kenutábor

Már meséltem róla, h a gyerekeim Rangerek. Ez olyasmi, mint a közismertebb cserkészet, csak amerikai gyökerű dolog. Keresztény vándorokként van magyarítva, ami elég furán hangzik.
ITT van több infó a Royal Rangers magyar szervezetéről, ha valakit érdekel.

M már tavaly részt vett a nyári, egy hetes táborban, és rettentően élvezte. Idén S is nagyon vágyakozott rá, de egyedül még nem engedném el ottalvósba. Aztán jött az ötlet, mi lenne, ha mindannyian mennénk? Felpakoltuk hát magunkat, így lehetővé téve S-nek is az első Ranger tábor élményt. Mi B-vel faházban aludtunk, a többiek sátraztak.

Dunakilitin, a Vadvíz Kempingben volt a táborhelyszín, kenuzási lehetőséggel.

Fűzfákkal szegélyezett part, a kedvencem!

Épül a tábor, közös erővel. Ez itt a közös sátor, ami alá beültünk enni, beszélgetni, és az utolsó napok szeles hidege elől társasozni is.

B élvezte a nagy teret, magabiztosan közlekedett a sátrak között, mint aki otthon van.

Ebédet szabad tűzön főztünk, volt paprikás krumpli, hagymaleves, milánói...

Különböző korosztályokból jöttek gyerekek, és jó volt látni, ahogy a másfél évestől a tizennégy évesig mindenki szeretettel viszonyul egymás felé.

A kenuzások előtt és után labdáztak, frizbiztek, métáztak a gyerekek.

Rövid evezésoktatás, és aztán vízreszállás!

Hihetetlen nagy élményt adott nekik az egész! Az egyik kenu borult, rögtön első nap - de aztán a többi nap csendesebb vizű terepei felülírták a traumát. S szerint olyan helyeken jártak, mintha dzsungelben eveznének!

Esténként énekeltünk, utolsó nap pedig tábortűznél sütöttük a virslivacsorát. Igazi tábor fíling, hálás vagyok, h ilyenben lehetett része a gyerekeknek!