Amúgy meg alapvetően szívesen vesznek részt az itthoni teendőkben, kivéve, amikor nem. És mivel vannak ilyen leszállóágas időszakok is, valamiféle állandóságra vágytam, hogy ne kelljen veszekednem és kiborulnom, amikor épp az van, h nem... h amennyire lehetséges, tudjak számítani a segítségükkel.
Azon már régóta vacilálok, h jó ötlet-e jutalmazni ezt. Eleve nem hiszek már a jutalmazás-büntetés mentén történő nevelésben, de hogyan lehetne motiváló eszközként használni valamiféle "jó" jutalmazási rendszert? M számára a tárgyi ajándékok mindig is nagy jelentőséggel bírtak. Nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a tényt. Szeret kapni. S-nél kevésbé hangsúlyos ez, de persze, hogyha M kap, akkor ő is akar.
Szóval töprengtem.
És aztán kigondoltam egy kis táblázatot, az elvégezhető feladatokkal, napra lebontva. Vannak alap dolgok, pl. az ágyazás, szobarend. Ezeken felül jön a táblázat. Mindenki beírja magát az aznap elvégzett (szigorúan nem előre vállalásos rendszerben) házimunka kis pöttye mellé, minden munka "fizetséggel" jár, papírpénzeket lehet gyűjteni, amikből havonta, itthon tartandó vásáron tudnak kincseket vásárolni. Fizetés este, a mindennapi kötelező szobapakolás után. Amit pedig 5-5 perces módszerrel szoktunk csinálni, 5 perc pakolás, 5 perc mesehallgatás. Odáig még nem jutottam, h mi lesz a vásári portéka, de még van néhány hetem... Semmiképp nem nagy értékű, a játékhalmot növelő cucc, nem is mértéktelen édesség...
Miután előadtam az ötletet, annyira belelkesedtek, h meg kellett csinálnom sebtiben a táblázatot, így hát lett egy ilyen bénarajzos hirtelen.
A feladatok sorban: megterítés, asztal leszedése, mosogatás, porszívózás, felmosás (nem, nem festés), ruhák szétválogatása, mosás bepakolása és beindítása, teregetés.
És íme a digitalizált változat, kicsit szebb, mint a kézi. Bár néhol belóg a stockvízjel, de ez minket nem zavar. Az utsó oszlop az aznapi kereset összegzésére szolgál, pengőosztás este.
Már kora délután vacsorázni szerettek volna, h lehessen teríteni... Juhéjj, csak tartson ki a lendület!
B pedig elkezdett mászni, sőt, már fel is állt a kiságyában, úgyhogy vége a jó világnak, már nem az a leteszem_és_ottmarad baba. De hordozóban lenni nagyon szeret, és nagy örömömre kaptam kölcsön egy csodaszép mei tai-t, szuper módon megkönnyíti az életet. Hátra kötve bármit tudok csinálni, ő meg nézelődik, vagy alszik.
