S nem az a feladatlapos típus, mondjuk ki. Igazából nem is fűztem sok reményt a dologhoz. Ahhoz sem, h végigcsinálja, és ahhoz sem, h jól.
Amikor mondtam neki, rögtön közölte is, h ő nem akar feladatlapot. Mondtam oké. Aztán kicsit később elővettem, megmutattam neki. (Közjáték, h M izgatottan kérdezte, neki is nyomattam-e. Innentől kezdve S-t is jobban kezdte érdekelni a dolog...) Az ölembe ült, h akkor csináljuk.
Emlékeztetnem kell magamat, h azon túl, h ne várjam el tőle M szintjét és hozzállását, NE becsüljem kevesebbre, mint aki. Elvarázsolt fiú, és szétszórt a figyelme, de hiba nélkül megoldotta a feladatokat! Kivéve az utolsót, a tavasz kifogott rajta. És az évszakok sorrendje sem ment még.
Amikor már sehogy sem tudtuk M-mel rávezetni, elkezdtem a szót: "ta..." - mire S: "Tamás!" Hát ez ő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése