Konmarival hasítunk tovább.
Bizsergető gondolat, hogy csak olyan könyvekkel vedd körül magad, amik kellemes érzéseket hívnak elő belőled, amiket szeretsz. Milyen jó is olyan lakásban élni, ahol bármerre nézek, szeretem-dolgok vesznek, mondhatni ölelnek körbe...
Érdekes esetem Freuddal. Egy életrajzi könyv - fekete, fényes papír, rajta nagy fehér betűkkel, h Freud élete és munkássága, alatta egy portré róla. Vagy négyszer tettem vissza és vettem újra le a polcról. A tartalma miatt akartam megtartani, de rájöttem, h irritál a kinézete a könyvnek. Komolyan megkönnyebbültem, amikor eldöntöttem, h nem kell. És más könyvekkel is voltam így - a borító igenis sokat számít. A gerinc is, azt látom, ha ránézek. Wass Albert is esett áldozatul, mert ízléstelen, hozzá nem illő, önmagában is vizuális bántalom borítót kapott a felelőtlen kiadótól.
Amúgy is szeretem lecsupaszítani a könyveket a csúszós papírborítójuktól, ha van nekik olyan. Általában meztelenül szebbek. Tudom, h ők sem bánják... (Na tessék, KonMari a zoknik lelkivilágáról érzelmeskedik, nekem a könyvek a gyengéim...)
Vicces, ahogy elmeséli az írónő, hogyan próbálkozott megtartani a könyv nyújtotta élményt, de csökkenteni is a mennyiséget. Először ki akarta írni a kedves könyvekből a gondolatokat, amik megfogták. Elkezdett aláhúzogatni, kimásolgatni. Gondolhatjátok, hamar rájött, h őrültség. Akkor elkezdte kifénymásolni. Újabb zsákutca-ötlet. Akkor kitépdeste a lapokat (!) és füzetbe fűzte. Ezzel elégedett volt, de észrevette, h az ilyen füzeteket végül soha nem vette elő újraolvasgatásra. Na így lett drasztikus könyvselejtező (is). Mert az élmény, amit a könyv adott, a Tied marad, ha emlékszel a sztorira, a szavakra, ha nem. És ennyi legyen elég.
Nem tudom, nekem a lapkitépés valahogy fájt. De értem a törekvést, én szoktam aláhúzogatni sorokat, szigorúan ceruzával, vagy becetliztem régen oldalakat pl. verses kötetekből, aztán velem megesik, h előveszem a könyvet, és újraolvasom a bejelölt részeket. És megkapom az élményt, megint.
Szóval, nem tudok olyan drasztikus lenni, mint kedves mentorom. De büszkén mondhatom, h jó 100 könyvnek búcsút mondtam. Némelyikük átvándorol ismerősökhöz, barátokhoz, aki igényt tart rá. A többi sorsa még kérdéses, de elmennek, az tuti. Bye-bye.
A cikk további részeit ITT, a csaladmesek.hu oldalon olvashatod!
Legközelebb mesélek a zoknikról is...
Bizsergető gondolat, hogy csak olyan könyvekkel vedd körül magad, amik kellemes érzéseket hívnak elő belőled, amiket szeretsz. Milyen jó is olyan lakásban élni, ahol bármerre nézek, szeretem-dolgok vesznek, mondhatni ölelnek körbe...
Érdekes esetem Freuddal. Egy életrajzi könyv - fekete, fényes papír, rajta nagy fehér betűkkel, h Freud élete és munkássága, alatta egy portré róla. Vagy négyszer tettem vissza és vettem újra le a polcról. A tartalma miatt akartam megtartani, de rájöttem, h irritál a kinézete a könyvnek. Komolyan megkönnyebbültem, amikor eldöntöttem, h nem kell. És más könyvekkel is voltam így - a borító igenis sokat számít. A gerinc is, azt látom, ha ránézek. Wass Albert is esett áldozatul, mert ízléstelen, hozzá nem illő, önmagában is vizuális bántalom borítót kapott a felelőtlen kiadótól.
Amúgy is szeretem lecsupaszítani a könyveket a csúszós papírborítójuktól, ha van nekik olyan. Általában meztelenül szebbek. Tudom, h ők sem bánják... (Na tessék, KonMari a zoknik lelkivilágáról érzelmeskedik, nekem a könyvek a gyengéim...)
Vicces, ahogy elmeséli az írónő, hogyan próbálkozott megtartani a könyv nyújtotta élményt, de csökkenteni is a mennyiséget. Először ki akarta írni a kedves könyvekből a gondolatokat, amik megfogták. Elkezdett aláhúzogatni, kimásolgatni. Gondolhatjátok, hamar rájött, h őrültség. Akkor elkezdte kifénymásolni. Újabb zsákutca-ötlet. Akkor kitépdeste a lapokat (!) és füzetbe fűzte. Ezzel elégedett volt, de észrevette, h az ilyen füzeteket végül soha nem vette elő újraolvasgatásra. Na így lett drasztikus könyvselejtező (is). Mert az élmény, amit a könyv adott, a Tied marad, ha emlékszel a sztorira, a szavakra, ha nem. És ennyi legyen elég.
Nem tudom, nekem a lapkitépés valahogy fájt. De értem a törekvést, én szoktam aláhúzogatni sorokat, szigorúan ceruzával, vagy becetliztem régen oldalakat pl. verses kötetekből, aztán velem megesik, h előveszem a könyvet, és újraolvasom a bejelölt részeket. És megkapom az élményt, megint.
Szóval, nem tudok olyan drasztikus lenni, mint kedves mentorom. De büszkén mondhatom, h jó 100 könyvnek búcsút mondtam. Némelyikük átvándorol ismerősökhöz, barátokhoz, aki igényt tart rá. A többi sorsa még kérdéses, de elmennek, az tuti. Bye-bye.
A cikk további részeit ITT, a csaladmesek.hu oldalon olvashatod!
Legközelebb mesélek a zoknikról is...
En szeretem a papir boritast kulon a konyveken. Most ha selejtezek akkor az lesz h azoknak a sorozatoknak aminek nincs egyseges papir boritoja kapnak egyet. :-) Szerkesztek nekik es felruhazom oket. :-)
VálaszTörlésKoszi a Wass konyvet. O is uj biritot kap majd. :-)
Örülök, h felruházod szegény Wass Albertet! Engem valahogy irritált a mostani borítója... De így is maradt 3 a polcon, más dizájnban. Jó ötlet saját borító, én régen a kiírt CD-knek alkottam. Most azok is szigorú szortíron estek át, nem sok maradt meg... :)
TörlésÚgy látom nekem is a könyv selejtezés lesz a problémás pont. Amelyik könyv nem kell senkinek annak a helyi könyvtár biztosan örül. Szüleim hagyatékából nekem néhány könyv ott talált új otthonra :-)
VálaszTörlésJó ötlet! Sajnos nálunk közeli könyvtár nem fogadott be könyveket, kérdeztem... De találtam valakit, aki elvitte részben magának, részben egy Klinikára.
Törlés