A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 26., csütörtök

elnyomás és ellenállás

Érdekes, ahogy dolgozik bennem ez a téma.
Kicsit már sok a #metoo, tényleg jót hozott írni erről, kirakni magamból, de köszi, elég már.

Nincs több dolgom ezzel. Vagy mégis?

A minap játszótéren voltunk együtt. (Nem jellemző helyszín - szerencsére a kert kiváltja...) B futkosott, én pedig gondoltam, utána indulok, elkapom. M észrevette, mire készülök, és mielőtt igazán nekilódulhattam volna, felkiáltott: "Anyaa, fogócskázzunk! LÉCCII!"
Megálltam, mint aki megfagyott. Na ne. NEM. Nem kell itt a könyörgés. Hagyjuk az egészet a csudába! Nem futottam sehova. Túlreagáltam? Egyáltalán, mi bajom lett?

Tegnap este S kitalált egy speckó párnát, mondta, varrjuk meg. Más dolgom volt, nemet mondtam. Megvarrjuk majd holnap. De ő erre nyögni-nyűglődni kezdett, aztán haragudni, mindenféle érzelmi ráhatást bevetett. Sikerrel, ráhagytam, csináld, ha akarod, csak ne cirkuszolj! De - nem tudok segíteni. Persze nem úgy megy az, naná, h két percenként zaklatott, csak befűztem újra a cérnát, csak visszabontottam neki, csak bejelöltem, stb., stb. Közben egyre dühösebb lettem rá. Miért hoz ilyen helyzetbe, más dolgom van, és mégis vele kell foglalkoznom. De tényleg ő tehet róla? Miért mentem bele, ha nem akartam?

Eszembe jutott egy réges-régi verssor, én írtam, egy legjobb barátnő ihlette. "ne irányíts, ne tekergess, lásd meg, a szívem keres" (Oké, már nem adnám hozzá a nevem...) Nem is egy olyan barátság/kapcsolat kísért életem során, amiben passzív félként voltam jelen. Irányítva. Elnyomva.

Nagyon nem jól viselem, ha manipulációt érzékelek. Kifinomult érzékkel szűröm ki, és zsigeri ellenállást vált ki belőlem. Hárítom, elmegyek, hátat fordítok, gyorsan.

A gyerekeim egymáshoz való viszonyában jelen van az elnyomás. A "hatalmi oldalt" igyekszem abban segíteni, hogy meglássa, milyen módszereket alkalmaz, hogy a saját akaratát vigye győzelemre. Akár a testvérével szemben, akár más kapcsolataiban. Például velem. Könyörgés, lelkiismeretfurdalás ébresztése, vagy éppen lekicsinylés, félelemkeltés... széles a spektrum. De a másik oldalt nehezebben támogatom. Mert hogy is kell ezeket jól kezelni? Hogyan maradj szabad? Hogyan ne félj?

Egy Feldmár előadáshoz kapcsolódó gondolatsorra bukkantam, ami most nagyon jól jött. Mert válaszol.

"Ha én felelősséget vállalok örömteli életemért, akkor felébredek arra, hogy semmi nem muszáj - nem tűröm el a rábeszélést, a kényszert, - nem engedelmességből, nem szófogadásból cselekszem, - nem maradok csendben, - vonakodva, neheztelve, lelkesedés nélkül nem teszek semmit, - nem felejtem, hogy legitim vagyok, tehát nem magyarázom meg magam, - nem panaszkodom, hiszen nem vagyok gyerek, - nem mentegetőzöm, nem kérek elnézést, - megszabadulok a szégyentől, hogy tanulhassak a botlásaimból, - még kényszerhelyzetekben sem válok áldozattá, - komolyan veszem a másikat és ezt megkövetelem a magam számára is, legyen szó akár a gyerekeimről is  - meghallom és felismerem az elnyomó hangját, akár kívülről, akár belülről szól, - elköteleződöm az ellenállás mellett, - társakat találok, akikkel őszintén beszélhetek

Ez az út. Hát indulás.

2017. október 17., kedd

tanító, tanuló

Megfogalmaztam a tutit. Hogy miért bajos a tanítóképzés a főiskolán. Ahova én is jártam.

Néhány napja újra ott jártam, felnőve, 4 gyerek otthonoktató anyukájaként. Sok hiedelem átírása, félelem legyőzése, harci helyzetek felismerése és megküzdése után. Ültem az előadáson, ahol egy felettem lévő generáció tekintélyt parancsoló (asszem kulcszó) pedagógus hölgye vezényelte le az eseményt. Az, hogy a rendezvény kifutott a tervezett időből, nyilván előfordulhat, ki hibája, nem tudom. De már ennek a hangsúlyozása is nyomasztóan hatott, bárdként lebegett mind a felkészült szakemberek, mind az előadást élvezni kívánó közönség felett. Le kellett zavarni, csak röviden beszéljenek kérem, hogy a csúszás korrigálható legyen - a hibát magasabbrendűvé emelve a közvetítendő értékkel, üzenettel szemben. De oké, értem. Bizonyára lehetett volna ezt másként is hangsúlyozni, lépjünk túl, nem nagy dolog. Végighallgattuk, ami belefért - jó volt, izgalmas, színvonalas.
A végén következhettek a kérdések. De csak 1! Mert ugye kifutottunk az időből, ezt már mindenki jobban tudja bámilyen más, elhangzott információnál. Szóval mindhárom előadóhoz egy kérdést lehet intézni. Egy szót kapó hölgy viszont sebtiben két kérdést is belefogalmazott a lehetőségbe. És itt következett a helyzet, ami elgondolkodtatásra késztetett, és ami miatt most újra meg újra a pedagógusképzésen lamentálok.

Az alkalom koordinátora, hangját erősen megemelve felcsattant: "NEM! Itt ÉN vagy az ELNÖK! És én azt mondtam, NEM!"

Látszólag csak számomra volt mindez megdöbbentő. Nekem leesett az állam. Ám körülnézve úgy tűnt - csak nekem. Mindenki másnak ez így teljesen belefért.
Ez az, ami hidegrázós.
Mert nem, nem kellene hatalmi pozícióból, agresszíven, erős hangon, efféle "érvekkel" lezárni egy helyzetet. Nem kellene felnőtt emberekkel, akik szakmai előadást jöttek hallgatni. Nem kellene huszonéveik elején járó, tanítóképzős hallgatókkal, akik szorgalomból, érdeklődésből itt vannak a szabadidejükben. És nem, nem kéne még általános iskolás gyerekekkel sem.

Így nőttünk fel, és még a főiskolán is - hiába a magázódás -, csak látszat egyenrangúságot kaptunk. Ezért nem veri ki a biztosítékot mindez. Megszoktuk. Aztán kikerül a friss pedagógus a "pályára", és gyorsan megpróbál átállni az "erős" oldalra. De talán, legbelül, mélyen érzi, hogy valami nem stimmel. Ha még felrémik, amikor általános iskolás korában... elsőben, vagy harmadikban... vagy az oviban... hogy milyen érzés volt a túloldalon.
Mert nem így kéne.

utóirat:
#metoo

2017. március 21., kedd

virtuál gondolatok - gondolatébresztő jegyzetek

Előadást hallgattam
Virtuális rém?, avagy Gyermekeink a virtuális világban,
Miklya Luzsányi Mónika író, pedagógus, teológus tolmácsolásában.




Amanda Todd esetéről talán már hallottatok, 16 éves lány, aki az internetes zaklatás első halálos áldozata. A barátja kérésére félmeztelen fotót készített magáról, amit elküldött neki. Miután szakítottak, a fiú feltette a fotót a netre, becsmérlő szavakkal. Ez elindította a lavinát, és megkezdődött a zaklatás. Először online - negatív, bántó, sértegető hozzászólások százai, aztán kigyűrűzött az offline világba is, beszóltak naki az utcán, és konkrétan meg is verték a lányt a városbéli fiatalok. Amanda feltett egy utolsó videót (rákereshető), amiben elmesélte a történetét, és segítséget kért. Nem kapott, így beváltotta "ígéretét", és véget vetett az életének.

Hasonlóan indult "Starwars Kid" esete is, akiről barátai osztottak meg egy videót, és ez vált a bántalmazás, zaklatás alapjává. Viszont az ő története másképp alakult, felnőve jogász lett, és internetes zaklatás áldozatainak ügyeit védi.

A fő különbség kettejük között a segítség kérdése. Amanda nem kapott. Strawars Kid igen. Ő szólt a szüleinek, akik komolyan vették a problémát. Másik osztályba tették. Nem volt elég. Akkor iskolát váltottak. Végül el is költöztek a városból, ahol addig éltek. Pszichológus segítségét kérték, akivel lelki és fizikai (fogyókúrázni kezdett pl.) stratégiát dolgoztak ki a zaklatás ellen. És - elsőként - perre vitték az ügyet. Meg is nyerték, a két videómegosztó fiú rovására. Starwars Kid felnőttként visszaköltözött szülővárosába, és ott képviselővé választották. Győzelem.

Tanulság lehet a másik oldalról nézve az is, hány és hány olyan képet/videót/posztot osztasz meg, amihez a másik nem adta a beleegyezését. Nem feltétlenül megjósolható, miből indul ki zaklatás - és a megosztó a felelős. Ismerjük a viccet, amikor ha nincs sapkád, Nyuszika, az a baj, ha van sapkád, az a baj...

Elhangzott még Sweetie, aki egy kitalált gyermekprofil volt, pedofilokat lepleztek le vele.
Az ISIS pedig szintén használja az álprofil módszerét, általában többedik generációs bevándorló család tagjait tudják elérni, akik nem tudtak integrálódni - ez a posztjaikból kitűnhet. Kapcsolatot építenek velük, barátságot, és végül kilépve az offline térbe, terrorista kiképzésbe szervezik be őket.
2015-ben Magyarországon is füleltek le ilyen sejtet, román állampolgárokból állt.


Míg régen a vonaton mindenki könyvvel a kezében utazott, ma inkább valami kütyüvel múlatjuk az időt, beszélgetés a legritkább esetben zajlik. DE az ember nem változik. A lelkünk nem tudja követni ezt a változást, akik nem ebben nőttek fel, idegenként szemlélik a változást.

Malajziában ma egy számítógép ára 3 és fél év munkájával ér fel. Magyarországon BAZ megye, Nyírség, Szabolcs-szatmár-Bereg megye hozza a legkevesebb felhasználót.

Castells egy szociológus, aki a hatalom fogalmát vizsgálta. Régebben a tőke jelentette a hatalmat, mára az információ és az innováció vette át ezt a szerepet, ezek mögé áll be a tőke.
Az Internet jó felhasználójaként boldogulhatunk gazdaságilag is. Ott információtár található, munkaerőpiac, használata által rendelkezhetünk versenyképes tudással. Hatékony és jó internethasználat szükséges a hétköznapokhoz is, pl. bankolás, vásárlás... Nem zárhatjuk ki az életünkből.

Jelenleg kultúraváltás zajlik. A kép és a hang háttérbe kezdi szorítani az írásbeliséget. A jobb agyfélteke működése kerül előtérbe, szemben a bal agyféltekés gőgre épülő eddigi szemlélettel. A hozzállás nem elfogadó - digitális de-generáció. Visszafelé fejlődésnek tapasztaljuk. Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, miszerint amikor a technika veszi át az uralmat az emberi kapcsolatok helyett, akkor kezdődik az idióták generációja...


Mark Prensky kutatása:
Digitális bennszülöttek, akik ebbe nőnek bele, és a digitális bevándorlók, az idősebb generáció. Nekik mindig is marad digitális "akcentusuk".
X generáció 1965 - 79 között szültettek.
Y generáció 1980 - 95 közöttiek.
Z generáció 1995 utániak.
Alfa generáció!
(Magyarországra vetítve 10 éves csúszást kell hozzászámolnunk.)

Az Y generáció még mindkét világban otthonosan megtanult mozogni.
A Z generáció az első globális nemzedék:
- multitasking felhasználók
- praktikus szemléletűek, mire jó nekem
- inkább magukban bíznak, mint a világban - bizalmatlanság a felnőtt világ felé

- okosak, de nem bölcsek (sok infó, de kevés tapasztalat)
- bátrak, kezdeményezők
- kevésbé szabálytartók
- gyors ritmusban élnek


Tárgyfüggőség?

A kütyü beépül az identitástudatukba. Mint pl. a szemüveg, az óra... bizonytalanná válik anélkül a tárgy nélkül.
Ha le kell tenni az okostelefont az iskola portáján, a gyerek nem lesz képes koncentrálni az órán. Ez nem tárgyfüggőség, sokkal inkább kapcsolati igény. Az internet a kapcsolati hálója és az információközpontja. Sokkal bölcsebb lenne a kütyüt bevonni a tanulási folyamatba! Használni. Megtanítani tanulásra használni.
Függőség mögött: félelem attól, hogy lemarad. Félelem a kapcsolatok elvesztésétől.

A tudás demokratizálódott, bárki hozzájuthat. Ebből fakad a tekintélytisztelet megingása.
Bárkivel szóba elegyedhetek, bárkit lenyomozhatok, orvosi tudásra tehetek szert. Nincs automatikus tekintélytisztelet. Csupán a hitelesség tesz elfogadhatóvá!
Próbára is teszik, hiteles vagy-e!
Nem fogadják el a szabályt, csak azért, mert szabály. Egyezmények, konszenzusok!

A kortárscsoport meghatározó!
Internetes csoportok. Bármilyen közösséghez csatlakozhat, a szülő nem tudja követni, de ő maga sem igazán - manipulálhatóvá, áldozattá válik!
Ha ő nem szól, nem tudok segíteni, mert nem látom. Számára egy intim tér, nem ellenőrizgethetem. (Régebben láttam, kikkel focizik a téren...)


Médiamanipuláció! Márkafüggőség, trendkövetés. A csoporthoz tartozás ismérve. Ha nem tanítjuk meg, nem tud szelektálni. Lemaradástól való félelem.
Fogyasztói kultúra hasonló a valláshoz. A pláza a temploma, a celebek a szentjei, a média a papja, boldogságot, örök életet, fiatalságot ígér...
Státusz szimbólunok. Jó ember sokat fogyaszt. Főleg a mélyszegénységben élőknek fontos az ezáltal megélhető egyenjogúság érzése. (Özvegyasszony két fillére!)

A mai világ a gyereket függővé predesztrinálja: mindent megkaphat, nincs kötődés, szülő éjjel-nappal dolgozik, unalom, kevés beszélgetés... A kevés beszélgetésben sincs jelen etikai, lelki téma, jó és rossz erkölcsiség, stb. Létmeghatározó gyermekkori élmények hiánya.

"Félnőttség":
- okos kis felnőttek
- intellektuálisan érettek, okosak, meglátnak összefüggéseket
- korai kamasz tüneteket produkálnak! sokszor már ovis korban is - de MIÉRT?
A kamasznak ki kell lengenie, hogy kiépüljön a stop tábla benne. Az idegpályák így alakulnak, fiziológiás változások.
Lorenz: Alfa-hím elmélet
Ha meggyengül az alfa-hím, a többi hím provokálni kezdi, hogy képes-e még vezetni a falkát. Ha a szülő nincs jelen, nem állít szabályokat, nem irányít, nem szab határt, akkor a gyerek provokálni kezd. És végül ő veszi át az Alfa szerepet. De ez nem jó neki! Fél...
Sokszor már 10 évesen hagyják magára az interneten (is), de még nem érett rá!
A szülő feladata: JÓ felhasználóvá nevelni!
Sem az elutasítás, sem a teljes szabadság nem jó.
biztonsagosinternet.hu - letölthető szűrők

És ez nem az iskola feladata, hanem a szülőé, elé éljük a modellt, példakövetés.

Az internet teljességgel való világ számára, fontos, hogy beszélgessünk róla! Bizalmi kapcsolat!
Mesélje el, mit csinál ott, kérdezgessük úgy, hogy megnyíljon.

Az internetbiztonság alapja a bizalom! Fordulhasson hozzám, vegyem komolyan, amit ott megél. Ami neki fontos, legyen nekem is az! Akarjam ismerni őt! NE ellenőrizni akarjam...

A bizalom egy folyamat. Nem a kamaszommal lehet kiépíteni, akkor már kicsit elkéstem.

Közös szabályrendszer az internethasználatról (is), ami mindenkinek jó, közös megegyezésen alapul!
digitaliscsalad.hu


KÉRDÉSEK, beszélgetés az előadás végén:

- Hány éves kortól kapjon a gyerek mobileszközt?
- Amikor már jó eszközhasználóvá vált. Önálló szabálytartó, etikai norma maradandóan beépült.Okos felhasználó.
De 10-14 éves kornál korábban semmiképp ne adj neki saját használatú kütyüt! Egy közös szgép legyen, ami látható, együtt használható, nem magával vihető.

- Függőség?
- Nem a gép előtt eltöltött időn múlik, hiszen ő ott éli a maga valóságát. Ha kellően színes, és sokrétű a virtuális élete, akkor nincs gond. A baj a beszűkülés 1-1 oldalra, tevékenységre. Indokolatlan agresszió, ha megszűnik a tevékenység. (Nem akkor, ha elrángatom a gép elől... akkor indokolt az agr.)
Ha függővé vált - segítség kell! Ne próbáld megmenteni. Lásd be, hogy szakemberi segítség kell.

- A Harry Potter azért lett olyan átütő siker, mert 2 percenként változik benne valami. Új esemény, új helyszín, váltás...
A Z generáció monotóniatűrése 2 perc!

Jobb agyféltekés információszerzés kerül előtérbe. Zene, kép, tánc, mozgás... Sokrétű intelligencia elve.

Családon belül kialakítani egy normarendszert, amibe mindenki beleegyezik, minden családtag elfogadja - bármit is üzen a világ.


KEROTT-on nagyon izgalmas beszélgetés indult a témából kiindulva, hálás vagyok a közösségünkért, az együtt gondolkodás és útkeresés lehetőségéért. Gyönyörködöm a sokszínűségünkben, és az elfogadás hozta harmóniában. Legközelebbi találkozó Húsvét hétfőn lesz, kirándulunk! Gyere!

2017. január 12., csütörtök

miért nem büntetek

Egy barátnőm megkérdezte, hogyan jutottam el arra, h nem alkalmazom a jutalmazás-büntetés stratégiát a gyereknevelésben. Miért csinálom így? 

Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat - nagy részük már itt-ott felbukkant a blogban.

Kulcskérdés lehet ebben a témában, hogy mit várok: szófogadás, vagy együttműködés. NEM ugyanaz. És a jutalmazás-büntetés csupán kondícionál, külső kontrollossá tesz. Érdekes gondolat, h a természetben nincs jutalom-büntetés, csak következmény van. Hiszen az oroszláncsorda nem kap jutalomfalatot pluszban a sikeres vadászat után, és az éhségen túl nincs még valami extra sanyargatás, ha nem járnak eredménnyel. A motivációja sem más, mint a zsákmány, nem szükséges még odahelyezett külső motiváció, h vadászni induljanak.
Az a különbség a következmény és a büntetés között, h utóbbinál én teszem oda a kapcsolatot ok és okozat közé.
Az alá-fölérendeltség helyett a partneri viszony működőképes. Gyerek és felnőtt között is!! Hogyha nem passzív alanya az eseményeknek, hanem tevékenyen alakíthatja a történéseket, akkor együttműködővé válik. A jóvátétel lehetősége pedig mindig nagyon fontos, hiszen jó érzés, h képes vagyok helyrehozni a hibámat.
Az együttműködésben még az a szép, h lehetősége van azt választani, h nem működik együtt. Egyértelmű szabályok és következmények között, a döntésével alakíthatja a saját életét! Ez egy fontos tudás! Ura lehetek az életemnek. Az én felelősségem. Ezt megtanulni, megérezni szerintem a későbbi, felnőtt élet meghatározó élménye.
Nem oké, ha próbálom irányítani a gyerekeimet (vagy a férjemet - ugyanilyesmisosemjutnaeszembe). Nem oké, és nem is működik. Mert az uralom nem szeretet. Vagyis igazából működik, ez benne a csapda. Működik, látszólag. Működik, csak ügyesen kell csinálnom. Ha manipulálok. Ha érzelmi nyomást helyezek. Ha megy a játszma... De Istennek hála, ez egy idő után fájni kezd. Mert érzékelem, h nem azok vagyunk, akiknek szeretünk lenni. Eltűnik a szabadság, a biztonság, a szeretet. A szívünk távolodik. A gyerekeim vagy megteszik, amit mondok, mondjuk megfelelni akarásból, vagy azért, h hagyjam már őket békén, vagy nem teszik meg, én meg kiakadok, és dühöngök - de mindegy is, mert bármelyik történik, nem egy egészséges, szeretetkapcsolati működésben vagyunk.


(S, 2012.)

Sajnos az én játszmám ez. Nem volt egyszerű felismernem. Vagyis inkább szembenéznem volt nehéz vele. Fájdalmas. Hozott mintáim, akár családból, akár a nagy társadalmi mintákból - az irányításról szólnak. Manipuláció, uralom, ezek árnyalt szinonimái - az irányítás legyen csak az én kezemben. Tudjam, mi következik. Tedd, amit szerintem tenned kell.
És mi ennek az ellentéte? Azt hiszem, a bizalom. Az irányítást a félelem motiválja. A bizalmat a félelem ellentéte - a szeretet.
"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság Lelkét." (2Tim1:7)
Annyira sok van ebben a mondatban. Ebben a három szóban. Életem során újra és újra elém jön, és egyre mélyebben értem. És igen, erre van szükségem. Erőre, mert nehéz. Fizikálisan is, lelkileg is, szellemileg is nehéz anyának lenni, és nehéz itthon lenni a három gyerekkel. Józanságra, mert különben elkap a pánik, a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, és örvénybe kerülök. És szeretetre. A Minden Titkok Tudójának engem ölelő szeretetére, és az ebből fakadó, a gyerekeimet mindenen túl- és felülszerető szeretetre, ami a legjobbat hozza ki belőlük (és belőlem is).

Egészen másképp állok hozzá a gyerekeimmel való kapcsolathoz most, mint ahogy nekiindultam.
Amikor M megszületett, nem igazán volt elképzelésem, leginkább a környezetemből érkező, és tudat alatt beépült impulzusok mentén kezdtem nevelni őt. Utólag visszagondolva, az engedelmesség elérése volt a legfőbb jó, amit reméltem. Engedelmesség, mert az biztonság. Engedelmesség, mert az Istennel való kapcsolat is erre épül (?). És mivel azt gondoltam, ezzel teszem a legjobbat, így engedelmességre neveltem, akár a kapcsolat árán is. Most azt gondolom, a kapcsolat sokkal fontosabb. Szeretném, ha biztosak lennének a gyerekeim abban, h szerethetőek, szeretve vannak, és mindez csupán azért, mert ők azok, akik.
Nem érzem magam bölcsebbnek a gyerekeimnél, egyszerűen csak régebb óta élek. Ők kész emberek, nem nekem kell őket kigyúrnom. Együtt élünk, alakítjuk egymást. Hogyha valaki keresztbe tesz, annak általában van következménye, amit az egész család érzékel. Mert együtt működünk. Nem idomítani akarom őket, hanem tanítani. Nem szeretek jutalmazást, büntetést alkalmazni. És azt hiszem, nem a szabályrendszer, nem a törvény - és annak szigorú betartatása - tesz "jóvá", nem az szabadít meg a bűntől, sokkal inkább a szeretet, elfogadás, kegyelem. Én is ezt tapasztalom a Minden Titkok Tudójától, h megszégyenítően túlszeret a botlásaimon, a szennyes dolgaimon.

Azt hiszem úgy kezdődött, h elkezdtem felülbírálni a szabályokat, amiket hoztam. Megvizsgáltam, miért is akarom, h az a bizonyos dolog úgy legyen, és ne másképp? A gyerek miatt, vagy magam miatt? Kényelemből, félelemből, megszokásból, 'így illik'-ből? Értékes kincs a szabadság, mégis olyan könnyen engedjük át az irányítást, és törjük bele magunkat haszontalan keretekbe.

És úgy is kezdődött, h kezdtem idegbeteggé válni, egy sárkánnyá, már nehezen viseltem magamat és az életünket, amivé alakult. Megkönnyebbülés volt elengedni az alá-fölérendeltségi viszonyt, elengedni azt a tévhitet, h ez a viszony jelenti a felelősségvállalást. És egyszerűen élvezni a gyerekeim társaságát. Arra vágytam, h csak érezzük jól magunkat együtt...

A kapcsolatból pedig annyi minden következik. Hogy elmondja nekem azt is, amit szégyell. Hogy láthat engem is hibázni. Hogy érteni akarjuk egymást. Hogy összeveszünk, és kibékülünk. De az biztos, h számíthatunk egymásra.

Hát, így.

Utóirat, egy kis szakmai olvasnivaló témába vágóan: ITT Alfie Kohn gondolatai "Jutalom által büntetve"

2016. szeptember 7., szerda

kihívásaink

Mert vannak kihívásaink. Talán nem az, mint amit az otthonoktatásról faggatózók gondolnak. Mert tanulni nem nehéz. Időt beosztani, napirendet tartani nem (olyan) nehéz. De szeretni - azt néha nehéz. Nagyon. Testvérkonfliktus a csúcson. Anya-agybaj a köbön.

Belefutottam egy cikkbe a mentálisan erős szülők ismérveiről. Az eredeti cikk ITT.


Már az első pont betalál. Az "okés szülő" nem veszi magára... Vagyis nem sajnálja magát, nem hiszi, h ez egy ellene indult hadjárat. Nem keres/vél igazságtalanságot a gyerek viselkedése mögött. Nem gondolja, h a gyerek őt akarja büntetni, és neki milyen rossz. Ez mind energiafecsérlés. Inkább oldjuk meg a helyzetet! 

Így is van.

Második pont: nem adja át az irányítást. Nem mond olyat, h a gyerek őrületbe kergeti. 

A gyerek hibáztatása helyett megőrizni a nyugalmunkat és vállalni felelősséget a saját érzelmeinkért, viselkedésünkért. 
Ismerjük fel azt, hogy minden egyes alkalommal, mikor kijövünk a béketűrésből, belemegyünk a hatalmi harcba és bizony átengedjük a gyereknek az irányítást. 

Nem sokkolódik le a gyerek változásaitól.


Nem irányítani akarja a gyerekeit, inkább hatással lenni. Körülményeket teremt, a többit rábízza a gyerekre.


Határozott a meggyőződéseiben - mindegy, mit ítél róla a világ/szomszéd néni/nagymama/barátnő...


Bevállal bizonyos kockázatot - a gyerek függetlenedése érdekében. Pl. ha nem vesz kabátot, oké, majd fázik.


Az érzelmileg erős szülő már feldolgozta a saját gyerekkorát. Nem próbálja azt kompenzálni.


Tanul a hibáiból. Nem leragad, rágódik, hanem levonja a következtetéseket, és felismerésekre jutva, továbblép.


Nem hasonlítgat.


Nem hibáztat.


Nem adja fel.


Figyel önmagára, törődik magával, szereti magát.


Tudja, h a szülőség munka. Kemény, de hálás munka. És kiváltság. A mentálisan erős szülő dolgozik. Kitartóan, mert hosszútávú a feladat.


Hát, úgy legyen!

2016. július 24., vasárnap

kihívások

"Olyan úton kell járnod, mely a tudatlanság útja.
Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd,
A nincstelenség útján kell járnod.
Hogy elérj ahhoz, ami nem vagy,
Azt az útat kell járnod, ahol nem találod magadat.
És amit nem tudsz, az az egyedüli, amit tudsz"

2016. július 16., szombat

halálok

Mi folyik itt...

Elkeserítenek, szomorúságot hoznak és megrémítenek a hírek. Nem szoktam a hírességek halála kapcsán személyes bánatot érezni, de Esterházyt gyászolom, mintha ismertem volna. És igen, amikor olvasod őt - én személy szerint a Fancsikó és Pintát olvastam csak tőle, de azt többször -, olyan, mintha volna hozzá közöd. Ráköszönnél az utcán. Mert megosztott valamit önmagából. Tényleg azt érzem, h kevesebb a világ nélküle.

De ez az élet - meghalunk. Mindenkinek rendelt ideje van. És fáj, és feldolgozhatatlan. De mégis, ez az élet. Ugyanakkor a gyilkolás, az élet agresszív eltiprása mélyről jövő rémületet okoz nekem. Mert a betegség gyilkol, oké, és sokszor mi nevelgetjük magunkban a kórt, ez is igaz... De amikor az ember bántja, kínozza, öli a másik embert. Jeges félelem.

Vezetek egy csoportot facebook-on KonMari témában. A célom, h megismerje ezt a szemléletmódot a kereső. Nekem olyan sokat segített! Aki meg olvasta már a könyvet, az tud inspirálódni, lelkesíteni és lelkesedni. Mivel nem akarom, h elmenjen újabb és újabb tárolási praktikák és sokadik pakolási trükkök irányába - moderálok, és szólok, ha elmenne a téma. Asszertíven, kedvesen - szerintem.
És akkor szembesülök gorombasággal, sértődéssel - nem_megbeszéléssel. Pedig ott vagyok, jelen vagyok, válaszolok, lehet velem beszélni. Elkeserítő - mert belőlünk épül fel a világ, mi vagyunk azok, akik a békét, vagy a háborút csináljuk. Kicsiben is. Nagyban is. Bántó szavakkal, ököllel, fegyverekkel. Kinek mije van.

Szeressünk, mert különben belehalunk - csúnyán, méltatlanul.
Most nem tudok többet írni.


"És én még azokkal is „egymás közt” szeretnék lenni, mert elemi érdekem, akiket eszem ágában nem volna vacsorára hívni. Csak akkor lehet együtt lenni, ha egyedül lehet, csak akkor lehet szövetséget kötni, ha tudjuk, kik vagyunk „mi”. A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.
Hogy mit kell tenni, nem tudom. Erőfeszítéseket kell tenni. Nem szabad föladni. Nem szabad belenyugodni. (Beléjük nyugodni, és belénk nyugodni. És belém és beléd és belé és belétek.) Reménykedni kell. Szólítsuk meg egymást. Azt a helyet kell megkeresni, amelyen az ember a szót realizálni képes. Nem tudom. Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. Menj ki a tengerpartra, sétálj, ülj le a sziklára, s nézd a sirályt. Nem tudom:, karnevál, karnevál ez. Ünnep nincs.
Az ember mindig egész."
(E.P.)

2016. július 9., szombat

béke

"A csodás hír az, hogy a szülőként betöltött szerepünk térképet ad a kezünkbe a sebeink hollétét illetően, és lehetőséget nyújt arra, hogy mélyre hatolva meggyógyítsuk önmagunkat. A gyermekeink hihetetlen érzékkel képesek rámutatni a sérült területeinkre, előcsalogatni a félelmeinket és az indulatainkat. A legjobb zen mesternél vagy terapeutánál is jobbak abban, hogy tökéletes fejlődési és gyógyulási lehetőséget nyújtsanak számunkra. A legtöbb szülő azt állítja, hogy a gyermekei iránt érzett szeretete átformáló hatással volt rá: türelmesebbé, együttérzőbbé, önzetlenebbé tette. Mindig fokozott érzékenységet fogunk tapasztalni a gyermeki tudatunkat formáló problémák kapcsán, ám amint meggyógyítjuk régóta hordozott sérüléseinket, nem határozzák meg többé a viselkedésünket, sőt, rájövünk, hogy ezek a sebek közölnek velünk valamit, ösztönöznek, és jobb szülővé tesznek bennünket."
(Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek – A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete)



Az utóbbi napok, hetek nem voltak jók. Nem volt jó itthon lenni.
Ránktört a nyár, mi át is kapcsoltunk lazulásba, főleg én - és nem szerveztem, terveztem meg szinte semmit a napjainkban. Elvoltunk, csinálta mindenki, amit akart. Ezzel nem is lenne baj, ha nem hozná elő a harcokat. Azt gondolom, az itthonlétünk egyetlen igazi nehézsége M és S versengése. És ebből kifolyólag az egymás_ölése helyzetek...
Én rettentően ki vagyok rá élezve - elég egy kisebb hangsúly, amiben ott a piszkálódás, vagy a harag, én már ugrom - meg persze az agyvizem is az  felforr azonnal. Úgy érzem, tönkremegyek ebben. Nem bírom elviselni, h bántják egymást. Persze, persze, minden testvér ezt csinálja... de nem, ez szerintem nem okés. Sajnálom magamat, magunkat, őket...

Az idei év elején, mintegy mottóként a "béke" fogalmazódott meg bennem. Keresni, tanulni, óvni, megérteni. Béke.

A bejegyzéskezdő idézet ébresztett rá, hogy túl kell lépnem a nem_bírom_elegem_van_megőrülök_tőletek_ne_vitázzatok_már fázison, és szembenéznem a magam dolgával itt. Feladatom van. Elég a rinyálásból, hogy milyen sz*r ez így.

Aztán ma - napok hosszas elvonulok_a gyerekek elől_és szenvedek vagy azt kommunikálom, hogy_borzasztóak vagytok viselkedése után lendületet kaptam. (hála MTT)

Maria Montessori gondolatából kiindulva, nekikezdtem kutatni a témát.

"Everyone talks about peace but no one educates for peace. In this world, they educate for competition, and competition is the beginning of any war. When educating to cooperate and owe each other solidarity, that day we will be educating for peace.” 
María Montessori


Versengenek egymással, ez nem kérdés.

"A hiperversengés az egyén arra vonatkozó szükséglete, hogy versengjen másokkal, a helyzetekből győztesen kerüljön ki, és bármi áron elkerülje a vereséget. A hiperversengő egyén csak arra koncentrál, hogy sikeres legyen, ez a törekvés pedig sokszor mások lekicsinylésével és manipulációjával párosul. Az ilyen személyek meggyőződése, hogy jobbak, mint a többi ember, emiatt figyelmet és elismerést érdemelnek. Ambíciójuk irreális méreteket is ölthet, magukkal szemben támasztott túlzott elvárásaik feszültségekhez, konfliktusokhoz vezethetnek.

A kiegyensúlyozottan versengő személy reálisan ítéli meg kompetenciáit, így azokat a területeket is, ahol érdemes versengenie másokkal. Számára nem a végeredmény (a győzelem) a legfontosabb, hanem azok a tanulási helyzetek, amelyeket egy versengést igényelő feladat teremt. A másik féllel szemben tisztességes magatartást tanúsít, a versengésre nem ellenséges viszonylatként, hanem a fejlődést elősegítő eszközként tekint."


versengés: olyan viselkedés, ami mindig a legnagyobb saját (egyéni vagy csoportos) előny kialakítását célozza.

együttműködés: olyan viselkedés, ami a részt vevő felek számára a lehető legnagyobb közös nyereséget hozza.

A társas dilemmákban a kooperáció közös nyereséget, a versengés viszont minden résztvevő számára veszteséget jelent.

"cél-elvárás elmélet: társas dilemmákban akkor alakul ki kooperáció, ha a partnerek képesek háttérbe szorítani a rövid távú előnyökért érzett vágyat a perspektivikus együttműködés érdekében. Feltétele, hogy mindkét fél elismerje, hogy kölcsönös függésük szerves része a bizalom, tehát az, hogy nem élnek vissza a másik kooperációra való hajlandóságával, illetve képesek hosszú távon fenntartani a kölcsönös együttműködést. Ezt segíti elő a megfelelő kommunikáció biztosítása, az ismeret a másik fél korábbi együttműködő stratégiáiról, illetve a kooperáció hasznosságának felismerése."

Lencioni „Kell egy csapat” c. könyv...


Hiperversengő vagy-e? Gondolkozz el ezeken:

Ha nyerek, erősebb személynek érzem magam.
Tapasztalatom szerint olyan helyzetekben is versengek, ahol erre nincs szükség.
A versenyben az ellenfelemet nem látom ellenségnek.
Olyankor is rivalizálok, amikor mások nem versengenek velem.
Ha a sportban nyerek, nem érzem, hogy mások felett állnék.
Ha nyerek, attól nem érzem magam értékesebbnek.
Ha versenytársaimat megjutalmazzák a teljesítményükért, irigységet érzek.
Sokszor komoly harccá változtatok egy barátságos játszmát vagy tevékenységet.
A farkasok világában élünk. Ha nem kerekedsz fölébe másoknak, akkor bizonyosan mások kerekednek föléd.
Nem érdekel, hogy teret adjak valakinek olyasvalami elvégzésére, amit én is ugyanolyan jól vagy még jobban el tudok végezni.
Ha meg tudom valahogy zavarni az ellenfelemet, hogy nyerhessek, akkor megteszem.
Egészen magam alatt vagyok, ha veszítek egy sportversenyen.
A versenyhelyzetben nem az a fontos számomra, hogy mások elől elvigyem a díjat
Szeretem a kihívást, hogy olyat szerezzek meg, aki már valaki máshoz tartozik.
Kapcsolataimra nem szoktam vetélkedésként gondolni.
Nem idegesít, ha vezetés közben megelőznek.
Nem bírom elviselni, ha vitában alulmaradok.
Az iskolában nem éreztem magam fölényben olyankor, ha jobb eredményt értem el egy dolgozatban, mint mások.
Nem érzem úgy, hogy elégtételt kell vennem valakin, aki kritizál, vagy rossz színben tüntet fel mások előtt.
Ha vesztek, nincs rám különösebb hatással.
Ha hibázom vagy vesztek, értéktelenebb személynek érzem magam.
Gyenge emberek azok, akik feladják a versenyt.
A vetélkedés kiemelkedésre ösztönöz.
A vitában nem próbálok családom tagjai fölé emelkedni.
Hiszek abban, hogy rendes ember létedre nyerhetsz, lehetsz sikeres egy versenyben. Versenyhelyzetben könnyen elégedett vagyok a teljesítményemmel.
.
.
.
Szeretek versenyezni, mert közben felfedezhetem képességeimet.
A versengéstől sem magamat, sem másokat nem fogok jobban megismerni.
A versengés révén barátságok alakulhatnak ki.
A versengés nem alkalmas arra, hogy kihozza belőlem a legjobbat.
Inkább azért élvezem a versengést, mert a legjobbat hozza ki belőlem, és nem annyira azért, mert attól jobbnak érzem magam másoknál.
Nem hiszem, hogy a versengés jó eszköz arra, hogy magamról vagy másokról többet tudjak meg. Szeretek versenyezni, mert sokat tanulok belőle magamról.
Nagyra becsülöm a versengést, mert az a legjobbat hozza ki belőlem.
Élvezem a versengést, mert megmutathatom a képességeimet és lehetőségeimet.
A versengés nem segít abban, hogy jobban kifejlesszem képességeimet
Versengés nélkül sohasem fedeztem volna fel bizonyos lehetőségeimet, képességeimet.
Szeretek versenyezni, mert a versenytársaimmal emberileg közelebb kerülünk egymáshoz.
Szeretek versenyezni, mert az sokkal jobban segít kibontakoztatni a képességeimet, mintha ugyanazokat a tevékenységeket egyedül csinálnám.
Inkább azért élvezem a versengést, mert magasabb motivációs szintre visz, hogy kihozzam a legjobbat magamból, és nem annyira azért, hogy általa mások fölé kerekedjek.
A versenyzéssel úgy érzem, mások jó közérzetéhez is hozzájárulok.

(Érdekes ezt önmagamról is tudatosítani, bennem milyen hozzállás van.)


 Thomas -Kilmann kérdőív:

1. A) Vannak helyzetek, amikor hagyom, hogy másoké legyen a problémamegoldás felelőssége.
    B) A vitás kérdések helyett azokat a pontokat hangsúlyozom, amelyekben egyetértünk.
2. A) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
    B) Igyekszem mindazzal foglalkozni, ami mindkettőnknek fontos.
3. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
    B) Igyekszem a mások érzéseit kímélni és megőrizni a kapcsolatot.
4. A) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
    B) Néha lemondok saját kívánságaimról, engedve mások kívánságainak.
5. A) Állandóan keresem a másik segítségét a megoldás kialakításában.
    B) Igyekszem mindent megtenni a feszültségek elkerülése érdekében.
6. A) Igyekszem elkerülni, hogy kellemetlenséget okozzak magamnak.
    B) Igyekszem nyerő helyzetbe kerülni.
7. A) Megpróbálom későbbre halasztani a döntést, hogy legyen időm átgondolni.
    B) Kölcsönösségi alapon engedek bizonyos pontoknál.
8. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
    B) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
9. A) Úgy érzem nem érdemes a nézeteltérések miatt idegeskedni.
    B) Nem sajnálom az erőfeszítést, hogy az én elképzelésem valósuljon meg.
10. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
11. A) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
      B) Igyekszem mások érzéseit kímélni.
12. A) Néha kerülöm az állásfoglalást, ha az vitát eredményezne.
      B) Nem bánom, ha vitapartnerem megtart valamit az álláspontjából, ha én is megtarthatok valamit a magaméból.
13. A) Közös alapot javasolok.
      B) Azon vagyok, hogy elfogadtassam az érveimet.
14. A) Elmondom a gondolataimat és érdeklődéssel hallgatom a másikét.
      B) Racionális érvekkel indoklom álláspontomat.
15. A) Igyekszem a mások érzéseit kímélni és megőrizni a kapcsolatot.
      B) Igyekszem mindent megtenni a feszültségek elkerülése érdekében.
16. A) Igyekszem nem megsérteni a másik érzéseit.
      B) Igyekszem meggyőzni a másikat, hogy az álláspontom helytálló.
17. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Igyekszem megtenni, ami a feszültségek elkerülése érdekében szükséges.
18. A) Ha ez a másikat boldoggá teszi, nincs ellenemre, hogy ráhagyjam az elképzeléseit.
      B) Nem bánom, ha vitapartnerem megtart valamit az álláspontjából, ha én is megtarthatok valamit a magaméból.
19. A) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
      B) Megpróbálom későbbre halasztani a döntést.
20. A) Törekszem a nézeteltérések haladéktalan megbeszélésére.
      B) Próbálom megtalálni a nyereség és veszteség méltányos kombinációját.
21. A) Úgy tárgyalok, hogy igyekszem tekintetbe venni a másik kívánságait.
      B) Mindig kész vagyok a probléma közvetlen megvitatására.
22. A) Megpróbálok átmeneti álláspontokat találni.
      B) Érvényesítem az érdekeimet.
23. A) Gyakran törekszem arra, hogy a megoldással mindketten elégedettek legyünk.
      B) Vannak helyzetek, amikor hagyom, hogy másoké legyen a problémamegoldás felelőssége.
24. A) Ha úgy látom, hogy a másiknak nagyon fontos az álláspontjának megőrzése, igyekszem igazodni hozzá.
      B) Vitapartneremet igyekszem rávenni, hogy érje be egy kompromisszumos megoldással.
25. A) Igyekszem megvilágítani álláspontom logikáját és előnyeit.
      B) Úgy tárgyalok, hogy igyekszem tekintetbe venni a másik nézőpontját.
26. A) Közös tárgyalási alapot javasolok.
      B) Szinte mindig törődöm azzal, hogy a megoldás mindkettőnk számára kielégítő legyen.
27. A) Néha kerülöm az állásfoglalást, ha az vitát eredményezne.
      B) Ha ez a másikat boldoggá teszi, nincs ellenemre, hogy ráhagyjam az elképzeléseit.
28. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Keresem a másik segítségét a megoldás kialakításában.
29. A) Közös tárgyalási alapot javasolok.
      B) Úgy érzem, nem érdemes a nézeteltérések miatt idegeskedni.


Thomas és Kilmann modellje alapján a konfliktuskezelési módok típusai a következők:

Versengés/kényszerítés: Az ágens saját érdekeit érvényesíti maximálisan, a másik ágens rovására. Asszertív, de nem kooperatív. A versengő nem tekinti fontosnak a másik meghallgatását, nem veszi figyelembe a másik szempontjait. A versengő ember taktikája sokféle lehet, gyakran agresszív és nem kooperatív. A versengő mindenáron győzni szeretne, elvárja, hogy a másik lemondjon a jogairól az ő javára. Beszéde általában hangos, testtartása és gesztusai határozottak. A versengő stílus ellentéte az alkalmazkodó.

Alkalmazkodás: A versengő magatartás ellentéte, vagyis nem asszertív, de kooperatív viselkedésmódot jelent. Az alkalmazkodó ember mások érdekeit tartja szem előtt, gyakran feláldozva saját szükségleteit és vágyait is. Lehet önzetlen vagy jótékony.

Problémamegoldás/Együttműködés: Az együttműködés során mindkét fél érdekei érvényesülnek, az együttműködő ágensek, az álláspontok egyeztetésével általában kreatív megoldást keresnek a problémára, a rivalizálást a feladatorientáltság váltja fel. A problémamegoldó viselkedésre hatékony önkifejezés, őszinteség, egyenes és közvetlen stílus jellemző. A problémamegoldásban résztvevők ügyelnek saját érdekeikre és a kapcsolatra, tekintettel vannak a másik fél jogaira, kellően asszertívak és együttműködők. A problémamegoldás az elkerülés ellentéte.

Elkerülés: Nem asszertív és nem kooperatív, az ágens elkerüli vagy halasztja a konfliktust. Az elkerülő stratégiát alkalmazó ágens konfliktushelyzetben eltereli a figyelmet a témáról, vagy látszólag nem vesz róla tudomást.

Kompromisszumkeresés: A kompromisszumkeresés során az ágensek olyan megoldásra törekednek, amely mindkettőjüket részben kielégíti, vagyis kölcsönös engedményeket tesznek. Többről mondanak le, mint a versengő, de kevesebbről, mint az alkalmazkodó. Mindkét ágens számára a még elfogadható megoldás születik. Közepes együttműködés és közepes alkalmazkodás jellemzi.

forrás


Apa munkahelyén nemrégiben asszertív kommunikáció tréninget tartottak - ez az, ami a problémamegoldó viselkedéshez tud vezetni.

Az asszertív kommunikáció:
1. tényszerűen - csak a konkrétumokra hagyatkozva - megfogalmazzuk problémánkat
2. kifejezzük az érzéseinket a problémával kapcsolatosan, de szigorúan azt, amiért ez nekünk dilemmát okoz - eközben nem szabad minősíteni a másik felet, bármit is érzünk iránta az adott szituációban
3. igényeink kommunikálása

forrás

Az asszertív kommunikációjú ember kifejti az érzéseit és a fenntartásait, a célja azonban nem a nyerés, hanem a másik megértése és a saját érdekeinek, szükségleteinek az érvényre juttatása úgy, hogy a másik fél jogait nem sérti.

forrás

Beszélő bot - nálunk bárány - ITT írtam róla. Alkalmazni!

"Az igazság békét teremt."
Ézs32:17

2016. március 21., hétfő

fegyelem, fegyelem, sötét verem

A márciusi KEROTT megint sokat adott, szeretem ezeket a találkozásokat, olyan sokszínűek vagyunk, és mégis, van közünk egymáshoz. Jó együtt. Megerősítő, feltöltő.

A bemutatkozó anyuka, R több elgondolkodtató és hasznos gondolatot osztott meg, kettő számomra kifejezetten fontos volt. Az egyik, hogy ő is a hitének, Istenképének változásával változtatta meg a gyerekekhez való hozzállását, és ezáltal nevelési stílusát is - ahogyan én is. Törvényből kegyelembe. Elvárásokból, alá-fölérendeltségből egyenrangú kapcsolatba. Jutalmazás-büntetésből "jó vagy"-ba.

Érdekes, és emésztendő számomra az az elv, miszerint ne válaszolj többre, mint amit a gyerek kérdez. Sose mondj többet. Mert azzal a motivációját veszed el. És ha otthontanulunk, erre építhetek, a motivációjára. Főleg, ha a kondícionálást, mint "nevelési eszközt", kihúztam a repertoárból...
Ez nehéz - én az a fajta vagyok, aki, ha kérdeznek a gyerekek, vérszemet kapok, mondom és mondom, és magyarázom, és mutatom, még ez is ide tartozik, meg képzeld, még az is... Szóval, jól meg kell értenem ennek az igazságát, hogy vissza bírjam fogni magam.

Bíztató még, hallva az ő történetét - és tudva a sajátomat -, arra gondolni, hogy ha a gyerekeim fele ennyi utat megtesznek, amit eddig mi a nevelésükben való fejlődésünk során - az már nagyon szuper! Persze, hibáztunk, és most is vannak elrontott napok, de úton vagyunk, ami jó dolog. Haladunk! Nem állunk, nem ragadtunk bele valamiféle sárba, nem csúszunk visszafelé egy lejtőn - hanem haladunk. "Megnyugtat Téged, ha az arcom megy veletek?" Igen, semmire sincs jobban szükségem! "Ha nem jön velünk a Te arcod, akkor ne is vigyél tovább minket!" (2Mózes33:14-16)

A KEROTT másnapján egy szülőknek szóló előadásra mentünk Apával. Csak az első házaspárt tudtuk meghallgatni, de ők - hogy, hogy nem - pont egy otthonoktató család voltak.
Mélyen együtt rezdültem sok mindennel, amit mondtak.

Például, hogy Istentől kaptam a gyerekeimet, hogy neveljem, hogy én neveljem őket. Ő belekalkulálta a saját nyomorúságomat is a képletbe. Ez küldetés. És nem adhatom fel. Értitek ezt? Ha meggyőződtem arról, h mi a jó, abban kell járnom. Küzdelmes az élet - bármilyen területét is nézzük. Ha már küzdelem - akkor jó olyan területen benne lenni a harcban, ami értékes! Jó, h nem egy munkahelyen gürizek. Az is küzdelmes. De itthon lenni a gyerekeimmel 0-24-ben - néha irtó fárasztó. És tehetem ezt úgy is, h feladtam. Itt vagyok fizikálisan, görgetem a napokat, mindig azt várva, h jussunk már a végére... vagy tudatos vagyok, fegyelmezett, és tényleg teszem azt, amiben hiszek. Teszem a jót velük.

A fegyelem, fegyelmezettség, önfegyelem kérdése többször elém jött az utóbbi időben. Pécsi Rita előadása is erről szólt (- amit valaki megosztott egy szabad tanulásos csoportban, és kapott sok negatív véleményt: tekintélyelvűséget, feltétlen szófogadást emlegetnek, de én úgy hiszem, Rita nem ezek mentén mozog...).
Ezek a fogalmak számomra alapvetően valahogy negatívak. Bizonyára sok mindennel összefügg ez, de érdekes, ahogy a Minden Titkok Tudója lágyan, kitartóan simítja el a kétkedés ráncait az arcomon, és figyelni kezdem, mit mond Ő erről az egészről. Engedem, h mást mutasson, mint amit belém írt az élet.
"Fegyelem nélkül nincs szabadság." (És ezt Pécsi Rita Müller Pétertől idézi, ha az ő neve inkább garancia volna valakinek.) Mit jelent ez? Hát nem ellentétei egymásnak? Nem, érzem, hogy nem - de még jobban kell értenem.

Vannak a családunknak szabályai, szokásai, amik ugyan nincsenek kőbe vésve, de az együttélés hozadékai, gördülékenységének feltételei. Nincs anarchia, bár van a gyerekek szavának is súlya. A döntések a felnőttek kezében, de a gyereknek is van beleszólási joga.
Viszont mit jelent a fegyelem - ha nem büntetést, nem törvénykezést. Mit jelent a szabadság, amiben rend van? Mit ér a szabadság, ha rendetlen, fegyelmezetlen?

"Rend és fegyelem nélkül nem működik a szeretet."
Na tessék, a két, számomra legfontosabb fogalom: Szeretet, és Szabadság. Néhány napon belül mindkettőt a Fegyelemhez kapcsolva hallom.

Feltettek egy érdekes kérdést: mennyire szereted a gyereked? (Mérhető-e ez egyáltalán? Minek mérni...?)
De a válasz elgondolkodtató: Amennyibe neked ez kerül. Amennyi lemondást, önfeláldozást, fegyelmet követel tőled, és amennyit oda is adsz.
Ne értsetek félre, örömelvű vagyok, és nem gondolom, h a gyereknevelés csupa vér és verejték. De azért nagy része, mondjuk ki, mégis az...
Az életemet adom oda érte. És igazság az, hogy nincs ennél nagyobb szeretet. (János15:13)

Egy kulcsfogalom: kitartó következetesség. Nem kell nagy dolgokat tennem. De azokat minden nap. Kitartóan. Következetesen. Fegyelemmel.

És a gyerekeimet nem úgy fogom fegyelemre tanítani, h jól megfegyelmezem őket. Ebben biztos vagyok. (A következmények persze ott vannak, a rossz rosszat szül, de ez az élet rendje, de nem egy én általam kitalált büntetés.)
Fegyelmet akkor tanul a gyerek - és talán ez már nem is nagy felfedezés -, ha bennem meglátja. Hiszen nem a szavaimmal nevelek, még csak nem is a tetteimmel, hanem azzal nevelek, aki vagyok, legmélyebb vágyaimban. A küzdelmeimmel, a félelemeimmel, az örömeimmel... és önmagam fegyelmezésében.
Ha például S kedvéért, aki hajnalban már kukorékol, én is felkelek, pedig nagyon nehezemre esik. És kihasználom az időt vele. Olvasok neki. Beszélgetünk. Vele vagyok. Neki adom magam. A fáradságomba egy kicsit belehalok, de megajándékozom őt. A szeretet meghalás. Kicsi halálok - a másikért. (Pedig megtanulta már, h csendben legyen, általában el is foglalja magát, de utálja, h egyedül van. És rajta kívül mindenki tovább alszik. Néha Apa kivétel, olyankor sakkoznak.) 

Rend. Fegyelem. Szabadnak lenni a jóra, önmagam fegyelmezésével is. Jó szokásokhoz való ragaszkodás, kitartóan, következetesen.
"Őrizd meg a rendet, és a rend meg fog őrizni Téged!"

Róm8:13-14


Hát ilyesmik forognak most a szívemben. 

2016. február 24., szerda

a harag, mint a tűz

"A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. A tükör összetört, és darabokban hevert a földön. Ezt a kisfiam tette. Néha a dolgok olyannyira tönkremennek, hogy nem tudjuk őket helyrehozni. Ettől az esettől elállt a lélegzetem. A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. 
Az ajtó akkorát csapódott, hogy a falon lógó, óriási tükör leesett, és a padlón ezer darabra tört szét. Nem szóltam egy szót sem. Felmértem a károkat, vettem egy mély levegőt. Átgondoltam, mit kell tennem: ki kell tennem a kutyát, hogy ne vágja szét a mancsát. A macskát ugyan így a pincébe kell levinnem. 
Kisétáltam a kertbe, és éreztem, ahogy forró könnyek áztatják el lassan az arcomat. Hihetetlen, hogy egyedülálló szülőként mennyire egyedül érzed magad a hasonló helyzetekben. Szomorú, és csalódott voltam. Ez tényleg megtörténik? - kérdeztem magamtól. Igen, ez mind valóság. 
Ahogy ott álltam a kertben, sírást hallottam a fürdőszobából. Sajgott a szíve. Nyilván ő sem számított erre. Ijedt volt, aggódott, és szégyellte magát. Azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, ennek a kicsi, törékeny léleknek szüksége van most rád. A legjobb oldaladra van szüksége, a legnagyobb együttérzéssel, ami tőled telik. 
Menj be a lakásba, szedd össze minden bátorságodat, nyisd ki a fürdőszoba ajtaját, nézz annak az embernek a szemébe, akit a világon legjobban szeretsz. A kisfiam rám néz majd, és azt mondja: 
"Anya, én annyira sajnálom, soha többé nem teszek ilyet!"
Öleld át, és éreztesd vele, mennyire fontos számodra, hogy minden rendben lesz. Mondd neki, hogy 'szeretlek, nem lesz semmi baj, túl leszünk rajta'. Menj, és beszélgess vele a haragról, magyarázd el neki, hogy a harag egy nagyon intenzív érzelem, mindenkinek joga van haragudni. Mivel a harag felszítja bennünk a tüzet, akár meg is tisztíthat. Ám le is rombolhat mindent. Nyilván meg fogja érteni. 
Mondd neki, hogy jobb módja is van a harag levezetésének, szóval dolgozzunk rajta együtt. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a könnyeiddel. Itt vagyunk egymásnak, és most szépen feltakarítunk együtt. 
Felszedtük együtt a darabokat, együtt felsöpörtünk és felporszívóztunk. Mindezt csendben végeztük el. 
Néha a dolgok eltörnek, néha mi törjük el őket. Nem az számít, hogy valami eltörik, hanem hogy hogyan törik el, és miért. Számít egyáltalán, hogyan reagálunk a törésre? Vajon megkapjuk érte a büntetésünket? Vagy esetleg segít nekünk átértékelni a szeretetet, és felkelteni bennünk az együttérzést? Igen! Az utóbbi! Ugyanis az ilyen helyzetekben tanulunk meg igazán szeretni..."
forrás
Kathleen Fleming, blogger

2016. február 16., kedd

napirend

E kérésére, részletesen.  És mert kezd beállni a rendszer.

hétfő: 
délelőtt      - itthoni közös torna, és/vagy itthon tanulás (heti váltásban)
ebéd          - vasárnap főzött
pihenőidő - olvasás, számítógép
délután     - közös úszás, vagy itthon tanulás (heti váltásban)

kedd: 
délelőtt     - könyvtár, és tanulás
ebéd         - főzés
pihenőidő - olvasás, számítógép
délután     - S, M kosáredzés

szerda: 
délelőtt      - tanulás, és/vagy múzeumi, elmenős program
ebéd          - kedden főzött
pihenőidő - SM gitár
délután     -  M fociedzés

csütörtök: 
délelőtt      - tanulás, és/vagy elmenős program
ebéd          - főzés
pihenőidő - olvasás, számítógép
délután     - S, M kosáredzés

péntek:
délelőtt      - rendrakás, takarítás
ebéd          - főzés
pihenőidő - S torna
                    M varrás, kreatívkodás
délután     - alkotás, társas, sütés...
                   M matekozik Apával (+ szombat)

szombat: M, S foci
vasárnap: M, S kórus


A kosáredzések márciustól esedékesek, addig oda aktuálisan mindig mást tervezek. (Ugyanis Apa dolgozni jár, így a hideg télben nem békávéztam el a gyerekekkel a messzi iskolába edzésre, h ott végigüljem B-vel az egy órát, majd hazabuszozzunk a ritka járattal, átszállással. Ez van.)
Minden nap sakkoznak az apjukkal. Általában reggel, munkába indulás előtt.

Persze mindez azért rugalmas. Időjárásfüggő, aktuális érdeklődésfüggő, alakítja az elmélyülés egy-egy témában. Ma pl. evolúció kontra értelmes tervezés témában néztünk videót - előre nem tervezett módon.
De alapvetően fegyelmet hoz az életünkbe, strukturáltságot, ami jó.


És persze ott vannak a napi házimunkák, minden reggel konyha és fürdő gyorstakarítás, hét elején pedig mosás, teregetés, hajtogatás, mosás, teregetés, hajtogatás örök körforgása. Amiben a gyerekeknek kötelező segíteni.

Most nem bontottam le a tanulást tárgyakra (mint ekkor), hanem szabadabban kezelem, sokkal inkább projektben mozgunk, és ez tantárgykeveredést hoz. Majd vizsga előtt ráncba szedjük tantárgyanként is magunkat.
Vannak nagyobb lélegzetvételű terveink, például befejezni M kisregényét, amit egy "trauma" indított (ITT ez), és amit már megírtunk, csak dizájnolni kell a 'kiadás' előtt.
Barátok ötlete alapján magazinkészítésre is fellelkesedtünk, már fejben megvannak a rovatok, cikktémák. Az újság neve és logója is. A játszóterek bemutatása is belekerül majd.
Van egy 250 darabos Világtérképes kirakónk.
Haladunk az ÉN, TE, Ő -ben. (ITT írtam róla.)
Konkrétan ezen a héten pedig az agy a központi témánk, INNEN indult az egész. Aztán a könyvtárban találtam tuti könyveket, majd mutatom is. Úgyhogy agyazunk.

Hát így.

2016. február 14., vasárnap

mert így kéne

Az Autizmusmeséken olvasgattam, és muszáj idementenem néhány fontosat.

Miután rohantam én is fűhöz fához, hogy mit lehetne fejleszteni, mit lehetne segíteni, miután megéltem a kis saját gyászfolyamatomat lassan ráébredtem, hogy a legtöbbet azzal segítek ha nem a fogyatékosságaira koncentrálok, hanem a tehetségeire. A különlegességeire. Ő nem "autizmussal él", mert az olyan mintha ott ballagna mellette kiskutyaként az autizmus és el lehetne venni tőle a pórázt, átadni másnak. Pedig ez egy nem lecsatolható dolog. Az autizmus a lényének a része és ezt sosem akarom elvenni tőle. Nem akarom, hogy szégyellnivalónak tartsa.
(...) nem akarjuk olyan dolgokban megváltoztatni, amik ugyan az autizmusából fakadnak, de az egyéniségének részei.

Mert a hogyan segíthetünk, sokszor belénk van kódolva csak nem merünk elindulni azon az úton, mert attól félünk elbukunk és nem is egyedül hanem a gyerekkel együtt. Pedig nekik leginkább szeretetre és bizalomra van szükségük. Olyan bizalomra ami később erőt ad nekik, hogy bízzanak önmagukban és szárnyakat kapjanak, ami nem csak az autista gyerekekre igaz, hanem a tipikusan fejlődőekre is. Jó lenne, ha ezt mind elmondhatnám azoknak a szülőknek, akik még az út elején járnak...

2016. február 13., szombat

szabadságra nevelés - fegyelemmel

UPDATE: ITT azóta írtak róla egy jó kis jegyzetet, összefoglalót!

Pécsi Rita előadása

1. fegyelmezettség

- belülről fakadó igen a jóra
- erőfeszítés, önuralom
- érzelmi intelligencia, érett személyiség
  nem egyenlő a szófogadással
  nem egyenlő a szabálykövetéssel
- tapasztalat: magunkat kézben tartani jó!


2. fegyelmezés

- önfegyelemre tanítás
- felelősségvállalás tanítása
- önszabályozás kialakítása
- szabadságkorlátozás (tehát ellenállással jár)
- célja nem a tökéletes gyerek
- nem büntetést alkalmazva!


3.
A fegyelmezés nem "szükséges rossz",
hanem lehetőség a növekedésre!
Jó, kiváltság, h én tehetem meg!
Nyugodalmas időben nincs fejlődés...
"Az ember az akadály gyermeke."

* a fegyelem a szabadság kulcsa
aki nem fegyelmezett:
- az saját hangulatainak, nehézségeinek rabja
    infantilis érvelés: "nem volt kedvem", "olyan jó kedvem volt, h nem csináltam     meg", "olyan szomorú voltam, h nem csináltam meg"
- mások hangulatának rabja
   mindenkihez igazodik
- divat rabja
Aki nem fegyelmezett, az nem szabad!

* a psziché szétesik fegyelmezettség, önmagam kézben tartása nélkül
* tehetség fegyelem nélkül olyan, mint a polip görkoriban
   szétszalad, szétszakad

* irányítási vákuum veszélye
A gyereknek szüksége van irányításra, ha ez hiányzik, nem szabadságnak él meg, hanem a törődés hiányának. A támasz hiánya szomorúságot, dühöt erdményez.
Más megoldás híján elfojt, és ő tölti be az űrt - irányítani kezd.
A szabályok - mivel nincs irányító, nem egy kötődő-szerető kapcsolatban adták ki őket, nem kötődnek személyhez - csak átlépni, megúszni valók.
Az irányító gyerek belül csalódott, szomorú, dühös.

* bizalmi kapcsolat
kemény fegyelmezést is elbír - de csak az! kötődés fontossága


4. külső fegyelem

= páncél, véd és akadályoz

Idővel át kell váltani, engedni belsőre!

Mivel belül még "puha", kívülről kell adagolni a "keményet".
eszközei:
- szabályok
- korlátok
- körülmények
  Nem kézi vezérlés, rángatás pórázon, hanem egy karám, ami belül szabadon         mozog. Ezt fontos idővel egyre tágítani!
  Egyértelmű legyen, hol húzódik a határ.
  Oké, hogy át akarja hágni a korlátot - ellenőrzi, kidönthető-e, vagy tényleg           biztonságos.
Példa: Ovis csoport a mezőn játszik, körülöttük kis kerítés körbe, a szülők javasolják, bontsák le az óvónénik, hadd futkossanak szabadon a gyerekek! De a korlátot elvéve a kis csoport összébb húzódva játszik, míg addig kihasználták teljesen a kerítés adta, biztonságos teret.

Fennáll a veszély, h "megmondókká" válunk. Így igen, így nem...
Tágítani kell a kerítést!

A gyereknek szüksége van az életkorának megfelelő gondtalanságra. Életének fontos kérdésenek döntési felelőssége a szülő kezében! Azt akarja, h azokról Te dönts! (Ha megkérdezed, melyik iskolába akar menni, "letapogatja" a Te vágyadat, mert ebben nem tud dönteni.)
Kell-e burok?
Igen!
Hogy megerősödjön! Hogy ne engedje bele magát olyan erős kísértésbe, amit nem bír. Pl. a szülő dönti el, h nincs tévé, számítógép a gyerek szobájában - hogy ne hívja kísértésbe

Fegyelmezetlenség forrásai:
~ zaj
alapzaj - feszíti az idegrendszert, ingerültséget, fáradtságot okoz, csökken a koncentrálás =› együttműködési készséget rombolja
pl. iskolai alapzaj, fémszékek húzása a kövön, autóban hazafelé rádió, az utca zaja, otthon megy a tévé...
Az áruházi zene - minden boltban más - is a figyelem szétszórását célozza. Bemész venni egy zacskó rizst, de mire észbekapsz, megvetted a 2 db akciós gumicsónakot.

Zajmérő:
0   dB      - szúnyog 3 méterről
10 dB      - levél susogása
20 dB      - óraketyegés
30 dB      - színházi "csend" a nézőtéren, előadás előtt
40 dB      - város éjjel
50 dB      - halk rádió
70-80 dB - esti kávézó
70-85 dB - hangos beszéd
90 dB      - porszívó 1 méterről
105 dB    - légkalapács

Építs be csendeket a napba! Teremts csendet! Jólesik, megpihensz.
Ezáltal teremts igényt a csendre a gyerekben!
Ellenkező esetben azt szokja meg, h mindig szólnia kell valaminek.

~ éhség
alacsony vércukorszint =› mellékvese stresszhormonokat termel
"Nem tudtam belediktálni semmit!" ez olyan, mintha azt mondanám, "Nem tudtam ráimádkozni semmit, így hát meztelenül jött."
vércukor - édesség felviszi gyorsan - inzulin termelődik, h elnyomja a hirtelen megugrást =› vércukoringadozás agressziót eredményez, hiperaktív viselkedéshez vezet
felajzott állapotban viszont az ember nem képes enni
Gondoljunk erre játékból kivezetéskor is!
Hiába rohanós a reggel, legyen nyugodt reggeli!

Mai családi kör   

Reggel van, reggel van, mindenki ideges. 

Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres. 
Feketés csészével boglyafejű asszony, 
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon. 

Mintha szélből volna a nagylánynak lába, 

Sebesen bevonul a fürdőszobába. 
Hosszú perceken át pingálja a szemét, 
Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét! 

Konyha melegében jó pirítós mellett 

Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. 
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, 
Csupa borotvahab összevagdalt feje. 

WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek, 

Most írja a leckét - na még csak ez kellett. 
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, 
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. 
Mire a rádió mondja a hét tizet, 
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet. 
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, 
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat. 

A nagylánynak immár fél keze kabátban, 

A másikban pöttyös kakaós pohár van. 
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát, 
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. 

Az utcáról szalad vissza a ház ura, 

Lábán cipő helyett megszokott papucsa. 
A reggel számára eléri a csúcsát, 
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát. 

Reggel van, reggel van, ideges mindenki, 

Az asszony is elment nincs már otthon senki, 
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, 
És a WC-tartály sistereg egy picit...


~ pszichés éhezés
ingeréhség
A mai világban? DE korának megfelelő inger éhsége! Ennek hiánya okoz fegyelmezetlenséget:
kisgyerek - kapcsolatéhség
kisiskolás - érdeklődés, kipróbálás

‹› elimeréséhség 
fegyelmezetlenséggel is "megveszi" a figyelmet

akit nem szeretnek, nem ismernek el, észre sem vesznek, az a fegyelmezés semmilyen formáját nem fogadja el

‹› struktúraéhség
látni, h mi mi után jön, mi meddig tart, mire számíthat
tervezés előre
átláthatóság

felnőttet is kiborítja, ha tornyosulnak a feladatok, és nem látja a végét

Pl. utazás - "Mikor érünk már oda?"
     ötlet: "Számold a falvakat!"
              "Keress gólyafészkeket!"
               figyelem elterelése, rövid időre kis feladatok
ízetlen kásahegy - mazsolát bele!
látótávolságban lévő mazsola adja a kitartást

‹› túlzott ingergazdagság
unatkozik - gyorsan ingert kap, de ez nem jó!
nem kell szórakoztatni!
nem a felszín lekötése, a kikapcsolás a cél!
hanem a bekapcsolódás! valamibe bekapcsolódhasson, ami őt bekapcsolja
- bekapcsolni önmagát - nem jó, ha külső eszköz, vagy mástól jövő szórakoztatás segítségével oldja meg, mert ilyenkor átengedi az irányítást a külső ingernek


5. belső fegyelem

= csontváz, gerinc, megtartó erő

"Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít."
(Popper Péter)

érzelmi életünk külső vezérlése kényelmes ugyan, de halálos! a szülő ne maradjon megmondó - engedje szabadságban belsővé válni a szabályokat

- bizalom
ez fordítja belsővé
- szeretet = IDŐ
"csak úgy" együtt töltött idő
- következetesség


6. mikor fegyelmezetlen

- ha nem jó neki!!
  segélykiáltás! jelzés: "Segíts már!" kell a vezetésed
                       éhes? fáradt? bajban van?
((B élete első fegyelmezetlensége: múltkor a bevásárló központban elkezdett sikongva rohangálni, és hiába szóltam, hívtam, kezelhetetlen volt, pörgött, mint aki bolondgombát evett - elkaptam, magamra kötöttem, és egy perc múlva aludt))

- túl sok megterhelés
- kötődés-, törődéshiány
- elismerés hiánya
- fegyelmezetlen nevelő!
- speciális nehézségekkel küzd (példa a hallászavaros kisfiúról)
                         ilyenkor speciális segítség kell


7. milyen a hatékony fegyelmezés

nem csupán a béke helyreállítása - hanem növekedés!

kapjon - számára is érzékelhetően - egyre nagyobb döntési szabadságot, következménnyel
fokozatosan ráhagyni dolgokat, felelősségeket átadni - azok következményeinek vállalásával együtt

pl.: az a szabály, h mindenki elteszi maga után a tányérját - ha S esetleg mégsem tenné el, akkor nem szólok 2x-3x egyre idegesebben, és végül én csinálom meg helyette nagy dérrel-dúrral, hanem otthagyom, és következő étkezéskor a használt tányér várja

nem indulatból hozott következmény!

a gyerekért vagy felelős, nem azért, h mit szólnak mások
(pl. nem szaladsz utána az iskolába az otthon felejtett tornazsákkal)

nem ő irányít, de van hatalma! egyre több

- határozott, és egyértelmű következmény legyen
- a "nem" vállalása, ez egy jó szó!
"Az őszinte, legmélyebb meggyőződésből jövő nem jobb, mint egy kedves igen, amivel a kedvemben akarsz járni, vagy csupán megóvni!"

IGEN - NEM - IGEN
igen = elfogadás, látom, h nehéz neked...
nem = viszont ezt így nem lehet
igen = de veled vagyok
                megmondom, mit lehet helyette
                megmondom, mikor lehet majd
és ezután vége. lapozol.

- higgadtság
tükörneuronok: 
a másik ember idegrendszeri állapotát letapogató
> szemkontaktus
> érintés útján
pl. ásítás
     ínyhüvelygyulladással, hangszálgyulladással koncertre menni tilos - izommozgás
Szorosabb ilyenkor a kapcsolat a két ember között, mint az ember saját jobb és bal agyféltekéje között!
felerősítjük egymást
harag - el_nézést kérek

példa a tükörneuronokra:



A kisgyerek feszült, idegrendszeri éretlenség miatt nem képes magát levinni a nyugalmi állapotba. Ne pakold rá a saját feszültségedet is!
Ha kiabálsz, a serdülő gyereked megmagyarázottnak látja, h "veled nem lehet beszélni, hisz iedegbeteg vagy" - azt nem látja, h ő is ordibál, életkori "énvakság"

Jó módszer a hideg víz a hisztire - de nem a gyereknek! neked!!
Mi a te "hideg vized"?
mozgás, nagy levegővétel, számolj magadban, mondd el a kilátástalanság rózsafüzérét...kétszer...

- megelőző, rövid
ne krízishelyzetben szülessen

lásd: Östör király

"Nagyon igazságos ember volt Östör király. Azt büntette, akit kellett, és azt jutalmazta, aki megérdemelte. De legeslegvilágosabban abból látszik, hogy milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérgesítették - és ez a királyokkal is elég gyakran megesik -, behúzódott a trónterembe, és azt mondta:
- Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb, ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még."
(Lázár Ervin)

- következetes és rugalmas
ne maradjon el, ne legyél "lekvár"
következetesség fontossága:
Egy halat üvegfallal választottak el a kishalaktól, amikkel táplálkozik. Megtanulta, h képtelen elkapni őket. Amikor elvették az üveget, nem csak hogy meg sem próbált vadászni rájuk, hanem éhen halt, miközben a tápláléka ott úszkált körülötte...

rugalmasság:
Adott esetben mérlegelek:
Ma van a szülinapod, ma tejszínhabot eszünk. Egész nap.
De ma látom, h annyira kivagy, megírom helyetted a házit.
Nem azért, mert nyávogtál! - ÉN döntök így. TE vagy a fontos, nem a szabály. A szabály érted van, és most érted nincs.

példa: szigorú család "Ma azt csinálsz, amit akarsz"-nap, a gyerekek csak olyasmit tudtak kitalálni, h sokáig ágyban maradtak, felállnak evés közben... rájöhettek, h fontos dolgokban nincsenek korlátozva

- egységes képviselet

apa + anya egysége
ha ez nincs, az Igazság, mint érték omlik össze, és semmi sem tud beépülni

- hiteles, őszinte

higgadtan is képviselhetem, h mérges vagyok, fáj, stb.
de nem ilyenkor hozok döntést

Apuka hazaért, garázsfeljáró tele játékokkal.
Mérges vagyok nagyon ezért a rendetlenségért, kérlek gyere, és pakoljuk el, amit széthagytál! Ha legközelebb is itt hagyod a játékaid, kidobom/átviszem Lacikához.
És apuka tényleg tegye is meg!
A helyzet most nem jó, de te elfogadott vagy.
Ne sajnáld meg! következetesség

Lehet tévedni, de vállalni kell -
akkor nem fog ő sem átverni!

Lehessen jóvá tenni, ő is mondhasson megoldást!

életkornak megfelelő
konkrét

Mester és tanítványa ül a hídon a folyó felett.
- Mester, ha beleesek, megfulladok?
- Nem. Csak, ha nem jössz ki.

Más gyerek előtt, testvér előtt fegyelmezés: nincs csúfolódás! 

átkeretezés - tanultál belőle

szófogadás - fegyelmezettnek néz ki, de nem az! mert nem belső
kötődés fontossága! belső tekintéllyel való azonosulás során alakul ki a fegyelmezettség

Folyt. köv. március 8-án!