Karácsony közeledtével egyre több az alkotás.
A minap is, kiültünk a konyhába, megterveztük a menetet, aztán ők nekiláttak a munkának, én pedig a délelőtti alvását töltő B-vel a hátamon a mosogatásnak, teregetésnek. Praktikusan egy helységben vagyunk, de mindenki halad a dolgával.
Már vagy tíz perce serceg a kezek alatt a munka, amikor S felnéz, és közli: De Anya! Hát hallgassunk zenét!
Annyira örültem, hogy az előző néhány komolyzenehallgatásos alkalom már így összekapcsolta S-ben az alkotást a zenével! Máris kaptam elő a telefont, youtube be, jöhet egy kis Mozart!
S ezt az olyan sivatagi izéből (kaktuszból) kiinduló szabadrajzot végül is a Télapónak készítette, és csak nehezen tudtam lebeszélni róla, h kint szélnek eressze, hogy eljusson hozzá. Végül is meggyőződött róla, hogy tényleg nincs nagy szél, ki kéne várni az orkánosabb időjárást. Hogy miért a Mikulásnak, meg miért pont most, nem teljesen világos számomra. Mondjuk nincs könnyű dolga szegénynek ezzel a Télapó üggyel. M már szíve mélyén azt hiszem tudja, mi az igazság, de azért drasztikusan lerombolni a mítoszt még nem kész. S érzi ezt a labilitást, a szkepticizmust.
Úgy megadnám neki a teljes hitet, de így nehéz.
Időről időre feltesz a semmiből kérdéseket, pl. miért pont az Északi sarkon lakik a Mikulás. És akkor ki is készíti az ajándékokat, a manók, vagy ő. És hogy ér körbe egy éjszaka alatt.
S komolyan agyal ezeken, de a megérteni vágyás, és nem a leleplezni akarás hajtja.
Nem is tudom, végül hová tette ezt a rajzot. Jó volna, ha feltámadna a szél.........
M alkotását nem mutathatom meg, mert az bizony Karácsonyra készült. És könnyen idetévedhet az a Valaki, akit meglepni készül vele.
De ami késik, nem múlik, muszáj lesz majd kitennem, mert totál szeretemrajz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése