Amióta Anya lettem, az életem fontos célt kapott, felelősséggel terhelődött, olyanná vált, amit elképzelni előre nem lehet. A tudatosság, a tetteim és döntéseim elemezgetése, mérlegre tevése azelőtt nem volt ennyire súlyos. Mindig is elemezgettem, de a gyerekek óta megérkeztem a "lét elviselhetetlen könnyűsége" helyett annak elviselhetetlen komoly súlyának érzékelésébe.
Személyiségem összeomlásának és ezzel együtt fejlődésének és igazi gyógyulásának kezdete is a gyerekeimnek köszönhető. Minden döntésemben ott vannak. (Majdnem) minden könnyem, örömem az övék.
(A fenti sorokat 2 évvel ezelőtt írtam.) (Most folytatom. Ugyanott?)
A felelősséget tisztán érzékelni, annak határait kitapintani - ez életem egy kiemelt feladatának bizonyul. Amikor az egész családra vonatkozó nagy döntéseket meghozzuk, annak súlya van. Például a külföldre költözés egy eléggé mindent felborító változás.
Érzékeny pontom a felelősségre vonás. Ha valami éppen nem könnyű, nem a tervek/elképzelések szerint alakul, ki a hibás? Persze, hogy az, aki azt akarta, hogy az legyen, ami most van. Aki miatt külföldre költöztünk. Én tehetek róla? Összeomlást okozok a gyerekeimnek?
Hozott terhem a bűntudat, az önmarcangolás, és ezzel együtt jár a "jól kell csinálni" tudata. Jól. Kell. Csinálni kell. Jól kell csinálni. Ha kiborulok, azt is jól akarom csinálni. Megfelelő érzelmi viselkedéssel. Folyton vizsgálom és bírálom magam.
A társfüggő viselkedés egyik jellemzője, hogy átveszi a felelősséget a szerfüggőtől.
Bizalom a másik erejében, abban, hogy meg tudja tartani önmagát. Ez mélységesen sérült, amikor gyerekként egy nem megbízható felnőttre vagy rábízva. Amikor neked kell megtartanod nem csak önmagad, de valahol őt is.
Külföldre költöztünk. Mindannyian megtanulhatunk angolul anyanyelvi szinten. Európától távol vagyunk, a nagyobb biztonság érzetében (illúziójában?). Egy demokratikus országban. Illúzió, vagy valóság, hogy ez egy jó döntés?
Nehéz, senki nem hitte, hogy nem lesz az. De amikor benne vagy, akkor azért húsba vág.
Akkor tudok vigasztalni, támogatni, bátorítani, ha nem érzem magam vádolva.
Ez nem csak azon múlik, hogy vádolnak-e, hanem azon is, hogy én vádolom-e magam. Vádolható vagyok-e.
ELMÚLIK. Minden. A nehéz is. A jó is. Segít átvészelni. Segít élvezni.
