terelődés a mederben

Muszáj valamiféle mederbe terelnem magunkat. Amúgy próbálok lavírozni az unschooling irányelvű szabad tevékenység általi tanulás, és a szervezett, irányított oktatás között, magam sem egészen vagyok még vele tisztában, miben is hiszek ezen a téren.
Az biztos, h szeretek időt és lehetőséget hagyni arra, h belemerüljenek az épp őket érdeklő akármibe, szeretem, ha komolyan veszik magukat (márpedig a gyerekek általában úgy csinálják), támogatom is őket ötletekkel, továbbfejlesztéssel.

Zárójelben jegyzem meg, az árnyjátéknál pl én voltam a hangfelelős - volt youtube-ról banyakacaj, a banyatanyára érkezéskor hátborzongató zene, a szerelemesek megmenekülésekor romantikus dallamok. Segítettem nekik a meglévő bábokon túl szükséges extra "szereplők" (szivecske a párocska feje fölé, pókháló, csapda...) elkészítésében. Készítettek pénzeket meg jegyeket, amit kiosztottak az érkezőknek, h megvehessék a belépőjüket a műsorra. Zárójel bezárva.

Na de, valamiféle ütemterv mindenkinek jót tesz, a tervezés a célbaérés érzésével ajándékoz meg. Úgyhogy elterveztem a hetet.
Tavaly órarenddel indultunk, amit aztán szép lassan elhagytunk. Most, látva a gyakorlatot, nagyobb blokkokat tervezek egy-egy napra. Ami persze mégsem jelent tantárgyi szeparálást. Hiszen az olvasás-írás mentén zajló napunkon illusztráció rajzolása máris vizuális nevelés, az olvasnivaló tárgyától függően pedig lehet épp környezetismeret is.
Az alkotás napon mindig van komolyzene hallgatás, és alkotókról olvasunk, írunk, amibe egy kis történelem is befigyel.
A számítógép napot a szükség hívta életre. Eddig hétvége volt a mesenézés, számítógéphasználat lehetőségének ideje. De hihetetlenül izgatja őket, rettentően várják. Mondjuk persze, hiszen apjuk-anyjuk a számítógép előtt dolgozik. Azért kíváncsi lennék, mennyi időt töltenének előtte, ha nem szabnék én határt... Lehet, h csak bátorság kéne kipróbálni, és bennük való bizalom, h érzik, mennyi kell nekik, és beállna egy egészséges szintre az igényük. Mindenesetre most azt találtam ki, h lesz egy számítógépes tanulónap, aznap a gépen számolunk, angolozunk, szókeresőzünk, Egyszer volt az élet-et nézünk, számtalan kreatív módja kínálkozik a tanulásnak.
Aztán van számolás nap, hát itt matekozunk. Kevésbé vagyok lelkes, de azért ezt is lehet izgalmasan, tudom én.
És a péntek fixen a kísérletezés napja, Apa vállalása. Ami meg ugye fizika, kémai, biológia, meg amit akartok.

Amúgy a kis kerek képecskék az évszakokról akkor kerültek fel, amikor szembesültem vele, h S még nem tudja őket, és aztán jóval később sorolta ebben a sorrendben: tél, tavasz, nyár, ősz. Akkor jöttem rá, h megtette a hatását, h ott volt a konyhában előtte - konkrétan ez alapján tanulta meg az évszakokat.

A mai íráshoz, ami a titkos projektünk része, térképet kellett böngésznünk, és ismeretterjesztő filmet nézni. Meg rajzolni. (A halon a csíkos micsoda majd kiderül, h micsoda. Ha eljön az ideje.)

Délután, S pihenőidejében pedig a Tündér Lala van soron  (de szerettem én is), miután a Szeleburdi családot végigolvasta. Na tessék, az olvasás valójában mindennapos tananyag.