B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2015. január 6., kedd

mi vagy te, könyvtáros?

Élvezem a kategorizálást. Be kell valljam, gyerekként a közértben, míg nagymamám beszerezte a szükséges mindenfélét, én leálltam egy polcnál (rendszerint a cigis polc volt ez) (akkoriban még nem a pénztáros feje felett tartották), ahol adódott valami rendszereznivaló. Pl ott, ahol az áru többféle színű, nagyságú dobozban van - fajtától függően, és mindig össze vannak keveredve. Én, a copfos kislány, nekiálltam rendet rakni. Pirosak egy sor, sárgák mellé... Nagyanyám mindig tudta, hol keressen, miután tele lett a kosara. Nehezen szakadtam el, sosem tudtam végezni a rendrakással.
Ez a dolog kábé még sosem jutott így eszembe eddigi életem során. Meg is döbbentett az emlék - én, a  r e n d e t l e n, micsoda elmélyült élvezetet találtam ebben a rendezgetésben!

A könyvespolc kapcsán merült fel bennem ez a régi közértesdi. A könyveink nagy százaléka szépirodalom. Azonkívül néhány tudományos - sok gyerekeknek szóló, ilyen-olyan szakirodalom, és művészeti albumok. A polcon a könyvek most kategóriákra bontva, a szépirodalmon belül is pl. korszakok, nemzetiségek, írók szerint csoportosítva vannak, témakörök is stimmelnek. Külön sor van a kedvencekből, javarészt kortárs. (KonMari szerint elég lenne csupán ezt a sort megtartani. De erről majd még írok...) Külön sor a gyerekekre váró olvasmányoknak, külön a vizualitás, filozófia, pszichológia... mindegy is, a lényeg, h marha precízen csináltam, és nem bírtam, ha valami nem a neki megfelelő polcra, sorba, helyre fér. Bármelyik könyvet rögtön meg tudom mondani, hol találod, a fejemben a rendszer. Férj szerint könyvtárosnak kellett volna mennem, boldog könyvtáros lettem volna. (Mondanám, gondoltam rá. De anno inkább emberundorból.)

A szortírozásról. Lepakoltam kedves rendtanácsadónőm javaslatára az  ö s s z e s  könyvet. Az ágyunkra. Aztán tovább, a földre. Saccra kb 600 db. Tényleg hatékonyabb így, és nem a címeket a polcon olvasgatva selejtezni. KonMari óv attól, h ilyenkor belelapozz a könyveidbe. Érzések alapján kell(ene) válogatnod, nem az alapján, szükséged van-e rájuk. Hm.
A könyvek jelentős hányada olyasmi, amit majd a gyerekeim olvasni fognak, olvashatnak. Nem tudom, ezekre milyen szabály érvényes... Mert igenis őrzöm őket nekik, jó, ha otthon értéket vehetnek le a polcról. Én szinte mindet olvastam - amit nem, attól megváltam, ebben megfogadtam az okítást. Mert jogos a kérdés, h ha akkor, amikor megvettem, nem olvastam el, mikor jön el az ideje? Ha nem akkor volt? Könyv és időzítés nagyon fontos, ebben hiszek. És sok olyan könyv is álldogált nálam, amit átörököltem szülői, nagyszülői polcról. Ha évek óta érintetlen, nem őrizgetem. (Bár, van hetilapgyűjtemény könyv formában 1917-ből! Őrület! Hát az ilyentől nem válik meg az ember!)
Ha nem vagy biztos a dolgodban - mondja japán barátnőnk - tedd próbára magad, engedd el! Szabadulj meg a könyvtől! Ha tényleg kellett neked, újra be fogod szerezni, és most már elolvasod. Ha úgy maradsz, hát valójában nem is volt dolgod azzal a könyvvel.

Itt is bizsergető gondolat, hogy csak olyan könyvekkel vedd körül magad, amik kellemes érzéseket hívnak elő belőled, amiket szeretsz. Milyen jó is olyan lakásban élni, ahol bármerre nézek, szeretem-dolgok vesznek, mondhatni ölelnek körbe...

Érdekes esetem Freuddal. Egy életrajzi könyv - fekete, fényes papír, rajta nagy fehér betűkkel, h Freud élete és munkássága, alatta egy portré róla. Vagy négyszer tettem vissza és vettem újra le a polcról. A tartalma miatt akartam megtartani, de rájöttem, h irritál a kinézete a könyvnek. Komolyan megkönnyebbültem, amikor eldöntöttem, h nem kell. És más könyvekkel is voltam így - a borító igenis sokat számít. A gerinc is, azt látom, ha ránézek. Wass Albert is esett áldozatul, mert ízléstelen, hozzá nem illő, önmagában is vizuális bántalom borítót kapott a felelőtlen kiadótól.
Amúgy is szeretem lecsupaszítani a könyveket a csúszós papírborítójuktól, ha van nekik olyan. Általában meztelenül szebbek. Tudom, h ők sem bánják... (Na tessék, KonMari a zoknik lelkivilágáról érzelmeskedik, nekem a könyvek a gyengéim...)

Vicces, ahogy elmeséli az írónő, hogyan próbálkozott megtartani a könyv nyújtotta élményt, de csökkenteni is a mennyiséget. Először ki akarta írni a kedves könyvekből a gondolatokat, amik megfogták. Elkezdett aláhúzogatni, kimásolgatni. Gondolhatjátok, hamar rájött, h őrültség. Akkor elkezdte kifénymásolni. Újabb zsákutca-ötlet. Akkor kitépdeste a lapokat (!) és füzetbe fűzte. Ezzel elégedett volt, de észrevette, h az ilyen füzeteket végül soha nem vette elő újraolvasgatásra. Na így lett drasztikus könyvselejtező (is). Mert az élmény, amit a könyv adott, a Tied marad, ha emlékszel a sztorira, a szavakra, ha nem. És ennyi legyen elég.

Nem tudom, nekem a lapkitépés valahogy fájt. De értem a törekvést, én szoktam aláhúzogatni sorokat, szigorúan ceruzával, vagy becetliztem régen oldalakat pl. verses kötetekből, aztán velem megesik, h előveszem a könyvet, és újraolvasom a bejelölt részeket. És megkapom az élményt, megint.


Szóval, nem tudok olyan drasztikus lenni, mint kedves mentorom. De büszkén mondhatom, h jó 100 könyvnek búcsút mondtam. Némelyikük átvándorol ismerősökhöz, barátokhoz, aki igényt tart rá. A többi sorsa még kérdéses, de elmennek, az tuti. Bye-bye.

Legközelebb mesélek a zoknikról is...

4 megjegyzés:

  1. En szeretem a papir boritast kulon a konyveken. Most ha selejtezek akkor az lesz h azoknak a sorozatoknak aminek nincs egyseges papir boritoja kapnak egyet. :-) Szerkesztek nekik es felruhazom oket. :-)
    Koszi a Wass konyvet. O is uj biritot kap majd. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, h felruházod szegény Wass Albertet! Engem valahogy irritált a mostani borítója... De így is maradt 3 a polcon, más dizájnban. Jó ötlet saját borító, én régen a kiírt CD-knek alkottam. Most azok is szigorú szortíron estek át, nem sok maradt meg... :)

      Törlés
  2. Úgy látom nekem is a könyv selejtezés lesz a problémás pont. Amelyik könyv nem kell senkinek annak a helyi könyvtár biztosan örül. Szüleim hagyatékából nekem néhány könyv ott talált új otthonra :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet! Sajnos nálunk közeli könyvtár nem fogadott be könyveket, kérdeztem... De találtam valakit, aki elvitte részben magának, részben egy Klinikára.

      Törlés