Az írás még másolással történt, de kérte, szerette így. Néhány tanult fontosságot jelöltünk, pl. nyilakkal, h ki kit eszik meg. Karikáztuk a sivataghoz való alkalmazkodás jeleit pirossal. Az ugróegér nem iszik, hanem növényekből nyeri a folyadékot - erről S egy szívószálas növénypoharat rajzolt. És az éjjel vadászó, nappal üregbe bújó szokás is megjelenik. 

A kemény munka után a jól megérdemelt mesenézés! Állati küldetés, ITT, melynek főszereplője a futó-, vagy gyalogkakukk, de megjelenik benne a csörgőkígyó is - és kiderül, h ez a madár bizony megeszi a kígyót! Meg más érdekes infók. 

Van benne prérifarkas és leguán is. Szeretjük ezt a sorozatot.

Még egy rész, ITT, ez a csörgőkígyóra koncentrál.

ITT pedig egy újabb sivatagi rész, ebben a tündérbagloykat ismerjük meg.

A BBC Bolygónk, a Föld sorozatában is találhatóak kapcsolódó részek, pl a Sivatagok, és a Mély óceánok című. (Aztán majd, ha odaérünk a könyvecskében - az Esőerdők.)

róka ötletgyűjtés

Róka ötletgyűjtés (régről előbányászva).

Kezdődjék a róka-móka!

JELLEMZÉS:

Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú, hegyes fülű, elliptikus szemű állat. Bundája vörhenyes, pofája, farka és hasa fehér. Színe évente a vedlések idején változik. Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Teste 60 cm, farka 40 cm hosszú, testtömege 6-7 kg.

ÉLŐHELY:

Európaszerte elterjedt, néhol igen gyakori ragadozó. Eredetileg az erdős területek lakója volt, de sok más helyen is előfordul (mezőgazdasági területek, cserjés-fás-ligetes-bokros helyek, lakott területek).

TÁPLÁLKOZÁSA:

Éjszaka vadászik. Zsákmánya főként kisemlősökből, rovarokból, szárnyasokból áll, de gyümölcsöket is eszik. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad. A veszettség fő terjesztője.

EGYÉB:

Párzási időszaka decembertől februárig tart. Évente egy alkalommal 51-52 napos vemhesség után 3-8 darab, körülbelül 100 g-os, csokoládébarna, gyapjas szőrrel fedett kölyköt hoz a világra. A fiatalok szeme 10 napos korukban nyílik ki. A kotorékot 3,5 hetes korukban hagyják el először, függetlenné 8-10 hetes korukra válnak. Lakóhelyét, az ún. rókavárat vagy maga készíti vagy a borz kotorékát foglalja el. A rókalyuk körül sajátos, intenzív, fülledt szag érezhető, és a táplálékának a maradványa is megtalálható. Jellegzetes a nyoma is, amely a kutyáétól eltérően nem annyira kanyargó és meg-megálló. Hosszú, csavart ürüléke csontokat, rovarokat, szőrt tartalmaz.

nyomtatható, kivágandó róka könyvjelző, ötlet INNEN 

• Egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni.
• Ravasz, mint a róka.
• Róka fogta csuka, csuka fogta róka.
• Alvó róka nem fog csirkét/nyulat.
• Kitetszik a róka farka, akárhogy is dugdossa.
• Nehéz az agg rókát tőrbecsalni.
• Szaladj róka, inadban az igazság.
• Róka a tőrbe/csapdába kétszer nem esik.

 Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

megzenésítve

Osztozkodik a róka

(magyar népmese)

Az üveghegyen innen, a selyemréten túl, volt egy rengeteg erdő. Ebben a rengeteg erdőben, annak is a kellős közepén élt egyszer egy öreg medve. Ennek az öreg medvének volt két fia. Ezek egyszer elhatározták, hogy elmennek világgá szerencsét próbálni. Odaálltak anyjuk elé, elbúcsúztak tőle illendően. Az öreg medve megölelte fiait. Lelkükre kötötte, hogy soha el ne hagyják egymást. 

Megfogadták.

Azzal nekicammogtak az erdőirtásnak, onnan meg a szántóföldeknek. Mentek, mendegéltek. Egyszer azonban elfogyott az ennivalójuk.

Szomorúan,lógó orral kullogtak egymás mellett.

- Hej, de ehetném, testvér! - szólt a fiatalabb.

- Én is! - lógatta buksi fejét a másik.

Amint mentek, mendegéltek, nagy kerek sajtot találtak, de nem tudták elosztani igazságosan. Irigyen civakodtak, huzakodtak, morogtak, amikor közibük toppant a róka.

- Min vitatkoznak, medve komák? - kérdezte a Ravaszdi.

Elmondták.

- Sebaj! Majd elosztom én igazságosan köztetek!

- Jó lesz biz az, jó lesz! - hagyták helyben a dörmögők.

Azzal fogta a róka a sajtot, eltörte kétfelé. Úgy intézte, hogy az egyik fele szemlátomást nagyobb legyen, mint  a másik.

Fölmordult egyszerre mindegyik mackó:

- Ez nagyobb!

- Csak lassan, mackók! Türelem!

Azzal jó darabot leharapott a nagyobb feléből. Most meg a kisebb lett nagyobb.

- Így se jó! - békétlenkedtek a mackók.

- Ugyan, ne türelmetlenkedjetek már! Értem én a magam mesterségét!

Le is harapott a nagyobbik darabból egy jókora falatot.

Most megint az lett a kisebb.

Így ment az osztozkodás addig, míg a róka alaposan jóllakott. A két medvebocsnak alig-alig maradt a sajtból, mikorra egyforma lett a két darab.

- No, jó étvágyat, medvebocsok! - mosolygott a róka, és faképnél hagyta őket.

La Fontaine: A holló és a róka

Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!

"Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom;
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"

Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka: "Tollánál, termeténél nincs szebb!"

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"

"Rút a hangom? - a hollót elfutja a méreg,
s károgni kezd. - Ez neked nem elég szép ének?"

"De még milyen!" - nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.

Vuk

Bambit és a Bambi gyermekeit már kétszer olvastuk esti mese gyanánt, szépen részenként, nagyon szerették. Most M megkapta tőlem a Vuk-ot csak_úgy_ajándékba, hamar végig is olvasta.
Nem tudom, hányadik osztályban lehet kötelező olvasmány, van, aki másodikban, van aki harmadikban, negyedikben ajánlja.

Nem igazán szeretem az olvasónaplókat, van egy olyan érzésem, hogy a sok elemezgetés a végén elveszi az élményt, amit a könyv adott...
De gondoltam, tegyünk próbát, meg mégis legyen valami _ vizsgán felmutatható_ nyoma ennek a sok olvasásnak, amit M művel - hát olvasónaplózzuk meg a Vukot. Keresgéltem a neten, találtam ITT pl. egy jó kis vetélkedőt a témában. Végül INNEN szedtem le az olvasónaplót, amit elkészítünk.
(Jót bajlódtam a kinyomtatásával, egy kétoldalas nyomtató lényegesen megkönnyítette volna a dolgom. Így kivagdostam kicsi lapokat, összeraktam a könyv prototípusát, megszámozgattam, és szétszedve láttam, melyik oldalak kerülnek egymás mellé, és a lap két oldalára.) 

Haladunk vele, majd megmutitom, ha kész.

UPDATE: Nem, az olvasónaplózás nem jó ötlet. Ez az olvasónapló sem. Elvetve. (Egy darabig kitöltögettük, aztán beláttam, h többet árt, mint használ.)