2015. augusztus 17., hétfő

lelkesedés

Oké, hát akkor hajrá lelkesedés!
Az utóbbi időben sokat rágódtam a saját szabadságom kérdésén - hogyan élhetném én magam is azt, amit a gyerekeimnek kívánok? Merre van az arra?

Nemrég két baráti beszélgetésben is elhangzott, hogy munkát kellene váltani, valami egész mást csinálni, mert ez így nem jó... de mindketten azt fogalmazták meg, nem tudják, mit is szeretnek, s így merre tovább.
Közben B mellettünk sikított, mert épp a labdát akarta nagyon, amit M rúgott messzire. Gyerekként még tudjuk. Nem kérdés, mit szeretnénk, és sokszor olyan erősen tudjuk, hogy az már akarás. Nem szoktam kijavítani a gyerekeket, ha azt mondják, ezt vagy azt akarom. Szépíteni illik, h szeretném... de ha ő tényleg akarja! Miért csitítsam el benne az erőt a célratartásra? És persze van, h nem érheti el, amit akar - ezt meg kelll tapasztani, megtanulni megélni, jól kezelni. De ettől még az akarás volt, ezért is nehéz lemondani róla - nem csendes sóvárgás.

És igaz az is, hogy abban, amit szeretsz csinálni - jó leszel. Ez talán törvényszerű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése