"...a rajzolást erőltetni nem szabad! A gyermek soha nem 'muszájból' rajzol, hanem a szíve közepéből. A rajz számára nem egy alkotás, hanem minden rajzában saját belső világát mutatja meg számunkra. Ha erőltetjük, abban a pillanatban megszakad ennek varázsa...
Másik gyakori hiba, amikor megmondjuk vagy megmutatjuk neki, hogy mit és hogy rajzoljon, márpedig ki tudná jobban, hogy milyen egy gyermekrajz, ha nem éppen a Gyermek? A pontos másolásból, utánzásból általában kudarc lesz, és inkább teljesen száműzi foglalatosságai közül a rajzolást, ami által az egyik legelemibb önkifejező eszközt veszíti el. Pedig mennyit gazdagodnánk, ha hagynánk gyermekeinket a rajzolásban szóhoz jutni!
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a gyermekrajz nem egy teljesítmény, hanem minden esetben ajándék számunkra, amely által a gyermekben még oly tisztán élő isteni igazságokat saját belső világával összhangban megosztja velünk!
Mit tegyünk, ha egy gyermek valamit "nem tud" lerajzolni? Fogjuk meg a kezecskéjét, és varázsoljuk a tenyerébe azt, amit rajzolni szeretne! Majd mondjuk: "Amit Te szeretnél lerajzolni, azt senki más nem tudja. Olyan napocskája, felhője, mókusa senki másnak nincs, csak a Te kezedben van benne. Engedd, hogy a kezed lerajzolja!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése