2014. január 16., csütörtök

vizsgaörömök

Megvolt életünk első vizsgázása, és Istennek hála, kifejezetten jó élmény volt.

Izgultunk-e? Én az eredmény miatt nem, mert tudtam, mi mindent tud M, és mi az, amiben hátrébb vagyunk, mint az elvárás. Konkrétan az írást csúsztattam, nem véletlenül, szerettem volna, ha megérik rá. Mondtam is a tanító néninknek, akinek azért enyhe aggódás futott át az arcán, és megkérdezte, h ugye év végére azért behozzuk majd? Hát be, ígérem. Azon izgultam, h jó élmény legyen M-nek az egész. Hogy kedves legyen majd vele a tanító, hogy ő könnyedén vegye, és örömét találja a vizsgázásban. Hogy tudjon megküzdeni az esetleges kudarccal. Hogy higgyen abban, h képes teljesíteni.

M izgult-e? Úgy tűnt, nem. De aztán reggel oltári feszkósan, veszekedősen indultunk el. Tagadhatatlanul félt. Az autóban ülve, lehiggadva (mindannyiunk részéről) megkérdeztem, mitől fél. Azt mondta attól, h nem lehetek majd bent a vizsgán vele. Megbeszéltük, h ott leszek.

A matek írásbelivel kezdődött a megmérettetés. Ugyan a szobában nem maradhattam (mondjuk a tanító néni is elment órára), de a nyitott ajtó előtt, a folyosón vártam, M látott, és ki is jött, ha kérdése volt a feladat megértése körül. A következőkre már magától bement, könnyedén, gond nélkül. Fel sem merült, h menjek vele. A szöveges értékelést megkapjuk a napokban emailen, de a tanító néni csupa szépet és jót mondott, milyen okos lány ez a lány!

A különböző tárgyak közötti szünetekben ismerkedett, játszott a többi vizsgázó, magántanuló gyerekekkel, akikért külön hálás vagyok, mert biztos, h ez kifejezetten oldotta az ottlétet, és M-ben a vizsga kb. el is törpült az új barátok élménye mellett.

Amit reméltem, beteljesült - élménydús napunk volt, stressztől mentes, élvezetes.
Hazaindulás előtt még cukrászdáztunk egyet. M címet is cserélt egy másodikos kislánnyal, akivel levelezni készülnek.

A vizsga egy kötelező lépcsőfok, amit nem hagyhatunk ki, ha tovább akarunk haladni, de a szükségesnél nagyobb hangsúlyt nem fektetünk rá. Az elvárásoknak való megfelelés fontos, de nem mindenáron, és csak bölcs mértékben.

Úgy legyen.


(a kép csupáncsak illusztráció)

5 megjegyzés: