B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2015. július 13., hétfő

minden más lett... vagy mégsem?

Egy régebbi írogatásom, még egy szürke téli nap gondolatai, vázlatként várta a sorsát, de a kérdések akár aktuálisak még, a káosz kisebb-nagyobb mértékben életre tör manapság is, szóval most megszólítom magam:

Kavarodás van a fejemben.

A szabadság néha szédít. Kundera írja, h a tériszony valójában mélységmámor. Hív a zuhanás, csábító elengedni a kapaszkodót, feladni, véget vetni az ellenállásnak, és csak zuhanni végre.

Néha úgy érzem, mégis olyan jó volna egy leírás, egy tervezet, így csináld, első lépés után a második. Linearitás. Elindulok, megyek, megérkezek.
A gyerekeim nevelése, formálásának joga, lehetősége és felelőssége maximálisan az enyém. Nap mint nap vizsgálom magunkat, felülbírálom, gondolkodom, merre tovább, hogyan és miért.
Tanulás az iskolai követelmények mentén, a tanmenet alapján, előírt feladatokkal?
Hagyni szabadon őket, menjenek az érdeklődésük mentén? Akkor mit tanulnak? Mi van, ha nem az előírt dolgokat? Mi van, ha nem tanul meg szorozni másodikos korában?
Ugyanakkor egyre inkább fontosnak érzem a művészeti nevelést, a kreatívitás táplálását. Azt hogyan? Erre is keresnék valami jó kis módszertant... aztán valaki azt mondja, csak adj neki egy nagy lapot, eszközöket, és hagyd, hogy alkosson, ami jön.
Nem akarok parttalan lenni. De korlátozó sem.
Nem akarok irányítani, de zavar, ha nincs mérhető eredmény.
Mi a jó a gyerekeimnek?
Mire van szükségük?
Mi hiányzik nekik?
Mire vágynak?

És nekem? Mire van szükségem?
Mert az a mondat is motoz bennem, h ne a gyerekeidet akard nevelni - neveld önmagad!
Én teszem-e azt, amit vágyok a gyerekeimnek? Törekszem-e afelé?

Amíg nem jutok meggyőződésre, addig csak vergődök. És emiatt nem reagálok jól a jól-reagálandó helyzetekre. Bizonytalan vagyok, és ez kihat mindenre, amit csinálunk, vagy nem csinálunk.

Azzal kezdtem, h kavarodás van a fejemben... talán le kéne csitítanom, és a szívemet megkérdezni. Általában jó tanácsadó.

Gondolatébresztő videóim a napokban:
Ken Robinson - Az iskola megöli a kreatívitást
Ken Robinson - Kezdődjék a tanulás forradalma!

Megteremteni a körülményeket a kibontakozásra.
Figyelni, mibe merül bele, miben jó, és azt támogatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése