húsvéti zokninyúl

Végy egy magányosan, időtlen idők óta pár nélkül kallódó, szomorú zoknit! Adj néki boldog, új életet nyúlként!

Ötlet innen!

A jobb sorsra érdemes zoknikupac:

Töltelékrizs:

És az első zokninyúl:

 Aztán készült még ilyen máspofájú:

éljünk úgy, mintha normálisak lennénk

Egy hiperjó interjú Vekerdyvel!
Muszáj kijegyzetelnem belőle néhány gondolatot, de azért csak olvassátok el a cikket!

A kérdés az, arról van-e szó, hogy legyél, aki vagy, a demokráciák alapaxiómája szerint bontsd ki individualitásodat, vagy legyél akivé én akarlak tenni, amely a diktatúrák alapaxiómája. Szülői létünkben ebbe az alaphelyzetbe botlunk bele. És igen, szülőként meg kell ismernem a gyerekemet, hogy jól tudjak vele együtt élni. Nem egyből, mert az lehetetlen, de erre törekszem.

Ha ordítanom kell, ordítok, nem szabályozom magam elvi okokból. Van, hogy a szobájába kergetem, előfordul, hogy rácsapok. Ha később ezt rossz néven veszem magamtól, azt mondom a gyerekemnek: ez nagy marhaság volt. 

A gyerekek önmagukkal szemben rendkívül tapintatosak, csak annyit kérdeznek, amennyit tudni akarnak, és mi annyira válaszolunk. Remélhetőleg mi nem jövünk zavarba, és tudunk normálisan beszélgetni.

Kétlem, hogy az átlagos hivatali pályafutás az emberi maximum, amire törekednünk kellene.

Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben. 

Létezik-e egy érzelmi közeg, amely megtart minket, van-e egy ember, aki megadja nekünk a napi egy simogatást? Mi megadjuk-e valakinek a napi egy simogatást, ami nélkülözhetetlen a többé-kevésbé kiegyensúlyozott élethez? Egyáltalán kibontakozik-e az érzelmi intelligenciánk, ami nélkülözhetetlen a sikeres élethez?

Mit jelent az érzelmi biztonság?
Azt, hogy tudom, szeretnek otthon, s én is tudok szeretni, mert kialakult az érzelmi kommunikációra való képességem. Sokat játszottam szabadon, sok mesét hallgattam, az iskolában pedig rengeteg művészettel foglalkoztam. 
De az, hogy leosztályozom a gyerek rajzát ahelyett, hogy a szemét nyitogatnám, vagy dolgozatot írunk Beethovenből, nem művészet.

A házi feladat értelmetlen dolog, gyakorolni az iskolában kell, délelőtt, amikor a gyerek vércukorszintje a legmagasabb. A házi feladatról jeles kutatók mutatták ki, hogy értelmetlen, az eminens könnyedén megoldja, őt nem fejleszti, a többi diák meg lemásolja szünetben az eminenstől.

A kritika nem fejleszt, a kritika öl. 

kirándultunk

Barátaink Tapolca mellett, Hegyesden laknak most néhány hónapig, hozzájuk utaztunk a húsvéti hétvégén. Már az odaút megtöltött Szépséggel, bámulatos az a harsány sárga, amiben a repce virít a mezőkön. 

A ház, ahol megszálltunk, egy domb aljában húzódik, egyedül, a falun kívül. Ahogy megérkeztünk, felfutottunk a dombra, és hason fekve gurultunk lefelé! Szabadság, tág tér!

Szemben a hajdani vulkán:

 

Kora reggel a pásztor a kerítésünk mellett tereli a bárányokat legelőre. Ezt a hálószobánk ablakából fotóztam, de a gyerekek lent voltak már, és közelről csodálták.

Bennem a pásztorsághoz még mindig a magány képzete társul, de ahogy láttam a mobilozó fiatalembert a pásztorkutyájával, belegondoltam, h végül is csak egy okostelefon, és övé a világ. Beszélgethet bárkivel, csetelhet a világ túlsó végével akár, filmeket nézhet, online bevásárol, ahogy én itthon, csak ő a hegytetőn teszi. Mi lesz majd az unokáim korában? El sem tudom képzelni...

Elautóztunk Szigligetre, a várba:

A ház, ahol a barátaink vendégül láttak, egy otthonoktatós családé. A tanulószoba falán sok hasznos táblázattal:

Elkirándultunk Salföldre is, útközben pedig bevonzott egy különleges bolhapiac. Sajnos végszóra érkeztünk, már a legtöbb árus pakolt, de így kihaltan is hozta a hangulatot.

 Salföld, Természetvédelmi Major:

Kikapcsolódást nyújtott a hétvége, élményekkel, szépségekkel tele. B is jól bírta a strapát, ez volt az első nagy utazása. Vasárnap minden gyerek beájult az ágyikójába, mi úgyszintén. A húsvéti készülődés maradt hétfő reggelre...

Húsvét

Gyerekeknek szóló Bibliában kritikus vagyok. Többet átnéztem, keresgéltem, mire rátaláltam erre:

Mesélő Biblia

Gyereknyelven van, és közvetlen, barátságos hangvételű, egy szerethető, érző szívű, jófej Istent mutat be a gyerekeknek. Ebből olvastuk el a húsvéti történetet. (Három rész: A búcsúvacsora, Egy rettenetes nap, Egy boldog nap)

Rudolf Péter előadásában meghallgatható ITT néhány fejezet.

Mivel elutaztunk, és nem az eredeti tervek szerint érkeztünk haza - így az itthoni húsvétolás egy hétfő reggeli turbotakarítás és rendrakás utáni gyors sütisütéssel kezdődött. A tojások még rotyogtak a hagymahéjas vízben, amikor már megérkezett az első locsoló... aki szerencsére a homemade zokninyúlnak (!) is épp annyira, vagy még jobban örült, mint ha tojást kapott volna.
itt mutatom

Nyuszifészkünk:

Tojáskeresés:

Húsvétmásnapi pizza, zöld tojással (amit azért áldoztunk be már ilyen hamar, mert a szomszédban, ahol S locsolásért kapta, trambulinozott is egyet vele, és a tojás nem viselte igazán jól):

"Piros tojás,

fehér nyuszi,

locsolásért jár a puszi!"

sütimüti

Gyors, egyszerű, olcsó, fini.

Hozzávalók:

- (enyhén száraz, vagyis a már nem ropogós-friss) kenyér
- vaj, lekvár
- alma
- tojás
- tej
- mazsola,
esetleg dió
- cukor, vaníliás cukor

A kenyerek héját levágjuk, félbevágjuk és megvajazzuk őket. Megkenjük baracklekvárral, belepakolásszuk a kivajazott tepsibe. 

A lekváros kenyér tetejére halmozzuk a hámozott, darabolt almát, megszórjuk mazsolával (és dióval, nekem épp nem volt itthon).

Aztán három tojást összekeverünk-habarunk egy deci tejjel, 5 nagy kanál cukorral, és egy csomag vaníliás cukorral.

Felteszünk forralni még 5 dl tejet. Amikor felforrt, hozzáöntjük a tojásos  tejet, és még melegítjük néhány percig, míg kicsit besűrűsödik. Ezt öntjük a tepsibe, a kenyeres-almás kupacunkra. És mehet a sütőbe.

Gyorsan fogy, mert fini.

négyesmetrózni tuti

Kalóz kapitány reggelizik

...és közben kártyázik is, ott vannak a nyerő lapok a kezében.

Az asztalán a menü: kenyér sörrel.

Tarzanék vagyunk

ovifotó rulez

Hosszabb, pocakosság okán fennálló kihagyás után most újra a kezembe vettem a gépet.

Ovifotó!

Eddig minden évben készítettem S (és régebben M) ovijában a csoport életről képeket, és idén is felmerült az igény erre, úgyhogy B és M itthon maradtak Apával, mi pedig oviztunk. Hihetetlenül élveztem. A gyerekek nagy része ismer, jófejek voltak!