B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2013. január 30., szerda

indiános füzetecske

Tehát az indiános téma.

A lapbook ötletből kiindulva ragasztgattam ezt a füzetkét:

Szóval hajtogattam, vágtam, ragasztottam.
Ez lett a vége:


A füzetkénk belülről:


Az eleje Kolumbusz története, a hajóival (ezt meg kellett hallgatnunk hozzá: Neoton Familia: Santa Maria :)) a Föld gömbölyűségével, 'India' és így az indiánok felfedezésével.

Aztán az indiánokról, életmódjukról, öltözetükről, mokaszinről, békepipáról, tipiről...

A különböző törzsek öltözeteiről kis kártyák, egy fiókban tárolhatóak. Nem részleteztük a törzsek neveit, elég volt az apacs, és a sziú így alapműveltségnek. :)

Élelmük: kis indián útkeresője a kukoricához.

Saját készítésű tárgyaik, edényeik: különbségkereső.

És végül egy öltöztető baba, természetesen indián cuccban.


A felhasznált képek nyomtatható formában:









Azóta pedig elmentünk könyvtárba, és indiános könyvekben tobzódunk.


Bónusz:
indiános, vadlovas rajzfilm
Szilaj, a vad völgy paripája  kattintásra nézhető!

no meg a Pocahontas...

2013. január 29., kedd

próbatétel

Megcsináltuk az indiános témát.
Majd megmutatom, teszek fel képet is, de most nem erről írnék.

Le kell vonnom a következtetéseket, "hangosan" gondolkozva.

Először is, mindkettőjüknek készítettem indiános füzetet, és párhuzamosan próbáltam csinálni velük. Ez nem biztos, h célravezető. Elsősorban M miatt, aki, azt hiszem igényli a teljes figyelmemet. Nem is biztos, hogy az 'igényli' a jó szó. Csak mindkettőnk jobban járna. Kiborult azon, h kiment a vonalból, meg aztán felmerültek még megoldandó helyzetek, pl. másmilyen hajat akart az indián öltöztető figurához, meg effélék. Én pedig nem kezeltem jól, mert közben S-re is figyelnem kellett, segíteni ragasztani neki, stb. Ideges lettem. Hát mit mondjak, nem végződött vidám megelégedettséggel a projekt, egyikünk részéről sem.

De ahelyett, h most magam alá zuhannék, h hogyan akarok én idegbajos szaranyaként otthonoktatni... gondolkozom. És tanulok az esetből, hope so.

Beszélgettünk kicsit később M-mel. Mondtam neki, h ez az együtt tanulás közös ügyünk, jó volna kitalálni, hogyan tehetnénk élvezetessé. Megkérdeztem, tetszett-e neki ez a füzetkészítés. Azt válaszolta igen, nagyon. Megkérdeztem, mit gondol, hogyan lehetett volna elkerülni, h így végződjön. Azt válaszolta, h jó lett volna, ha együtt csináljuk. És hogyha megvigasztalom.

Kérdés magamhoz: Miért nem csináltuk együtt? Mert hárman csináltuk, igyekeztem kettészakadni. Ez persze idővel változhat, de most, azt hiszem különszedem őket a tanulós szitukban.
Kérdés magamhoz: Miért nem vigasztaltam? Mert feszült lettem. Miért lettem feszült? Mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem.

Izgalmas az út, ami előttünk áll. Az már tuti.

indiános lapbook

A gyerekek néhány napja, apjukkal itthon, egy indiánokról szóló műsort hallgattak a rádióban.
S azóta min. 4x mesélte el nekem, h az indiánokat megölték a sápadtarcúak. M-nek is sok kérdése volt, így Kolumbusztól és az érdekes indián nevektől eljutottam oda, h nem árt egy kicsit összeszedettebben foglalkozni a témával.

Van ez a lapbook-os módszer, azt hiszem valami ilyesmit készítünk majd mi is. Egyenlőre gyűjtöm az ötleteket.

EZEN az oldalon van egy rajzos útmutató a lapbook készítéséhez.

Inspirációnak néhány Kolumbuszos, indiános lapbook:







(sajnos már nem emlékszem, melyiket honnan gyűjtöttem be, leginkább oo-s amerikai anyukák oldalairól)

Találtam EZT az oldalt, ahol vannak fenn letölthető lapbook segédanyagok, konkrétan képek, ötletek egy-egy témához.

2013. január 28., hétfő

bizalom


állatok

vadak webkamerán (vaddisznók, őzek): ITT
ragadozó madarak

álletkerti webkamerák:
Chester Zoo
Dublin Zoo

panda (Edinburgh)
panda (Amerika)













gólya téli, üres fészke... :)
madarak etetője
még egy madáretető

és váúú, egy állati webcam-gyűjtő oldal, nagyon tuti

tolltartó

Nagymama kreatív tejesdoboz-újrahasznosítása:



közösségi élmény

M jár egy természetjáró csapatba, hasonló a cserkész mozgalomhoz, a nevük Royal Rangers.
Vasárnap délutánonként van alkalom, havi 1x vagy 2x. Tegnap elmentek a téli Dunapartra kirándulni, M irtó élvezte, kipirult arccal és élményekkel tele kaptam vissza a csajt.

betűk

színezendő betűk ITT

pöttyözendő betűk ITT


és ITT egy csomó-csomó mindenféle, csak győzd bogarászni


betűs színezők ITT

betűkeresős ITT

2013. január 25., péntek

matekos

Ma számoltunk: több, kevesebb, egyenlő.
Elég jól megy M-nek, rendszeresen ő az igazságosztó a virslik és egyéb finomságok számolásában vacsinál.

Találtam online feladatokat itt:

matekos feladatok gyűjtőoldala

Ezeket csináltuk meg:
több-kevesebb relációk
relációk
relációk

sorozatok

egyforma
többféle (számok bontása)

magántanulói státusz - fejlemények

Voltunk a közeli iskolában, végigültük a szülőit, abban a nyugalomban, h otthon szeretnénk oktatni.
Az igazgató nénivel beszéltünk személyesen az esemény végén, aki először nem nagyon tudta hova tenni a dolgot, de a pedagógusi múltam megnyugtatta. Alapvetően úgy tűnt, nyitott a dologra. Utánanéz a jogszabályoknak, és jövő héten visszatérünk rá.


‎"A szülők mennyire sodródnak el az aktuális divatáramlatokkal, vagy mennyire tudnak nyugodtak maradni, és megbízni a saját ösztönös megérzéseikben? Fontos kérdés a gyerek életútja szempontjából! Az anyák, ha elengedik magukat, akkor általában megérzik, hogy az ő gyerekük számára mi a fontos – de a mai világ szorongást kelt az anyában, és nem engedi neki, hogy rábocsátkozzon a minden emberben ott futó mély áramlatokra. Ha rá merjük bízni magunkat a megérzéseinkre, anyai ösztöneinkre, jobban fogjuk tudni, hogy mi kell a gyereknek, mi kell ENNEK a gyereknek – mert ő persze ezt jelzi, sokszor nagyon is erőteljesen! Ez látszólag a világ tendenciáival szemben álló szükséglet is lehet, mégis jobb a gyereknek szükséges dolgokat onnan, a szülői ösztön mélységeiből kihalászni, mint rohanva követni a mindig új divatokat." 
Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

páros számos összekötős


2013. január 23., szerda

magántanulói státusz

Jelenlegi tényállás:
reggel beviszem a gyerekeket az oviba, és két óra múlva értük megyek. tegnap sütit sütöttek délelőtt, ma korizni voltak.

Megyünk egy közeli általános iskolába a jövő évi elsősöknek tartandó szülőire. Jó volna a magántanulói státuszról érdeklődni az igazgató néninél. És szeretnék benyomást kapni a tanító nénikről is, nem mindegy az se, vizsgázni kihez megyünk majd.

megfontolandó

"Ha magamat nem ítélem meg túl keményen, nem fogom ezt tenni másokkal sem: a szívembe fogadom mindazt ami bennük van, minden boldogtalanságot, szakadást, szenvedést és jelentéktelenséget." 
Anselm Grün

újratervezés

Rendszeresen elbizonytalanodom. Nem tudom kijelenteni, h ez az elbizonytalanodás rossz dolog, vagy jó. Azt hiszem, én egyszerűen így működöm.

Ilyenkor újragondolok, újratervezek. És legtöbbször megerősödöm.

Amikor először találkoztam szembe az otthonoktatás gondolatával (hosszas beszélgetések jóbarátainkkal, V és R alaposan végigrágták a témát, végül belevágtak), éreztem, h emellett nem mehetek el egy vállrándítással. Éreztem, h bajban vagyok, muszáj lesz innentől kezdve számításba vennem ezt a lehetőséget is. A miheztartás végett - iskolai múlttal rendelkezem, 3 évig általános iskolában, harmadikosokkal és negyedikesekkel dolgoztam, főleg napközi, de tanítás is.

Amiért nagy lehetőségnek látom:
-  Szabadság van benne, amit én gyerekként mindig is nélkülöztem. Félénk és megfelelni vágyó gyerekkorból jövök. A szabályokhoz való tökéletes és bármi áron való, félelemből fakadó alkalmazkodásból. (persze tudom, a bennem élő gyerek nem egyenlő azzal a gyerekkel, akit kaptam, h én neveljem fel.) ((vagyok-e ÉN most elég szabad hozzá??))
- A legtöbbet lehet kihozni a gyerekből, ha odafigyelve csináljuk. Vagyis ő kihozhatja magából egy támogató közegben. Engedve, h menjen, amerre viszi a kíváncsisága, kedve.
- Nincs betolva egy polcra, nincs osztályzat, ami a többiekhez viszonyítva kategorizálja. Csak fejlődni, szárnyalni hagyás. Persze vizsgakor igen, de megpróbáljuk ezt nem nagy hangsúllyal megélni.

Amik visszatarthatnak:
- Saját szabadságom csorbulása, merthogy kevesebb a nélkülük-idő. (Az, aki én vagyok, alkalmas-e erre?)
- Napi gyerekközösség hiánya (fontos-e?)
- Egy megszokott rendszertől való eltérés ismeretlensége, félelme.

Alternatív iskolákon is gondolkodtam sokat, annyira kár, h fizetősek... és persze ott is a tanár személye számít. Tanárt választasz elsősorban. Másodsorban iskolát.

Egy visszatérő ellenérv:
- meg kell tanulnia az alkalmazkodást, a rendet
(amit azért egy egészségesen működő családban élve is meg kell tanulnia...)
Személyesen ránk vonatkoztatva: M sajnos kezdi mutatni a megfelelni akarás, megfelelni tudás erős jeleit, elnyomva saját elképzeléseit. Ez az óvodai elvárások mentén nagyon látszik. De ezen az úton nem válik belsővé az alkalmazkodás, csupán egy külső kényszernek felel meg.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
És itt hagytam abba ezt a posztot napokkal ezelőtt.
És azóta rágódtam.
Nem az oo elvi helyességén. Ha el is bizonytalanodok, újra meg újra visszatérek oda, h igen, hiszek ebben az útban. Hanem a saját alkalmasságomon. Elsősorban M kapcsán. Rámtört a félelem. Én jót teszek-e ezzel neki. Nem vagyok mintaanya. Ő nem egy mintagyerek. Vannak nehézségeim saját magammal. Vannak nehézségei saját magával. Vannak nehézségeink egymással. Jót teszek-e? Képes vagyok-e? Mardosott a félelem.
Aztán tegnap este kétségbeestem Isten előtt. A Minden Titkok Tudója előtt sírtam, elmondtam, h félek. Kevés vagyok. Mit tegyek...?

Ezt válaszolta:
"Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát."
"Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ráadásul mindez megadatik..."
"Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős."
"Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, kerüld a rosszat..."
"Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat."
"Nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, szeretet, és a józanság lelkét."

Köszönöm ezt az írást, amibe ma reggel botlottam bele, nem oo-s oldalak között...

És még valami.
A szeretet az, ami gyógyít. Gyógyítja az én nyavalyáimat, M nyavalyáit, a mi közös nyavalyáinkat. És ki más tudná őt igazán odafigyelve szeretni, ha nem én és a Minden Titkok Tudója, kéz a kézben, szív a szívben...? :)

Az öt szeretetnyelv:
- simogatás, ölelés, szerető érintés
- dicséret, bátorítás, elismerés
- osztatlan, csak neki szóló figyelem, jelenlét, "minőségi idő"
- kézzel fogható, tárgyi ajándék
- segítségnyújtás

(ez a cikk nagyon jól összeszedi a szeretetkifejezés módjait, és arról is ír, hogyan fedezzük fel, gyermekünknek melyik jelenti a legtöbbet)


az a boldog együttházimunka


vekerdy

‎"A kisgyerek alaphangulata -ha nem beteg- a derű. A gyerek -ha egyébként testi és lelki értelemben biztonságban van- ameddig nem "tanítom" és nem "fejlesztem", addig jól érzi magát. Szabadon játszik, rohan, mint egy örökmozgó. Abban a pillanatban, mihelyt iskolásan (skolasztikus-pedagógiával) kezdem fejleszteni, mihelyt korrigálni kezdem - az endorfintermelés csökken! Lehervad a mosoly, és megjelenik az unatkozó, üveges, befelé menekülő tekintet ...vagyis a pedagógiailag fejlesztett kisgyerek természetes fejlődése leáll! Azonban a szabadon hagyott kisgyerek fejlődése töretlen. Az óvodás legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék!" (Vekerdy Tamás)

2013. január 22., kedd

cikk az iskolarendszerről, ami elszomorít

E. Szabó László: A hiba nem az Ön gyermekében van... (klikk és ugorj a cikkhez)

hosszú, de érdemes!
kedvcsináló idézetek:

Negatív visszajelzésekre épített pedagógiai módszer: az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből roszszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza". A tanárnak nem adatik meg, hogy saját tudásából felmutassa azt a legérdekesebb, legfontosabb lényeget, amit maga is szeret, amely alkalmas lenne a diák érdeklődésének felkeltésére. A diák számára az iskola csupa kötelesség. Nincs ideje és módja egy-egy kedvelt témánál elidőzni, egy-egy kedvelt tantárgyban elmélyedni. Elmarad az ezzel járó öröm és sikerélmény. Elmarad annak érzése, hogy az iskolában tanultaknak hozzá bármiféle köze lehet. Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv. Az élet dolgairól való elgondolkodásnak, a világ, a természet megismerésének és megismertetésének öröme, ha tetszik, a katarzis.

Az életkori sajátosságokhoz való alkalmazkodás hiánya azonnal szembeötlő, ha csak arra gondolunk, hogy az iskolai élet alapmotívumai gyakorlatilag változatlanok az első elemitől a gimnázium végéig: tantárgyak vannak, 45 perces órák, kicsinek és nagynak ugyanolyan hosszúságú szünetek, házi feladatok, otthoni tanulás, számonkérés, osztályzat. Hol van ebben, az iskolai mechanizmusban figyelembe véve például az az egyszerű tény, hogy egy hat-hétéves gyerek átlagosan 15 percig képes valamire egyfolytában figyelni, és hogy ez az idő még tízéves korban sem több 20 percnél? Gyermekpszichológusok sokszor felhívták már a figyelmet arra, hogy az általános iskola első éveit sokkal inkább a jó óvodához kellene közelíteni.

A diák beletörődik, hogy olyasmit kérnek tőle, amit nem képes teljesíteni, olyasmit tanul, amit nem ért, érdeklődése kialszik, a kudarc és a sikertelenség érzése lesz rajta úrrá, és kezdi magát alulértékelni.

A mentális fejlődésben való átmeneti "késlekedés" az iskolának máris alkalmat ad arra, hogy a gyerek önbizalmát megtörje, kedvét szegje az adott tantárggyal való foglalkozásban, a tehetségtelenség tudatát táplálja belé, és ezáltal valóban visszafogja képességei fejlődésében.

A mesére való beállítottság nyolc-kilencéves korig tart. Ezekben az években az iskolában eltöltött idő túlnyomó részének - a kötetlen mozgás és játék mellett - mesehallgatással kellene eltelnie. 

A túlterheltségnek beláthatatlanul sok káros következménye van. Egészségtelen életmódhoz szoktat, sok gyereket neurotikussá tesz (orvosi vizsgálatok szerint a tanulók huszonöt-harminc százaléka szenved a neurózis valamilyen változatában), emellett műveletlenséghez vezet, és gátolja a gyerekek szocializációját, így az egész társadalom civilizációját.

óra

M kapott egy karórát.
Az új projekt:



2013. január 19., szombat

megmondta

Children do not need to be made to learn about the world, or shown how. They want to, and they know how. ~John Holt

hóember


vattakorong, ragasztó, fehér cerka, filctoll, színes papír, olló


2013. január 18., péntek

naptár

S-nek terv:
évszak-, hónap-, napsoroló valamilyen formában...

magamnak zárójelben


Sometimes I have to remind myself that it’s just as important to sincerely be in the moment, as it is to photograph it. Some things don’t need to be seen years down the road to be remembered, or even to be cherished. They need to simply be experienced.

betűk

Kialakult a tanulóasztal.
A költözés utáni káosz azon a környéken még erősen uralkodott, most határozottan megszüntettem. Rend van, tisztaság, és hely az asztalon.


Kinyomtattam az ábécét. Kitettük az asztal fölé. Volt már egy képes ábécénk, ami nagyon szép, csak hiányzik róla az x, y, w. Azért az is kikerült.



Kinyomtattam még egy példányban a kis és nagy betűket egyaránt, kivagdostuk, és párosítós játékot játszunk majd velük.
Aztán elkezdtünk betűkártyákat gyártani M saját ötletei alapján:

B b - béka 
("lehet békakirály? ó, már nem fér ki a koronája, na mindegy")
V v - virág
I i - itt
Á á - álom
A a - alma
W w - wc
M m - majom

Amikor elfáradt, kirohant a kertbe hóembert építeni. :)


A hóember család első tagja, Hónyanya.

ábécé








2013. január 17., csütörtök

mozgás

natessék :)

http://www.origo.hu/egeszseg/20111124-ezert-kell-a-gyereknek-a-leheto-legtobbet-mozogni.html

tanulmány

Egy tanulmány az ovis korúak spontán írásfejlődéséről.

Három érdekes megfigyelés:

"Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a szavakat író nagycsoportos gyermekek szavai kikre, mikre vonatkoznak, képet alkothatunk a gyermekek írásának  tematikájáról. Elmondhatjuk, hogy központjában a család és az egyén áll. A köznevek között az APA, ANYA, MAMA ÉS PAPA szavak alkotják a leírtak 79%-át."

"A nagycsoportos gyermekek túlnyomó többsége elindult a betûk felfedezésének útján, sokan a beszéd-írás és a betû-hang összefüggést is felfedezik. Írásuk, akárcsak más képességeik, eltérô dinamikával fejlôdik, ebbôl fakadóan jelentôs különbségek vannak a gyermekek között.
Iskolába lépve a gyermekek közötti eltérés – úgy tûnik – fennmarad."

"Mi az ésszerû magyarázata annak, hogy kisgyermekek kézmozgását ilyen korán néhány milliméter magasságú szûk sávba kényszerítjük (a 2. osztályban három 3 mm-esbe), energiáikat lekötjük, miközben rendkívül komplex kognitív feladat elé állítja ôket a beszéd és írás összeegyeztetése, elkülönítése, sajátos szabályainak kialakítása?"

az a csodás gyerekkor

Itt ütöttem a billentyűket, még a délutáni alvásidő előtt gyorsan befejeznék ezt-azt a gépen, aztán mennék mesélni nekik. Egyszer csak hallom, hogy M fennhangon mesél S-nek. Na gondoltam, akkor hagyom még őket. Egy idő után aztán bementem a szobájukba, és ez a látvány fogadott:

Gyanús.
És a függöny mögött...


Bírom őket. :)

olvasás

Tegnap amerikai palacsintát sütöttem. A tészta összeállításában S segített, pakolta bele a belevalókat, és kevergette.
A hagyományos kör alakú palacsinták között készült M és S alakú is, meg szivecske apának.

Betűtanulási terveink:
betűkártyák készítése, mellé hívóképkártyák - memóriajátékozás

M elővette a Kerge ABC-t (lásd ITT)

U

"Mondja kérem, kedves unka,
békáéknál sok a munka?"
"Ne zavarjon, unk-unk-unk!
Nem látja, hogy dolgozunk?"

ezért szeretek kertes házban lakni


pro és kontra

Otthonoktatós vélemények - mi szól mellette, és mi ellene:

forrás

nehézségek


  • A rugalmasság miatt nehéz megtartani a napirendet, amelyre viszont szüksége van a gyermeknek. 
  • ,,Kilógok a sorból" érzése van a gyerekeknek, akik nehezen tudják ezt feldolgozni. 
  • Az vizsga anyagát az iskola határozza meg, és a számonkérés iskolai módszerekkel történik, holott az otthonoktatás az iskolai oktatástól nagyon különbözik.
  • Több szervezést igényel.
  • Kevés a hasonló szellemű család, rendszerint a közvetlen környezetben egyáltalán nincs ilyen.
  • A szülő-gyermek kapcsolatot naponta tanár-diák kapcsolatra átváltani nehézséget okoz. 
  • Néha fárasztó ennyi időt tölteni egyhuzamban a gyerekkel.
  • Több a konfliktus, súrlódás a családban a hosszú együtt töltött órák miatt, melyeket tudni kell kezelni.
  • Nagyon fárasztó a gyerek képességeiből folyamatosan a lehető legtöbbet kihozni. Ez igen megterhelő, ezért alaposan meg kell tervezni az otthonoktató szülő regenerálódását, hogy ki tudjon néha lépni az otthoni közegből.
  • Előfordulhatnak nehezebb időszakok a család életében, ez is megnehezíti az otthoni feladatokat, de ezekből is sokat tanul a gyermek, ha részese lehet.
  • Nagyon sok tévhittel kell szembeszállni, folyamatosan magyarázkodni kell a kívülállóknak, főleg a pedagógusoknak.
  • A társadalom nehezen tűri az átlagostól való eltérést.
  • Komoly áldozatvállalást kíván az otthonoktató szülőtől, fel kell áldoznia a karrierjét és gyakorlatilag a szabadidejét is.
  • Vizsgára is kell készülni. 
  • Meg kell tanítani a gyereket tanulni, ez nem egyszerű.
  • Sok múlik azon, hogy az anyaintézmény tanáraival sikerül-e jó kapcsolatot kiépíteni.
  • A kívülállók gyakran nem toleránsak, előítéletekkel fordulnak az otthonoktató család felé.


  • amiért érdemes


  • Időtakarékos: nem megy el felesleges idő az utazással, egyéni tempójukban haladnak a gyerekek a tananyagban.
  • A gyerekek mernek kérdezni, megmarad természetes érdeklődésük a világ dolgai iránt.
  • A szülő és gyereke megtanul együtt dolgozni, a ,,tanár" személye nem válik ellenségessé.
  • Együtt van a család, látja a szülő, hogy a gyereket mi érdekli, nem erőszakolva rá egy tanrendet.
  • Család értékeinek átadása, szoros kapcsolat a gyerekekkel, rugalmas napirend, szabad időbeosztás.
  • A gyerek számára nehezebb tantárgyakra több időt szánhatnak, bár átlagosan kevesebb idő kell a tananyag elsajátításához, mint ha iskolába járna.
  • Kevesebbe kerül.
  • Rugalmas, életközeli, gyakorlatias, személyre szabott, családbarát, nagyobb teret enged a tanító és a tanuló személyiségének is.
  • Konfliktuskezelésben és az együttélési szabályok elsajátításában nagyobb hatása van a szülőnek. Bizonyos fajta konfliktusok otthon fel sem merülnek, pl. a kiközösítés, megfélemlítés, csúfolódás.
  • Intenzívebb az együtt töltött idő.
  • A gyerekeknek is lehetnek ötletei, amelyeket beépíthetnek a szülőkkel együtt a mindennapjaikba.
  • Nincs túlterhelés vagy alulterhelés, a gyerekekre figyelve folyamatossá tehető a fejlődés minden területen. (Ha valamely területen nincs fejlődés, ott rugalmasan változtathatnak a körülményeken, módszereken)
  • Tágabban értelmezhető és gyakorolható a tanulás (a kötelező anyagon kívül a szülő dönthet a tanulás tartalmáról is, ezért nagyobb lehetőség van az életre nevelni, természetes környezetben.)
  • Folyamatos interakció lehet a gyerekek, valamint a gyerekek és a szülők között a tanulásban, gondolkodóbb, kreatívabb lehet egy gyerek otthon, ha megfelelően támogatják ebben.
  • Nincs számonkérés itthon, ami frusztrációt okozhatna a gyereknek, hiszen folyamatosan nyomon követhető, hogy mit tud, és mit nem. Nem a jegyért tanulnak a gyerekek, hanem azért, hogy megtanulják az adott ismereteket.
  • Nagyon látványosan működik a párhuzamos tanulás, ahogy a kicsik mindent megtanulnak a nagyoktól.
  • A szocializáció kontrollált mederben tartható. 
  • Napközben bármikor felmerülhetnek olyan helyzetek, amelyek alkalmat kínálnak valaminek a megtanulására, legyen szó akár tananyagról, akár a mindennapi életről.
  • A gyerek a személyisége és a képességei szerint tud fejlődni.
  • Erkölcsi és emocionális védelem.
  • Nincs mesterségesen elszigetelve más korosztályoktól, így más korosztályokkal is hatékonyabban szocializálódhat.
  • A szabadidőben több sport- és zenei tevékenység végezhető. 
  • Nincs az a kényszer, hogy a társainak feleljen meg mindenben, így a negatív szocializáció kizárható egy ideig, amíg elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy önállóan felmerje vállalni értékrendjét.      
  • Az egyéni foglalkoztatás, egyénre szabott pedagógiai módszerek, egyéni tempó, egyéni érdeklődés kielégítése, szabad variálhatóság mind tantárgyon belül, mind az adott nap tervezésében.
  • csináld

    "No, try not. Do, or not do! There is no try."

    2013. január 16., szerda

    2013. január 15., kedd

    még egy kis játékidőt lécci

    Amikor esténként belevetik magukat a játékba...



    kérdések

    Olyan sok mindent kell végiggondolnom.
    Miért is.
    Hogyan.
    Hogyan nem.
    Nekem is lecke. Ne kapkodjak. Ne akarjak megfelelni.

    valahogy így, bár félve

    valahogy így gondolkoznék én is...

    forrás

    "A gyermek magától tanul...


    ... ha hagyják. De mi nem hagyjuk, mert muszáj ekkorra számolnia, akkorra olvasnia... ma Mo.-on nem lehet a gyereket hagyni, hogy a saját ütemében fejlődjön, mert az állami keretek ezt nagy mértékben akadályozzák. Ilyesmiken is gondolkozom mostanában. Azért, mert látom, hogy az otthonoktatottam sem ül le magától 'tanulni', hanem ki kell jelölni rá az időt. Ez persze jó lehetőség lenne a munkamorál csiszolására, számomra viszont mégiscsak azt közli, hogy tud annál okosabb dolgot is csinálni a fiam, mint egy füzet fölé hajolva ceruzával a kezében feladatokat megoldani és gyakorolni, a való élettől távol.

    Jó lenne, ha addig nem lenne muszáj nekiállnia, ameddig olyan fontossá és érdekessé nem válnak számára a feladatok, hogy mindenféle utasítás nélkül maga keresi a lehetőséget a füzetelésre.

    És ha magától soha nem jön el ennek az ideje? Hmmm- akkor lehet, hogy a való élet szempontjából nem is olyan fontos ez...

    A munkamorál csiszolására a házimunkák és egyéb 'kötelességek' az alkalmasabbak. Én azt szeretném, ha a tanulás SZERETETE élete végéig megmaradna minden fiunkban: ha nem kötelesség lenne, hanem örömforrás, siker... szenvedély.



    ha tehetném, inkább sok-sok órára kicsapnám őket a mezőre rohanni, kúszni-mászni, élővilágot felfedezni, esténként itthon meg ezerféle könyvet hagynék kóstolgatni, és beszélgetnénk, beszélgetnénk, beszélgetnénk és játszanánk és nevetnénk sokat... mindenféle suli és megfelelési kényszer nélkül...

     Nem lenne kötelező tanulással megfertőzve a tömény örömforrás, nem lenne semmilyen módon elrontva az érdeklődés-vezette tanulás...

    Persze az is egy érdekes kérdés, hogy egyáltalán kinek a megfelelési kényszeréről szól ez az egész iskolásdi. Véletlenül nem anyáéról? Tényleg olyan fontos kell, hogy legyen nekem, hogy megfeleljen a gyerekem az iskola mércéje szerint, s ezzel együtt, hogy én is megfeleljek, mint otthonoktató anya? A kérdés akár így is hangozhatna: lehetek sikeres otthonoktató anya, ha tudatosan nem foglalkozunk a vizsgaeredmények alakulásával? Vagy már igaznak tartom a közgondolkozást, miszerint a jó anyának jó tanulók a gyerekei? Kell, hogy engem ez motiváljon?


    ...vajon úgy leszek bölcs anyja a gyerekemnek, ha az iskolai elvárásokhoz alkalmazkodom és megkövetelem azt, amit a suli is megkövetel, annak ellenére, hogy érzem, hogy az az ismeret akkor és ott a gyerekemnek nem hasznos? Vagy úgy leszek bölcs anya, ha a gyerekemhez alkalmazkodom, és fittyet hányunk a jegyekre?

    mi még minden körülmény között arra törekedtünk, hogy jó jegyeket szerezzünk a suliban, mert szentül hittük, hogy az a jövőbeli boldogulásunk záloga, valahogy így: szorgalmas tanulás=jó jegy=jó munka=boldogulás; holott ez a négyes ma már sokak szerint nem állja meg a helyét.

    (...)

    Most sok lelkiismeretes szülő biztosan felhördül: "Micsoda?! És mi van, ha emiatt a gyereked majd nem felel meg, és megbukik a vizsgán?" Azt hiszem az már önmagában is kétségbeejtő, ha egy gyerek tanulási motivációja kizárólag a jó vizsgajegyek megszerzésére szűkül. Ha egyedül az ösztönzi a tanulásra, hogy kap egy jó jegyet, akkor ott gond van. Én emiatt jobban aggódnék, mint egy feltételezett gyenge eredmény, vagy akár bukás miatt: a tanulás jófajta motiváló erejét visszahozni nehezebb, mint egy pótvizsgára felkészülni.

    Én megfordítanám a kérdést: mi van akkor, ha a vizsgáin jól teljesít, ha az iskola mércéje szerint megfelel? Vajon ha a vizsgákon megfelel, azzal a való életben is megfelel és valódi tudást birtokol? 


    (...)


    Megannyi okos és tehetséges híres ember nem felelt meg az iskola mércéje szerint, sőt egyikük-másikuk valódi csődtömegnek volt bélyegezve az iskolában. Az élet viszont bebizonyította róluk, hogy az iskola mércéje egyáltalán nem számít, hiszen senkit sem predesztinál sikertelenségre az, ha az iskolában nem felel meg, mint ahogyan nem predesztinál a felnőtt életben való sikerre sem az iskolai siker.


    Ami a tanulást illeti: mentorrá és segítővé kellene váljunk, aki pontosan ismeri a gyereke adottságait, és olyan feladatok felé irányítja, ami számára kellően nehéz ahhoz, hogy kihívás legyen, de kellően könnyű ahhoz, hogy még boldoguljon vele. 

    (...)

    A szkeptikus rokonok és ismerősök, akik az alapján ítélik meg otthonoktatásunk sikerességét, hogy jók-e gyerekünk jegyei- ők eleve szkeptikusak. A szemükben bármit teszel, alkalmatlan vagy arra, amibe belevágtál. Őket fölösleges győzködni, nekik nem kell semmit bizonygatni, mert az alapdöntésedet nem tudják elfogadni, s azért nem is bíznak benned. Ezen vajmi keveset fog változtatni az, ha a gyerekeidnek jó jegyei vannak. 



    (...)

    A bukásról még az jutott eszembe, hogy az iskolában, ha egy tanuló megbukik, akkor a tanuló a lusta. Ha egy otthonoktatott megbukna, akkor az a szülő kudarca lenne, pedig a bukott tanuló nem a tanár kudarca. Érdekes ez...


    Miért a vizsgától félünk, ha a sikert nem jegyekben mérjük? Ha egy gyerek valóban a tanulás öröméért tanul, akkor ő már jegyektől függetlenül sikeres és életképes: miért nem ez számít a fejünkben, és miért nem ezt kommunikáljuk a gyerekeinknek, amikor asztalhoz ülnek tanulni? Talán attól félünk, hogy a tanulás öröme nem lesz eléggé motiváló nekik? Hogy külső kényszerítő erő nélkül nem fognak tanulni? Kételkedünk a velük született tanulási készség erejében? Vagy nem hisszük el, hogy a tanulás készsége, és a természetes kíváncsiság az iskoláskorú gyerekekbe ugyanúgy bele van kódolva, mint a totyogókba, csak el lehet nyomni bennük?

    Igazán fontos lenne hinnünk abban, hogy a gyerek tényleg tanul magától... ha hagyják."


    S-nek




    S nem az a feladatlapos típus, mondjuk ki. Igazából nem is fűztem sok reményt a dologhoz. Ahhoz sem, h végigcsinálja, és ahhoz sem, h jól.
    Amikor mondtam neki, rögtön közölte is, h ő nem akar feladatlapot. Mondtam oké. Aztán kicsit később elővettem, megmutattam neki. (Közjáték, h M izgatottan kérdezte, neki is nyomattam-e. Innentől kezdve S-t is jobban kezdte érdekelni a dolog...) Az ölembe ült, h akkor csináljuk.
    Emlékeztetnem kell magamat, h azon túl, h ne várjam el tőle M szintjét és hozzállását, NE becsüljem kevesebbre, mint aki. Elvarázsolt fiú, és szétszórt a figyelme, de hiba nélkül megoldotta a feladatokat! Kivéve az utolsót, a tavasz kifogott rajta. És az évszakok sorrendje sem ment még.
    Amikor már sehogy sem tudtuk M-mel rávezetni, elkezdtem a szót: "ta..." - mire S: "Tamás!" Hát ez ő. :)