mondtam már...

...hogy imádok kertes házban élni?

színes rudak

Beszereztem színes rúd készletet, az árától rosszul lettem. Egyenlőre rendeltetésszerű használatban még nem voltak, helyette alkotások születtek:

M

S

szó se róla

...azért tanulunk mi, no!

hogyvagytok,hogyvagytok

Jelentem, elvagyunk, megvagyunk, csak gép előtt keveset.
B jókedélyű fiú, sokat mosolyog, dumálgat lelkesen, élvezi a hangképzést, és néha már hangosan nevet. M-ért odavan, ez már most látszik. Az érzés pedig kölcsönös. S a maga módján közelít, kicsit hevesen, kicsit szeleburdin... khm-khm, az ő kapcsolatukon van még mit csiszolni...

Tanulásügyileg B születése óta nem dicsekedhetünk fényes szorgalommal, már ami a papírforma szerinti, elvárt tananyagot illeti. El is kapott a jaj-nekünk-vizsga-lesz gépszíj, és bepánikoltam, de csak épp egy picit... Ami arra pont elég volt, h M kijelentse, ő utálja, h tanulni kell. Na akkor gyorsan rájöttem, h ez így nem jó, mert megint a teljesítménykényszerem tört elő. Hiszen, tegyük csak a helyére a dolgokat, mint ilyenkor szokás, miszerint ugye NEM a vizsgáRA tanulunk.

Amúgy meg adódik sok gondolkodnivalóm.
Merthiszen bonyolult lény az ember. Csodálatos és törékeny. És a Minden Titkok Tudója olyan elmondhatatlanul szeret minket. Szabadságra, örömre alkotott. Gyógyulást hozó. Csodák Teremtője.