B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2015. január 30., péntek

újabb óda a rendrakáshoz

Juhhéj! Még mindig konmarizva négy kupac ruhának mondok búcsút, pedig azt hittem, ez a terület nem lesz valami izgalmas, hisz rendszeresen selejtezem az állományt. De tényleg sokkal magabiztosabban válogatok. És ez élvezetes.
Ma olvastam a könyvben, hogy Mari tapasztalata szerint az általa rendrakók rendes lakáson túl sokszor (szinte mindig) egy új, öntudatosabb irányt is nyernek, ami megnyilvánul akár pl. szakmaváltásban. Merthogy:
Egy - azáltal, hogy életed minden egyes tárgyáról szépen, sorban, folyamatosan, hosszú időn keresztül (Mari szerint lehet cirka hat hónap ez a történet) döntéseket hozogatsz, egyszerűen rutinra és magabiztosságra teszel szert döntéshozatalban. Ez célirányossá, tudatossá tesz. Bízni kezdesz a döntéshozatali képességedben.
Kettő - mivel azzal foglalkozol, h figyeled magad, és a vonzódásaidat, és eszerint "tisztogatsz", egyre inkább letisztul benned is, hogy mit szeretsz, mi a te utad. Hogy ki vagy Te.
(Tudtam én, h itt a helye KonMarinak a blogban!! Hihi...) 

2015. január 28., szerda

a háziasszonyka

M tök egyedül sütötte meg a csokis kekszet. Igyekeztem tényleg a háttérben maradni, lekötöttem kezem-lábam.

Összek kell keverni 7-8 evőkanál lisztet, 1 teáskanál szódabikarbónát, 1 csipet sót. Külön 10 dkg vajhoz 5 kanál cukor van keverve, bele egy tojás.



Csokidarabkaként végezték a magányos Mikulások. Kb. 10 dkg csoki, de mi többet tettünk bele, csak fogyjon a Miki, meg a csokihóember, meg csokipingvin... (Volt egy hóemberruhába bújt, levetkőztetve Télapó csokink is...hehe.)



Aztán a vajas keveréket és a csokit össze zutty.



Végül hozzá a lisztes cucc, és jöhet a formázás, tepsire pakolás.



A tál kitakarítására érdekes módon S is azonnal megérkezett.

A laptopot hozó Mikulás (!) még vár jobb sorára. Előbb-utóbb ő is így végzi.


Sütőben hamar kész, 15-20 perc, aranybarnulás.


Durván finom.


betűk - az olvasás birodalma felé haladva

S egyre inkább érdeklődik a betűk iránt, és mondogatja, h szeretne megtanulni olvasni.

A Meixner-féle betűsorrendet kéne követnünk alapvetően, ami ez:

a – i – ó - m,s,t – v – e – l – ú – p – c–
k – á – f – h – z –ő – d – ö – j – é – n–
sz – g – r – ü,ű – b – gy – cs -
A,I,Í,O,Ó,M,S,T - Z,P,H – ny -
U,Ú,E,Á,K,L,N – zs - Ö,Ő,É,V,B,C –
ty -Ü,Ű,F,G,J – ly - D,R,Sz,Ty,Cs -
Gy,Zs,Ny,Ly, – dz,dzs – y – w

De egyre több betűre kérdez rá és jegyzi meg csak úgy, nem törődve az optimális betűsorrenddel... :)

M a Kerge ABC-t olvasgatta neki múltkor.

ITT vannak betűs színezők.
Szereti az íráselőkészítő vonalrajzokat is, ilyeneket:




(Oké, oké, nem a papírkupacon kéne írnia, de hát csak elővette, se szó, se beszéd, nem tehetek róla.)

 ITT, meg ITT találhattok nyomtathatókat. EZ már egyben betűt is gyakoroltat.

Még ebben a régebbi posztban ajánlottam betűs dolgokat.
Nagybetű-kisbetű páros színező ITT.
Betűkeresgélés, válogatás ITT.

Mivel S balkezes, igyekszem ezzel kapcsolatban is okosodni. ITT meg ITT vannak egy cikkek a balkezesek írástanításáról, angolul, úgyhogy még meg kell(ene) értenem. Aki tud ezzel kapcsolatban valami hasznos útmutatást, mondjuk magyarul... szóljon légyszi! Köszi!

Balkezeseknek való ollónk már van (Mondtam már, h megtaláltam a nagy pakolásban? Juhéjj! Újabb csók KonMarinak!), és ámulva látom, h balkezes vonalzó, toll, filctoll, hegyező is létezik!
Online bolt


Éééééés:
Batman és Robin letölthető, nyomtatható csomag -  íráselőkészítéssel, kisebb-nagyobb gyakorlásával, számokkal, színekkel, betűtanulással! Tutti!

2015. január 25., vasárnap

2015. január 21., szerda

laptop

- Sajnálom, B, nem tudok Veled játszani. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de túl kicsi vagy.


Aztán nekiállt a Nagyfiú , és készített egy laptopot.



Belül épp Angry Birds játék zajlik:

gipszjakab

A nagy selejtezés, szortírozás, minden szétpakolása és összepakolása hevében rábukkantam egy ősrégi gipszkészletre. 1989-ben az év játéka volt, hehe. Már többször volt a kezemben, elővettem, aztán elraktam. Mindig azt gondoltam, nagyon macera, biztos koszolós, mittomén, nem csináltuk meg. De most! Vagy kihajítom... vagy használjuk el!


Szóval ma (2015!) nekiálltunk gipszezni.







(Zárójelben jegyzem meg, az emberünk átkerült a fürdőajtóról ide, a konyhába.

 )



 S művei:



M művei:


2015. január 19., hétfő

KonMari kalandok

Ma a főiskolai jegyzeteimmel fűtünk.

olvasmányok

M rákapott az olvasásra, kebelezi befelé a könyveket. Körülbelül december óta ez az eddigi termés:

 - Bálint Ágnes: Szeleburdi család (naplószerű, rövid részekkel, már ismerte a történeteket, ideális elős saját olvasmánynak bizonyult)
 - Petrovácz István: A tizedik bolygó (pöttyös könyv)
 - P. L. Travers: Mary Poppins a cseresznyefa utcában
 - Julia Donaldson: Tüköry Léda hercegkisasszony (nem ismerem, ajándékba kapta, egy szuszra végigolvasta)
 - Louis Sachar: Laura titkos társasága (nem ismerem, ajándékba kapta, 45 fejezet, jó vaskos)
 - Janikovszky Éva: A nagy zuhé (itt már ajánlottam magunknak)


ennyit erről

Ketten is olyasmit fejeztek ki felém az elmúlt napokban, h milyen jól csinálom, és biztos nálunk mindig minden úgy rendben megy. Mert hát ezért is merhettem belevágni, hogy itthon vagyunk.
Na ja. Hát, nem annyira úgy...

"Természetesen az ember ordítozik néha idegességében, a gyerek meg sír. Ez szinte elkerülhetetlen. De jó, ha azt mondjuk: 'Sajnálom! Hülye voltam!… De te is olyan hülye voltál, hogy ettől teljesen felment bennem a pumpa!' A bocsánatkérés nem csökkenti a tekintélyünket, ellenkezőleg: mérhetetlenül megnöveli! 'Jó fej, ő még ezt is meg tudja, meg meri magának engedni!'" 
(Vekerdy Tamás: Jól szeretni)


...mint inkább így.

őrizd a rendet

KonMari szellemében folytatom töretlenül a házfelforgatást.

"lassan kezdtem a holmijaimat legyőzendő ellenségnek látni, sőt az egész otthonomat, és folyamatos harcot vívtam ellenük" 
Mennyire így van! Volt... (?!)

A szelektálás a szeretem-dolgok mentén ezt is megváltoztatja. Hiszen ha szigorúan csak azt tartom meg, amit szeretek, abból egyrészt nincs olyan sok, helye is lesz, másrészt amit szeretek, azt szívesen veszem kézbe, rakom el, jó ránéznem. Ahh, de vágyom egy ilyen szeretem-élettérre! 
Amúgy jól haladok, jelenleg a konyha van soron.
Vágyam pl. szép, egyedi bögre készlet. A teljes boldogság tőlük lenne.
Egy már van, ő az:


Rajta kívül van sok ilyen-olyan bigre-bögre. Rend_et_len.

A rendetlenség oka a túl sok holmi. Miért van túl sok holmi? Mert olyan rafináltan tárolunk, hogy nem is tudjuk, mennyi cuccunk van. Cél: egyszerű tárolási módszerek, egy pillantással felmérhetővé váljon, mennyi a holmi.

Rendetlenséget idéz elő, ha 
- túl sok munkába kerül a helyére tenni 
- nem egyértelmű, hol a helye

2015. január 17., szombat

szasz pupu!

Pupusas. Tudjátok mi az? Hát valami finiii!
ITT találtam a receptet, és ez lett a mai ebédünk. Még a mostanában mindenre finnyázó S is befalta.

Amúgy is húsétel volt a terv, így készítettem pörköltet, az lett a bélése. De bármi mehet bele, ami épp van otthon - főtt tojás, reszelt sajt, tejföl, szalonna, kolbász, hagyma, répa...


A burok: liszt, nálam fél kiló felhasználásával készült, 30-20 fehér-teljes kiőrlésű. Kávéskanálnyi só, ugyanennyi szódabikarbóna, 0,75 dl olaj, és víz, amennyit felvesz (kb 2 dl).
Kis golyókat formálunk a tésztából, azt kinyújtjuk-lapítjuk, belepakoljuk a belevalót, és zsákocskába összehajtjuk, laposra lapogatjuk.




Végül olajban kisütjük, összehajtott felével lefelé kezdve a sütést. Fánkillathoz hasonló terjengett tőle a konyhában.



Nem annyira szép, de annál inkább finom.
Mi ettünk hozzá majonézes kukoricasalátát.
Tutijó!

wow!

Egy család a nagy vizeken!
Kalandos élet, izgalmasan szabad és más. Persze otthon, vagyis hajón tanulnak. Deschooling.

Ők azok:
http://familyofftosail.blogspot.hu/

"Steiner idézet: meg kell tanulnunk, hogy a saját parancsainknak engedelmeskedjünk
és egyre kevésbé fogunk vágyakozni lényegtelen dolgokra.
A saját parancsot megtalálni, na, az a feladat, a többi már csak történik."

vizsga után / mozgáskérdés

M fáradtan, de kiegyensúlyozott jókedvben ért haza tegnap. Összesen 3 dolgozatot írt matekból, 95%-os eredménnyel, egyet környezetből, nyelvtanból hármat, egy szövegértés, és a hangos olvasás. Ezeknek az eredményeit még nem tudjuk, de mindenhol jól teljesített. Sok dicséretet kapott. Az olvasásától el voltak ragadtatva. Tényleg szépen, beszédtempóban, hangsúlyozva olvas.

Na meg a testnevelés. Megint ez jelentette számára a legnagyobb élményt. Vegyesen vizsgázott nála fiatalabb és idősebb gyerekekkel. Minden feladatot versenyhelyzetbe állított az, h a tornatanár - aki amúgy edző - időt, teljesítményt mért. M kiemelkedően teljesített. Mindenből. Kötélmászás, futás, szekrényugrás, felülések, függeszkedés, távolugrás... Az edzőnéni szerint bármilyen sportra beíratnánk, kapnának rajta, versenyeztetni akarnák.


M rettentően élvezi a mozgást. A játszótérre járós időszakunkban rendszeresen megrovó vagy épp csodáló tekinteteket lőttek felém az anyukák, amikor a 3-4 éves M olyan helyekre mászott fel, ahova a többi gyerek nemhogy nem megy fel, de eszükbe sem jut, h az is megmászható lenne. Egy közösségi nyári táborozáson elengedtem játszani a többi gyerekkel, és hol találom pár perc múlva a drágát? A kosárpalánk kosarának a karimáján üldögél. Azért onnan leparancsoltam.
2012-ben a kerület összes, ovis korcsoportban induló lányai közül (mintegy 120 induló között) 500 méteren ötödik lett a futóversenyen. 2 perc 40 mp alatt futotta le.
Elvittük falat mászni. Felment a gyerekek falán. Aztán a felnőtt pálya tetejéig. És várta, mi a következő...
Mindig is ügyesen és bátran mozgott. Mi pedig nem tartottuk vissza. Legnagyobb balesete abból származik, h az óvodában a teremben ment, és elesett, neki egy széknek, felrepedt a szája.


Jelenleg kosarazni jár, teniszezik rendszeresen a dédpapa jóvoltából, és görkorizik, gördeszkázik, bicajozik.
Tavaly körbejártam vele a közeli művház tornakínálatát, de egyik sem jött be - a kettő közül. Az első órán, ahova beültünk, balett és hiphop elemeit vegyítő mozdulatsorból állítottak össze koreográfiát, de sem a hangos, igénytelen zene által meghatározott hangulat, sem a mozgásforma nem tetszett egyikünknek sem. "Anya, nem is bukfenceztek, vagy valami..."
A másik órára szülőt nem engedett be a tanárnő, hát én meg szeretném látni, mire iratom be. Szóval itt rövidre is zártuk.

Dilemma ez a sportolás kérdés. Versenyszerűen nem szeretném, ha mozogna, de aztán ki tudja. Eddig nagyon rosszul viselte a versenyhelyzetet (főleg ha nem ő nyert...), inkább kerülte. Most Apa szerint élvezte, nagyon.


Ja, és azt nem tudom, mondtam-e már, hogy focista szeretne lenni...

2015. január 16., péntek

technika

második osztály, első félév, technika

Elvittük a vizsgára a mozgatható műveket: gumikarkötőket, papírhajtogatást, varrott karácsonyfadíszt, gyöngyfűzéssel készült virágkarkötőt, vasalt gyöngyből motívumokat.

És elküldtük képek formájában a többit:

vizsga

Tegnap és ma vizsga.
Megint nem tudtam menni. B belázasodott.
Szerda este kezdte, az éjszaka után egyértelmű volt, h vele nem mehetünk. Apa dolgozott aznap, ment reggel a telefonálgatás a tanárnővel, hogy akkor most mi legyen. Ha csak pénteken menne M, az összes vizsga egy napra sok lenne. Jövő héten már zárniuk kell a félévet, mint kiderült, így muszáj lenne most letudni. Apa be tudja vinni az iskolába, de M nem szeretett volna egyedül ott maradni, bármennyire kapacitálta ezt a megoldást a tanító néni.
Végül M Apával tartott a délelőtti munkahelyi megbeszélésére, vitte a könyvét, várt és olvasott. Utána bementek a suliba, két óra alatt olvasás, szövegértés és nyelvtan vizsgát tett. Az olvasás tanárnő beteg, így hát M telefonon olvasott fel neki...
Majd tovább Apával újra ügyintézni.
Ma Apa szabadságon van, reggeltől vizsgázás környezetből, tesiből, matekból, és még egy kis tollbamondás, meg másolás... Beszéltünk telefonon, ki van fáradva rendesen...


Vitte a mappát, belerendezgettük szépen tantárgyak szerint az eddigi munkákat. Tegnapról mára a tanárnőnél maradt, hogy átnézze - ennek örülök, eddig nem igazán szenteltek figyelmet az otthoni dolgoknak, a vizsga dolgozatain volt a hangsúly.



Ami nagyon pozitív, M egyáltalán nem félt. Megbeszéltük, h ez egy félévi betekintés, arról, hol tartunk, de úgyis az év vége lesz fontosabb. (Már amennyire.)

Amúgy meg gondolkozom.
Vizsgán. Szükségességén. Miért jó? Miért nem jó? Mit tanul belőle? Milyen hátránya származik?
Rendszer. Beilleszkedés. Beilleszkedés a magyar oktatási rendszerbe. Miért jó? Miért nem jó? Mit tanul belőle? Milyen hátránya származik?
Tanterv. Kötelező tananyag mennyiség és irány. Miért jó? Miért nem jó? Mit tanul belőle? Milyen hátránya származik?

Kérdések.
(és emlékeztető)

keze


Netről az ötlet, ceruzával átrajzolta a kezét, aztán a filctollvonalakat mindig megtörte a kézhez érve. Végén radírozás.

2015. január 13., kedd

készülés

Telnek a napok, haladunk a házfelforgatással, túl vagyunk a gyerekszoba nagy részén is. Játékselejtezésben segített, h egy gyermekklinikához tudjuk eljuttatni a kiválogatott cuccot, így a kölkök nem is csak szortíroztak, de volt, amit kifejezetten odaajándékozni szerettek volna.

Vizsgaidőpontunk is megjött, konkrétan holnapután megyünk. Azért remélem legközelebb kicsit hamarabb megtudjuk. Persze nagyjából ekkorra lőttem be, de azért mégis megijesztett kicsit. A legfontosabb, h ne parázzunk rá. Még gyakorlunk, ami bent van, bent van, ami hiány, majd pótoljuk. Nem az iskolának tanulunk, ugyebár. M-nél hiszti formájában ölt alakot az izgalom... mondjuk nálam is. Szóval, a jelszó: take it easy!

erkölcstan

1Mózes 1-3 – A Föld teremtése, az első emberek, a bűneset


1Mózes 6 – Özönvíz

2015. január 10., szombat

a zokniélet margójára

"Kifordítva veszem fel a zoknim, mert az olyan kalózos. Most menőlábú vagyok, mi?"
(idézet S-től)

2015. január 8., csütörtök

zoknilélek

KonMari által kitaposott úton süvítve tovább, elérkezett a zoknik életének fordulópontja is.
Mert szerinte szegényeknek nagyon rossz, h összegöngyölve, krumpliként gurulgatnak a fiókban. Nos, nem annyira együttérzésből, inkább kíváncsiságból, és japán segítőm iránti lelkes elkötelezettségből... elkezdtem az általa ajánlott módon átrendezni a zoknis fiókot. Hajtogatva, állítva. És örömmel konstatáltam, a fele üres maradt! Így bekerülhettek a zoknik mögé a ruhás polcokon össze-vissza kallódó fürdőruhák végre! (És ja, nem szeretem a színes zoknikat.)


A khm... alsóneműket amúgy már egy ideje hajtogatva tárolom, tökre szeretem ezt a módit, szépen egymás mellé sorakoztathatóak így. Videó a hajtogatásról ITT, én is innen tanultam.

Még két érdekes gondolat.
Az egyik az elvégzett sulik, tanfolyamok jegyzetei. Ezeket nem érdemes megtartani. A könyvből tanulás helyett azért megyünk tanfolyamra, h tanár általi tanulást kapjunk, a témáért lelkesedő, hozzáértő személy élményt adjon - ez megtörtént. A jegyzetet úgysem fogod újraolvasgatni. Ha a tanultakat nem hasznosítod a gyakorlatban, a képzésnek sok értelme nem volt. Ezt mondja ő, és van benne igazság.
A másik az emléktárgyakkal kapcsolatos. Szeresd azt, aki most vagy! Élj a jelenben! Nem az a kérdés, egyszer régen örömet okozott-e az a tárgy - örömet okoz-e most? Nem az emlékeinket kell becsben tartanunk, hanem azt az embert, akivé váltunk általuk. A tér, amiben élünk, azt az embert kell szolgálja, aki most vagyok! Nem azt, aki voltam...
Már megéltem azt a régi pillanatot, enyém lett, amit adhatott. Az a múlt. A búcsú az emléktárgyaktól egyfajta lezárás, hálás továbblépés a jelenbe.
Amikor egyesével a kezedbe veszed a dolgaidat, gyakorlatilag a múltadat dolgozod fel. És ha ezt megtetted, elengedheted azokat a tárgyakat. Ezzel szabaddá teszed magad a jelenbe fordulásra. 

És
az igazán fontos dolgokból nincs is olyan sok.

Szeretem, h nem módszert tanít elsősorban, hanem gondolkodásmódot, magadra figyelést. És nem is olyan egyszerű ráállni az öröm-motivációs selejtezésre. Praktikum vezérel, ha nem vagyok résen. De kezdem érteni, mire is gondol, amikor azt mondja, ez valójában felfedezése annak, ki is vagyok, mit szeretek, mire vágyom, mire van szükségem igazán. Izgalmas, komolyan.