2015. március 6., péntek

gyengédséggel önmagamhoz

Feltette nekem valaki a kérdést - van-e valami, ami felől folyamatosan aggódom? Én? Nem. Nem vagyok aggódós. Én?? Ugyan... De milyen jó, h néha valaki rákérdez.

Minden nap. Kivétel nélkül.
Félek attól, hogy rosszul csinálom.

Minden nap, kivétel nélkül. Aggódom azon, hogy milyen kárt okozhattam. Mit fog majd a gyerekem a pszichológus kanapéján ventillálni?
(Nesze nekem pszichológia, meg lelkigondozói babérok.)

És akkor - ahogy mostanában olyan sokszor, kedves gondoskodásként - jön ez az írás, ami arcul üt. Aztán megsimogat. És sírok... Ez  ITT. Köszönöm, hogy nekem szól.
(És megosztom, mert hátha Neked is...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése