kirándultunk

Barátaink Tapolca mellett, Hegyesden laknak most néhány hónapig, hozzájuk utaztunk a húsvéti hétvégén. Már az odaút megtöltött Szépséggel, bámulatos az a harsány sárga, amiben a repce virít a mezőkön. 

A ház, ahol megszálltunk, egy domb aljában húzódik, egyedül, a falun kívül. Ahogy megérkeztünk, felfutottunk a dombra, és hason fekve gurultunk lefelé! Szabadság, tág tér!

Szemben a hajdani vulkán:

 

Kora reggel a pásztor a kerítésünk mellett tereli a bárányokat legelőre. Ezt a hálószobánk ablakából fotóztam, de a gyerekek lent voltak már, és közelről csodálták.

Bennem a pásztorsághoz még mindig a magány képzete társul, de ahogy láttam a mobilozó fiatalembert a pásztorkutyájával, belegondoltam, h végül is csak egy okostelefon, és övé a világ. Beszélgethet bárkivel, csetelhet a világ túlsó végével akár, filmeket nézhet, online bevásárol, ahogy én itthon, csak ő a hegytetőn teszi. Mi lesz majd az unokáim korában? El sem tudom képzelni...

Elautóztunk Szigligetre, a várba:

A ház, ahol a barátaink vendégül láttak, egy otthonoktatós családé. A tanulószoba falán sok hasznos táblázattal:

Elkirándultunk Salföldre is, útközben pedig bevonzott egy különleges bolhapiac. Sajnos végszóra érkeztünk, már a legtöbb árus pakolt, de így kihaltan is hozta a hangulatot.

 Salföld, Természetvédelmi Major:

Kikapcsolódást nyújtott a hétvége, élményekkel, szépségekkel tele. B is jól bírta a strapát, ez volt az első nagy utazása. Vasárnap minden gyerek beájult az ágyikójába, mi úgyszintén. A húsvéti készülődés maradt hétfő reggelre...