B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2015. június 15., hétfő

vizsgatapasztalatok

Három napos vizsgánk első két napjával a hátunk mögött, azt mondhattam volna, eddigi legjobb vizsgaélményünket kaptuk. Az iskola kis létszámú osztályokkal működik, a másodikban lévő 4-5 gyerek nagy örömmel fogadta M-t, pedig legutóbb januárban találkoztak. Testneveléssel kezdtünk, és ez egy jó indítás volt, hiszen ezt szokta élvezni M leginkább. Összevont órát tartott a tanító néni, második + harmadik osztály együtt. Így jön össze számra egy kisebb átlagos osztály. M persze mindenben kitűnően teljesített, volt fejenállás, mérleg meg lebegőállás, bukfencek, labdaátadások. Tényleg olyan szép a mozgása, rácsodálkoztam így a többi gyerek között nézve őt. Magabiztosan, élvezettel csinálta a feladatokat. Az óra végi csapatjátékra is lelkesen beállt. Aznap volt még az erkölcstan és az olvasás, szövegértés, amik szintén nem jelentettek kihívást, szóval ez az első nap csupa móka és kacagás. Kicsit tartottam is tőle, h jó-e ez így, az elején túlesni a finom falatokon, és után jön a rágósabb rész...


Második napra terveztük mi a nyelvtant és a környezetet, mondván legyen még egy délután a matekra hangolódni. Úgy alakult, h M felment a tanító nénivel hamarabb, én még B-vel bajlódtam egy kicsit. (Próbáltam altatni, előző nap rettentően elfáradt, mindenki őt nyunyizta, középpontban volt, ezernyi inger és élmény, nulla alvás...) Mire a teremhez értem - az alvó B-vel -, már M el volt keseredve, h nem megy a matek. Javaslatomra áttértek a környezet feladatlapokra, M azt megírta, aztán még nyelvtan felmérőket kapott.

Alapvetően jól teljesít nyomás alatt. A matekos elkeseredést leszámítva nem borult ki. Ha fáradt volt, a szünetben lekéredzkedett az udvarra, és futott néhány kört. Ha éhes volt, evett, ha szomjas volt, ivott. Bár odajött hozzám, és közölte, h most utál írni - de csinálta.

A technika, rajz dolgainkat elvittük bemutatni, és át is küldtem e-mailen a nehezebben hordozható dolgokat. Plusz beszámoltam a kirándulásainkról, múzeumlátogatásokról. Vittünk itthon megoldott, érdekesebb feladatokat, irományokat, olvasónaplókat, matekos segédeszközöket. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert csupán a vizsgán nyújtott teljesítmény, és egyedül annak osztályzása nem reális. Ha már értékelés van, legyen a tanítónak árnyaltabb képe a munkánkról.

Második nap délutánján még készültünk kicsit a maradék nyelvtanra, megkaptuk a másolási illetve tollbamondási szövegeket.
És - még egy kis matek. A helyzet az, h nem igazán lett végigküzdve ez a dolog. Én kudarcot vallottam, mert M szabotálta a matekozást, én meg hagytam. Apa útközben átvette, de ő sem tette bele, amit kellett volna. M tisztában van vele, h nem megy jól a tizes átlépéses fejben számolás, a szorzás meg pláne. És nem szeret veszíteni. Itthon először jött a szokásos kiborulás, aztán Apa kezelésbe vette, eljuttatta oda, h megértette a tizes átlépést, és élvezettel adott össze. A kivonást - mert közben este lett - elintézték azzal, h majdnem ugyanaz...

Harmadik nap. Matek. Kapásból kivonásos feladatok. Sztrájk, sírás, kiborulás.
A tanító irtó megértően állt hozzá, tényleg. Hálás vagyok érte. Hagyott időt, vigasztalta, kerestük a megoldást a helyzetre közösen. Én nem kezelem jól az ilyet, mert bennem is megvan mindaz, ami ilyenkor M-ből jön, és utálom. (Az érettségimen majdnem elájultam, amikor behívtak, konkrétan fel kellett locsolni, engem ápolt a fél tanári.) Aztán megérkezett Apa, realizálta a drámát, leült M-mel szót érteni. Elkezdték együtt oldogatni a példákat, de akkorra M már ott tartott, h arra sem tudott válaszolni, mennyi 1x7...

Na azért a mateklap sem maradt üres, még a teljes világvége előtt (a második napon) számolt ő rendesen, csak irtó lassan haladt.

Tanulságok levonása, kérdések megfogalmazása, válaszok keresése.
Alapvetően - mire jó a vizsgázás? A vizsgahelyzet, a számonkérés, az ítélet? Mi a célja, eredménye, mit tanul belőle? Hogyan tanul meg teljesíteni a vizsgán? Vagyis nem is ez a kérdés, mert amiben határozott tudása van, ott nem blokkolt le. A kötelezőre kötelezni - akkor később is megteszi majd, amihez nem fűlik a foga?
És még sok, megfogalmazásra váró gondolat kavarog bennem...

Mindenesetre a tanítónő felajánlotta, h nekifuthatnánk még egyszer. Hiszen minden másból jól teljesített. És igaza van - nem is a jegy miatt, hanem a kudarc felülírása végett... M benne van, szeretne felkészülni, és újra megpróbálni. Apa is felkötötte a gatyát, és elhatározták a mindennapi matekozást. Hát, nem lesz egyszerű, az már biztos. De küzdelem nélkül nincs győzelem. Ezt is jó megtanulni...!

UPDATE: Az első nap heves, sokféle szaboltáló taktikát bevető (az én idegeimet az első körben azonnal szétcincáló) - nemakarokmatekozni, kudarcotakarok, utálomazegészet - után (én csak a háttérben téptem a hajam), Apa határtalan türelmének, és kitartó hadviselésének köszönhetően most M naponta, odaadóan matekozik. Ő vállalta - ha dolgozik, lesz eredménye, ha nem, akkor nem. Azt hiszem, megértette....
Halleluja. Kívánom a komolyan vett munka utáni megérdemelt sikert neki, nekik!

Azóta voltunk egyet nyaralni, mindenki felüdült és kisimult, hamarosan mesélek arról is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése