2015. január 6., kedd

mi vagy te, könyvtáros?

Konmarival hasítunk tovább.

Bizsergető gondolat, hogy csak olyan könyvekkel vedd körül magad, amik kellemes érzéseket hívnak elő belőled, amiket szeretsz. Milyen jó is olyan lakásban élni, ahol bármerre nézek, szeretem-dolgok vesznek, mondhatni ölelnek körbe...

Érdekes esetem Freuddal. Egy életrajzi könyv - fekete, fényes papír, rajta nagy fehér betűkkel, h Freud élete és munkássága, alatta egy portré róla. Vagy négyszer tettem vissza és vettem újra le a polcról. A tartalma miatt akartam megtartani, de rájöttem, h irritál a kinézete a könyvnek. Komolyan megkönnyebbültem, amikor eldöntöttem, h nem kell. És más könyvekkel is voltam így - a borító igenis sokat számít. A gerinc is, azt látom, ha ránézek. Wass Albert is esett áldozatul, mert ízléstelen, hozzá nem illő, önmagában is vizuális bántalom borítót kapott a felelőtlen kiadótól.
Amúgy is szeretem lecsupaszítani a könyveket a csúszós papírborítójuktól, ha van nekik olyan. Általában meztelenül szebbek. Tudom, h ők sem bánják... (Na tessék, KonMari a zoknik lelkivilágáról érzelmeskedik, nekem a könyvek a gyengéim...)

Vicces, ahogy elmeséli az írónő, hogyan próbálkozott megtartani a könyv nyújtotta élményt, de csökkenteni is a mennyiséget. Először ki akarta írni a kedves könyvekből a gondolatokat, amik megfogták. Elkezdett aláhúzogatni, kimásolgatni. Gondolhatjátok, hamar rájött, h őrültség. Akkor elkezdte kifénymásolni. Újabb zsákutca-ötlet. Akkor kitépdeste a lapokat (!) és füzetbe fűzte. Ezzel elégedett volt, de észrevette, h az ilyen füzeteket végül soha nem vette elő újraolvasgatásra. Na így lett drasztikus könyvselejtező (is). Mert az élmény, amit a könyv adott, a Tied marad, ha emlékszel a sztorira, a szavakra, ha nem. És ennyi legyen elég.

Nem tudom, nekem a lapkitépés valahogy fájt. De értem a törekvést, én szoktam aláhúzogatni sorokat, szigorúan ceruzával, vagy becetliztem régen oldalakat pl. verses kötetekből, aztán velem megesik, h előveszem a könyvet, és újraolvasom a bejelölt részeket. És megkapom az élményt, megint.


Szóval, nem tudok olyan drasztikus lenni, mint kedves mentorom. De büszkén mondhatom, h jó 100 könyvnek búcsút mondtam. Némelyikük átvándorol ismerősökhöz, barátokhoz, aki igényt tart rá. A többi sorsa még kérdéses, de elmennek, az tuti. Bye-bye.

A cikk további részeit ITT, a csaladmesek.hu oldalon olvashatod!

Legközelebb mesélek a zoknikról is...

4 megjegyzés:

  1. En szeretem a papir boritast kulon a konyveken. Most ha selejtezek akkor az lesz h azoknak a sorozatoknak aminek nincs egyseges papir boritoja kapnak egyet. :-) Szerkesztek nekik es felruhazom oket. :-)
    Koszi a Wass konyvet. O is uj biritot kap majd. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, h felruházod szegény Wass Albertet! Engem valahogy irritált a mostani borítója... De így is maradt 3 a polcon, más dizájnban. Jó ötlet saját borító, én régen a kiírt CD-knek alkottam. Most azok is szigorú szortíron estek át, nem sok maradt meg... :)

      Törlés
  2. Úgy látom nekem is a könyv selejtezés lesz a problémás pont. Amelyik könyv nem kell senkinek annak a helyi könyvtár biztosan örül. Szüleim hagyatékából nekem néhány könyv ott talált új otthonra :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet! Sajnos nálunk közeli könyvtár nem fogadott be könyveket, kérdeztem... De találtam valakit, aki elvitte részben magának, részben egy Klinikára.

      Törlés