Székesfehérvár, Bory-vár. Az egyik kedvenc helyem.
Élénken él bennem az emlék, mennyire élveztem, h engedtek egyedül (!) bolyongani a várban, felfedezni, futkosni, szabadon. Gondoltam megajándékozom a saját gyerekeimet is ugyanezzel a kalandérzéssel, és miután együtt körbejártuk, az egyik kimaradt toronyba nagy lelkesen javasoltam, h menjenek egyedül - meg aztán járkálhatnak a várban is, amerre csak akarnak!
Megtették, de hiányzott belőlük az a tűz, ami bennem gyerekként fellobbant itt. És igen, a vár mesebelisége mellett nekem maga a szabadság - ami nem volt egy folyamatosan jelenlévő dolog az életemben - adta meg a varázst. M és S is élvezték, de nekik ez a fajta bizalom, önállóság és szabadság megadatik, így nem is lehetett olyan vérpezsdítő, mint akkor nekem volt...
Azért persze ők sem szomorkodtak.
Ha Székesfehérvár környékén jártok, ki ne hagyjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése