Egyszer volt, hol nem volt, egészen pontosan 1848-ban történt, éppen ezen a napon, március 15-én, és nem az Óperenciás tengeren túl, hanem Budapesten.
Akkoriban itt Magyarországon a pöffeszkedő osztrák császár uralkodott. Ő volt akkor az országunk királya, aki igazságtalan törvényeivel sanyargatta a népet.
A magyarok már nagyon unták ezt, és úgy döntöttek, szembeszállnak a nagy osztrák császárral.
Petőfi Sándor daliás költő legény a barátaival: a hasonlóan fiatal Vasvári Pállal és a nagy szakállú Jókai Mórral a Pilvax kávéházba ment. Itt leültek, és hosszasan beszélgettek, hogy miként szabadulhatnának meg a császártól. Végül 12 pontban leírták, hogy mit szeretne a magyar nép.
Nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel, és gyorsan elszaladtak a márciusi esőben a Landerer-nyomdába, és kinyomtatták a 12 pontot nagyon sok példányban és elkezdték osztogatni a népnek. Egyre többen tartottak velük, és együtt elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt.
A magyarok már nagyon unták ezt, és úgy döntöttek, szembeszállnak a nagy osztrák császárral.
Petőfi Sándor daliás költő legény a barátaival: a hasonlóan fiatal Vasvári Pállal és a nagy szakállú Jókai Mórral a Pilvax kávéházba ment. Itt leültek, és hosszasan beszélgettek, hogy miként szabadulhatnának meg a császártól. Végül 12 pontban leírták, hogy mit szeretne a magyar nép.
Nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel, és gyorsan elszaladtak a márciusi esőben a Landerer-nyomdába, és kinyomtatták a 12 pontot nagyon sok példányban és elkezdték osztogatni a népnek. Egyre többen tartottak velük, és együtt elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt.
Petőfi Sándor: Nemzeti dal - részlet
Talpra magyar hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés válasszatok.-
A magyarok Istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
nem leszünk!
Hatalmas ujjongással fogadták a versét, és amikor Jókai Mór felolvasta a 12 pontot, mindenki egyetértett abban, hogy el kell vinniük az osztrákoknak. Át is adták a 12 pontot, h eljuthasson az osztrák császárhoz. A császár emberei nem tudtak mit tenni, elfogadták az üzenetet, és megadták magukat.
Ám a császár nem adta magát ilyen könnyen! Becsapták a magyarokat. Míg Petőfi és barátai elhitték, hogy sikerrel jártak, az osztrák császár sereget gyűjtött a környező népekből, és néhány nappal később a katonáival megtámadta a magyarokat.
Akkor Kossuth Lajos szavára összegyűlt a magyar sereg, és felvették a harcot az osztrákok ellen.
A nemzeti színű lobogó volt a jelük, ezért készítünk mi is piros-fehér-zöld zászlót, hogy így emlékezzünk rájuk!
Kossuth Lajos azt üzente ének: Kalmár Pál, kisér: Magyari Imre és cigányzenekara, Odeon 1938
Itt az óra,
itt az óra!
Aki vitéz
fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris-
vitéz volt a nagyapám is.
Weöres Sándor: Rajta, rajta…
Rajta, rajta jó katonák,
zászlónk lengjen égre.
Verjük le az ellenséget,
fusson messze végre!
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.
Weöres Sándor: Megy az úton…
Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dírr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése