Weöres Sándor:
Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.
Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom.
Mennyi fényes, szép madár!
- Isten áldjon,
kishugom.
Merre mennek,
megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom,
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom.
Mennyi fényes, szép madár!
- Isten áldjon,
kishugom.
Merre mennek,
megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom,
nád
bugáját
széthuzom.
Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben.
- Meg se fázom, meg se érzem,
merre szállnak,
megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.
széthuzom.
Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben.
- Meg se fázom, meg se érzem,
merre szállnak,
megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.
Gazdag Erzsi:
Üveggolyó
Üveggolyó, üvegház
belsejében mit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül egy királylány.
Ül a hídon magában,
üveggyöngy a nyakában,
gyémántfésű kezében,
igazgyöngy a szemében.
Üvegfalon ki-kinéz:
- Jön-e érte a vitéz
világhíres királyfi?
Vagy helyette akárki.
Kántor
Péter:
Körúti
szél
A Nagykörúton
szalad a szél,
bárki beszél, ő
belebeszél,
Belepofázik,
belemorog,
belenevetgél,
belezokog
Belehuhog vagy
beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,
Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,
Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,
Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,
Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.
Petőfi Sándor:
Anyám tyúkja
Ej mi a kõ! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szûkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberûl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése