Alfie Kohn: Jutalom által büntetve

Rábukkantam egy érdekes íróra, érdekes gondolatokkal. Alfie Kohn. Nincs még tőle könyvem, de a neten ITT fedeztem fel egy összefoglalót a jutalmazás témakörében megfogalmazott gondolatairól.

Idejegyzetelek néhány fontosat:

Az a módszer, amelyet gyerekeink nevelésénél, hallgatóink oktatásánál és munkatársaink vezetésénél használunk, az alábbi öt szóban összefoglalható: "Tedd ezt, és azt kapod". Olyan csábításokkal veszünk rá embereket, hogy óhajainknak megfelelően viselkedjenek, mint édességek, érdemjegyek, díjak és jutalmak, ami hasonló ahhoz, ahogyan a család kutyáját neveljük. (...) hosszú távon azonban, mindig kudarcot vall, sőt, maradandó károkat okoz. A munkakörnyezet és az oktatási intézmények mindaddig egyre elviselhetetlenebbek, sőt, kegyetlenebbek lesznek, amíg nem tudunk elszakadni egy olyan viselkedéstudománytól, amelyet laborban, állatokon fejlesztettek ki (B. F. Skinner, 1904-1990, amerikai pszichológus és viselkedéskutató, behaviorizmus).

Minél gyakrabban és intenzívebben próbálunk embereket mesterséges ösztönzőkkel motiválni, annál inkább el fogják veszíteni az érdeklődésüket az iránt, amire motiválni szeretnénk őket. A jutalmazás a játékot munkává, a munkát pedig robottá változtatja.

Ha azon kapjuk magunkat, hogy érdekel minket, hogy van-e kilátás jutalomra, az azt jelenti, hogy a tevékenység maga iránt már nem érdeklődünk. 

Egy idősebb urat, a környékbeli gyerekek egy bandája, nap, mint nap gúnyol. Hogy véget vessen ennek a zaklatásnak, az idősebb úr kialakít egy stratégiát. Másnap magához hívja a gyerekbandát és 1 frankot ígér mindenkinek, aki a következő napon is gúnyolni fogja. A gyerekek nem akarják elszalasztani ezt a frankot, így következő nap megismétlik a zaklatást és megkapják a pénzt. Ekkor viszont az idősebb úr közli, hogy következő nap minden gyereknek csak 50 Rappent tud adni. A gyerekek következő nap is jönnek és megkapják a megígért 50 Rappent. Ekkor viszont, közli velük az úr, hogy következő nap már csak 5 Rappent fog adni gyerekenként. A gyerekek csalódottan így reagálnak: "5 Rappen, hiszen ez semmi. Felejtsd el.". Így a gyerekek végképp elvesztik érdeklődésüket kezdeti mulatságuk iránt.

"Tedd ezt, és azt kapod" következménye az, hogy az emberek érdeklődése az "ezt"-től az "azt" felé fordul.

Definíciószerűen, azt mondhatnánk, hogy semmi nincs, ami az embert motiválhatná. Sok lehetőség akad, amivel rá lehet venni egy embert, hogy tegyen meg valamit. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy az illető ember ezt teljes szívéből szeretné is megtenni. 

Az ember kizárólag belülről motiválható lényként születik. Ennek ellentéte a külső motiváció, amely a feladatra nem végcélként, hanem feltételként tekint, amely a jutalom megszerzésének vagy a büntetés elkerülésének eszköze.

A jutalmak és a büntetések, a cukros kenyér és a korbács nem valódi ellentétek. Ezek csak ugyanazon érmének a két oldala, amely érme értéke csekély. A jutalmak és a büntetések a manipuláció eszközei, és a manipuláció önkényes dolog. Ha az ember nem kapja meg a várt jutalmat, azt büntetésként fogja érzékelni.

- A jutalmak rontják a kapcsolatokat. (!!!) A jutalmak által ösztönzött munkatársak nem fognak támogatást keresni, akkor sem, ha sürgős szükségük lenne rá. El fogják rejteni a problémákat, hogy a feljebbvalójuk előtt kompetensnek tűnjenek fel, vagy meg fogják próbálni bókokkal kivívni a rokonszenvét.

- A jutalmak nem számolnak az okokkal, a viselkedés mögötti miértekkel, hisz engedelmességre bírhatják az embereket.

- A jutalmazás csökkenti a kockázatvállalási hajlandóságot. Ha embereknek jutalmat ajánlunk fel, akkor megpróbálnak minden olyasmit elkerülni, ami veszélybe sodorná, hogy hozzájussanak ahhoz.

Képesek-e a jutalmak motiválni az embereket: hogyne, a jutalmak motiválnak. Arra motiválják az embereket, hogy jutalmakat kapjanak.

Nincs erősebb motiváló tényező, mint lelkesedéssel csinálni valamit és büszkeséget érezni a célul kitűzött eredmény felett. Ahogyan egy eredményes futballedző megfogalmazta: "A büszkeség a leghatékonyabb motiváló tényező".

Még sosem volt arra szükség, hogy egy apa arra motiválja a gyerekét, hogy két lábon, felegyenesedve járjon, vagy két keréken guruljon a biciklin. A gyerekben veleszületett motiváció él erre. Az élethez, valamint annak minden lehetséges módon való hangsúlyozásához a motiváció az emberi lét alkotórésze. Ez az, amit a pszichológusok belső vagy belülről eredő motivációnak neveznek.

Mindazt, ami az ember figyelmét el tudja terelni munkájának tárgyáról, külső, a személyen kívülről eredő motivációnak nevezik. Döntő jelentőségű az a megállapítás, hogy a kétféle motiváció kölcsönösen kizárja egymást. A külső motiváció elfojtja a belső motivációt. (Edward Deci)

Mivel magyarázható ez? Amint embereknek jutalmat helyezünk kilátásba munkájukért, ezt ők szabadságuk korlátozásaként fogják megélni, annak a szabadságnak a korlátozásaként, hogy szabadon dönthessenek a tevékenység végrehajtásának módjáról. Ezt felügyeletként fogják értékelni, és elvesztik az érdeklődésüket iránta. A jutalom által a tevékenység veszít vonzerejéből. A következő benyomás furakszik be az érintett tudatába: "Ha meg kell, hogy vesztegessenek, hogy megcsináljak valamely munkát, akkor ez a munka bizonyára kevéssé érdekes, vagy olyasvalami, amit nem szívesen csinálok."

Ha a jutalmaknak semmi hatásuk, akkor mihez kezdjünk?

Alfie Kohn javaslata szerint, fizessük meg rendesen és fair módon a vezetőket és a munkatársakat, aztán pedig tegyünk meg minden elképzelhetőt annak érdekében, hogy zavartalanul koncentrálhassanak a munkájukra. 

Choice (választás): a munkatársaknak legyen lehetőségük részt venni annak megvitatásában és eldöntésében, hogy hogyan kell elvégezniük munkájukat.

Collaboration (együttműködés): minden munkatársat támogasson egy olyan team közössége, amelyben képzettsége, tapasztalata, kreativitása és alkotó ereje zavartalanul ki tud bontakozni.

Content (tartalom): a munkatársak tudjanak azonosulni a feladat céljával és tartalmával.

„To do a good job, people need a good job to do.”, azaz:"Adj az embereknek jó munkát, hogy jó munkát végezzenek!"

IDÉZET VÉGE

Mondanom sem kell, a tanulásirányítás és gyereknevelés szempontjából erősen megfontolandó gondolatok.