2014. december 23., kedd

Karácsony, karácsony...

Közeleg az Ünnep, akár még a hangulat is megvan, mindenesetre törekszünk a békére. A fát felállítottuk és feldíszítettük már, családunk eddigi legnagyobb karácsonyfája az idei. Nálam is magasabb! A történet szépsége, hogy egy üveg pezsgőért cseréltük valakiktől, ahol egymás meglepetése során két fa lett, ami több a kelleténél...


Eddig mindig csak aznap díszítettünk, de nekem az Ünnep elmúltával már nagyon hamar leszedhetnékem támadt, úgyhogy idén kitaláltam, h legyen már hamarabb karácsonyfánk. Meghozza a fílinget, és legalább tovább tudom szeretni, hogy van.


Az emberünk is kikerült méltó helyére, a bejárattal szemközti ajtóra, így aki belép, vele találja szembe magát.


M fellépett a református színjátszókörrel, ahova a szomszéd jóbaráték kapcsán került be. József történetét adták elő a Bibliából, ő volt a fáraó! Egy éven ár minden szombaton járt próbára, és lelkiismeretesen gyakorolt itthon is, az utolsó napokban felmondta telefonra a szöveget, és hallgatgatta. Izgult is rendesen, ennek köszönhetően összeveszett lépten-nyomon mindenkivel, aki az útjába akadt a családból. A műsor jól sikerült, sokan eljöttek a családból, barátok közül is, ami irtó jól esett.


Csaptunk egy hagyományszámba menő nagy fotózkodást is, húgomék házának még üres felső szintjén. Ez a negyedik év, dédikkel és gyerekekkel, a család apraja-nagyja.,,

B sajnos belázasodott, élete eddigi első lázcsillapítóját megkapta, köhög és orrfolyós. Most épp alszik, a család többi tagja pedig a Dédiéknél van, vettek nekik fát, és díszítik. Én pedig megyek is bekeverni a mézeskalács tésztáját, hogy mire hazaérnek, lehessen formázni. Újítunk, mindenféle nyomdákat vetünk be, pl. legót, filctoll recés kupakját, és hasonló, mintát hagyó mindenfélét.

Majd megmutitom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése