kerti munka

A tanulásunkkal, és így az életünkkel kapcsolatban még mindig több bennem a kéréds, mint a válasz, így még mindig áll a rendszer. Márminthogy nem mozog. Se előre, de talán hátra sem, ugyanis tanulnivaló mindig adódik, ha akarjuk, ha nem. A kertünk szépítgetésének egyik állomása a füvesítés. Szerettük mi a gazt is, de most mégis úriasodunk kicsit, és lesz szép, zöld gyep. De előtte munka van. A föld fel lett ásva hetekkel ezelőtt, de a füvesek csak csúszással érkeznek, így újra kellett gereblyézni a terepet. A gyerekek buzgón munkába álltak, fizetség fejében.

M gereblyézte össze a fáról lehullott kis "kukacokat". Félpucéran, gumicsizmában - ezt találta a legmegfelelőbb öltözetnek a munkára. Aztán hamar lekerült a csizma, és maradt a mezítláb. B is asszisztált, sőt, ő is hordta a marék földet innen oda, meg onnan ide.

S vállalta az időközben előtörő gazocskák kitépkedését. Hát, mit mondjak, ő kevésbé volt kitartó. És nem vette jó néven, h M néha a körmére néz, és dirigálja. Ki is borult rendesen. Megjegyzem, jogos. De másnap aztán befejezte a rá bízott területet.

A fizetséget M hozzátette a meglévő vagyonához, és leszámolta a karóra árát, amit venni szeretne. A maradékot pedig jégkrémre tervezte elverni a közeli ábécében. Kiszámolta szépen azt is, mennyi kell még a jégkrém árához, és megkérdezte Apát, mit kell még dolgozzon ennyi pénzért. Aztán együtt mentek el S-sel a bevásárló körútra, aki pedig nyalókát, meg valami takony állagú édességet vett, báh, jobb, ha nem is részletezem.

Amikor hazaértek, Apa _félig viccesekedve_ megjegyezte, h neki nem hozott senki jégkrémet? Nem sokkal később M kitalálta, h visszamenne a közértbe, mert ő is szeretne olyan nyalókát, mint S. Elment, és boldog mosollyal hozta - a jégkrémet Apának! Olyan szíve van ennek a kicsi nagy lánynak...!

B pedig igaz vadon nőtt kölök. Olyan ügyesen jön-megy a kertben, nem akadály neki a lépcső, a talaj változatossága... A végén még fára mászni is fog, így egy éves épphogy elmúltával...