2015. február 22., vasárnap

tuti kerott

Jelentem, az első KEROTT találkozó szuperül sikerült! 9 család jött el, volt köztünk érdeklődő, induló, és sok régi motoros is. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, mi pedig jót beszélgettünk.
Még formálódik a hogyan_tovább, gondolkozunk a témákon, meghívható személyeken.


Nagy hála van bennem, érzem, mennyire szükséges, és jót tesz együtt lenni azokkal, akiknek az élete hasonló mederben folyik, mint a miénk. Persze maga az otthonoktatás, még ha jelentősen meghatározza is a mindennapokat, csak egy szűk sáv - tudom, h ettől nem lesz mindenki mindenkinek a barátja. Sokfélék a motivációk, nem ugyanaz a megvalósítás, a szemlélet, a módszerek, a habitus, stb. De ha ezt tudjuk, és nincsenek illúzióink egy naaagy_boldog_családról, hanem "csak" kíváncsian, nyitottan, és elfogadóan keressük, csodáljuk, ki is a másik, és szeretjük egymást, ahogy az a legjobban épp megy nekünk, akkor nagy kincs lesz ez.

Gondolkoztam a saját motivációimon, és nekem egy fontos szempont az, h M lásson, ismerjen más otthontanuló gyerekeket - főleg a vele egyidős, vagy nagyobb korosztályból.
Szeretnék beszélgetni anyukákkal, apukákkal, érdekel, ki hogyan éli meg a nehézségeket - amikor úgy érzed, nem megy tovább. Ja, mert van ilyen. Hát perszehogy.
Érdekelnek mások tapasztalatai.
És jó, ha van egy közeg, ahonnan nem lógunk ki... legalábbis bizonyos szempontból tuti nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése