Majd megmutatom, teszek fel képet is, de most nem erről írnék.
Le kell vonnom a következtetéseket, "hangosan" gondolkozva.
Először is, mindkettőjüknek készítettem indiános füzetet, és párhuzamosan próbáltam csinálni velük. Ez nem biztos, h célravezető. Elsősorban M miatt, aki, azt hiszem igényli a teljes figyelmemet. Nem is biztos, hogy az 'igényli' a jó szó. Csak mindkettőnk jobban járna. Kiborult azon, h kiment a vonalból, meg aztán felmerültek még megoldandó helyzetek, pl. másmilyen hajat akart az indián öltöztető figurához, meg effélék. Én pedig nem kezeltem jól, mert közben S-re is figyelnem kellett, segíteni ragasztani neki, stb. Ideges lettem. Hát mit mondjak, nem végződött vidám megelégedettséggel a projekt, egyikünk részéről sem.
De ahelyett, h most magam alá zuhannék, h hogyan akarok én idegbajos szaranyaként otthonoktatni... gondolkozom. És tanulok az esetből, hope so.
Beszélgettünk kicsit később M-mel. Mondtam neki, h ez az együtt tanulás közös ügyünk, jó volna kitalálni, hogyan tehetnénk élvezetessé. Megkérdeztem, tetszett-e neki ez a füzetkészítés. Azt válaszolta igen, nagyon. Megkérdeztem, mit gondol, hogyan lehetett volna elkerülni, h így végződjön. Azt válaszolta, h jó lett volna, ha együtt csináljuk. És hogyha megvigasztalom.
Kérdés magamhoz: Miért nem csináltuk együtt? Mert hárman csináltuk, igyekeztem kettészakadni. Ez persze idővel változhat, de most, azt hiszem különszedem őket a tanulós szitukban.
Kérdés magamhoz: Miért nem vigasztaltam? Mert feszült lettem. Miért lettem feszült? Mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem.
Izgalmas az út, ami előttünk áll. Az már tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése