2013. március 4., hétfő

Játék vagy tanulás, játék és tanulás, játék a tanulás

"Ha óvodákról beszélünk, evidencia, hogy a játék fejleszti a gyerekeket. Persze már itt is vannak hangok, amelyek azt mondják: van fejlesztő játék, és van olyan időtöltés, ami nem fejleszti a gyereket, mint például a tévénézés. De ez utóbbit nem is szoktuk igazi játéknak nevezni, inkább csak kikapcsolódásnak. Játéknak tehát az tűnik, amikor egy gyerek egyedül vagy a többiekkel közösen tevékenykedik: fest, szerepet játszik, társasjátékozik, szaladgál a kertben, fogócskázik és még ezer dolog. Játék közben működik a gyermeki fantázia, játék közben szabályokat kell betartani, ezzel kapcsolatos konfliktusokat kell megoldani stb.

A tradicionális iskola elfojtja a játékot, mert értéktelenebbnek tartja a tanulásnál. Ennek számtalan rossz következménye van: eltűnik a motiváció; a tanulás teherré válik; az örömmel megszerzett tudás feletti örömöt felváltja a külső értékelés.

A játéknak, az önkéntes és szabad játéknak az iskoláskorban is fejlesztő hatása van, az nem ér véget az óvodával. A játékba örömmel vetik bele magukat a gyerekek, de a játék teljesítményre is inspirálja őket. A játékban érzelmek hullámzanak, amelyeket ki lehet mutatni, amelyekről beszélni lehet. A játékban koalíciók vannak, és versengés is van. A játék gyakran tükrözi a nagyvilágot, de a játék világában a vesztesség nem olyan súlyos, mint a valóságban. A játékot mindig újra lehet kezdeni.

A korlátlan játék természetessé teszi, hogy a tanulás világában minden gyereknek meglehet a maga individuális terve. Nem lehet a gyerekre egy egyentantervet rákényszeríteni, mert az órákat ugyanúgy maga választja, ahogy korábban a játékot is maga választotta. A játéknak központi eleme a szabadság, ahogyan a tanulásnak is központi eleme kellene, hogy legyen. A játékban benne van számos dolog, ami a tanulásban később fontos: problémamegoldás, kitartó igyekezet.


A játék (majdnem) végtelensége út a felnőttléthez, egy olyan felnőttléthez, amelyben sokkal erősebben ott van az egyéni és közösségi önmeghatározás. Önmeghatározás a játékban, a tanulásban és a summerhilli iskolai önkormányzatban. Megtanulják, mit jelent kisebbségben lenni és többségben lenni; kisebbségként jogokkal rendelkezni,  többségként a törvény mellett állni, a közösség tagjaként a törvényt tisztelni, betartani és betartatni.  Megtudják, hogy a demokrácia egy kis közösségben is működhet, hogy annak része az igazságszolgáltatás és a törvényhozás. A nagyobb közösséghez tartozás is kettős: részvétel és annak elvárása, hogy a kisebb közösség önállóságát a nagyobb közösség tisztelje. Az egyén és a közösség vonatkozásában is ugyanez igaz: egyéni autonómia, a közösség szabályainak tisztelete, egyéni jogok emberi létünkből kifolyólag, kisebbségi jogaink, védelmünk a túlkapásokkal szemben. Megtapasztalják, hogy mit jelent a törvények uralma alatt állni, hatásosan tiltakozni tudni a jogtalanságok ellen. Mindezek újra ott vannak a játékban."


Fóti Péter a Summerhillről
forrás

És még egy kapcsolódó CIKK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése