2013. november 13., szerda

„A legkedvesebb szállóvendégem. Ha felnő, fizetés nélkül továbbmegy.”

Valójában nem akkor kell elengedni egy gyereket, amikor felnő, hanem akkor, amikor még kicsi. Akkor kell nagyon lassan és tapintatosan kezdeni a „nem ragaszkodás” művészetét. Hagyni, hogy magától is nőjön. Nem jó, ha egy asszony mindig csak anyaszemmel néz a kisgyerekére, és nem látja benne időnként a társát, pajtását, barátját, kedves ismerősét, ha nem látja meg benne a leendő felnőtt embert, a szuverén személyt, akivel sorsszerű találkozása – mint minden találkozás a Földön – időleges.

(Müller Péter)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése