Persze, valljuk be, ez nem mindig van így. Komoly egymás gyötrése is zajlik, csak olyankor fotózás helyett a hajamat tépem...
De ami nagyon jól bevált konfliktushelyzetekben, az a "beszélő bot". Ami nálunk egy kis bárány lett. Pécsi Rita haragkezeléses előadásán hallottam róla, ITT van a jegyzetem.
Szóval amikor háborús helyzet áll fenn, szétszedem őket (...), és leülünk a konyhaasztalhoz a báránnyal. Akinél van a bárány, az beszél. Mindenki más hallgatja. Nem szólunk közbe. Nem fűzünk megjegyzést, nem kérdezünk. Hallgatunk. Elmondhatja, hogyan látja ő a helyzetet, mik az érzései, stb. Aztán, amikor úgy érzi, átadja a bárányt a másik félnek. Ő ugyanígy szabadon beszélhet, és meghallgatásra talál. Mindenkire sor kerül. Legtöbbször én már nem is szólok közbe, mert mire ide jutunk, a kölcsönös megértés légköre alakul ki, és mindketten a közös megoldásra törekednek. Már javaslatokat tesznek, h mi legyen a feloldása a helyzetnek.
Legutóbb S és Apa keveredtek egy viharosabb nevelési helyzetbe... és M hozta a bárányt nekik, hogy na akkor beszéljétek csak meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése