Mindenki harcol, küzd a maga démonjaival - nekem mostanában (jó ideje) a Harag az aktuális ellenség.
Szeretem a haragomat.
Évtizedekig egyáltalán nem engedtem neki. Nem éreztem haragot. (Az oka megvan.)
Aztán, amikor először haragudnom kellett a férjemre, egész testemben remegtem és fizikálisan rosszul lettem. Később, egy érzelmileg, és hormonálisan is érzékeny időszakban - nevezetesen terhesen -, és saját élettörténetem szempontjából is meghatározó, traumafeldolgozó életszakaszban elöntött. A harag.
Eleinte ijesztő volt, kontrollálhatatlan. Igen, kellett segítséget is kérnem.
Aztán elkezdtem élvezni. Ez sem jobb. Szerettem, ahogy elragad a hullám, élveztem érezni a dühöt. Ennek a felismerése az egyik, ami segített elindulni az úton, h megtanuljam kordában tartani. Mert rombol, ez sosem volt kérdés előttem.
Jelenleg úgy érzem magam, mint aki folyton haragos, csak néha az események feljebb csavarják, és akkor kiömlik belőlem. És nincs elzáró gomb. Ha egyszer feldühödtem, nagyon sokáig úgy maradok. Morgolódok, puffogok, néha odacsapok.
Nem, nem jó ez így.
Mi a haragom kiváltója?
Egyfajta sértett igazságérzet. Csalódottság. Meggyőződés, hogy engem megloptak. Mert nekem jár az, hogy tiszteljenek a gyerekeim. Jár az, hogy hálásak legyenek a fáradozásaimért. Jár nekem egy mindig figyelmes férj. Jár nekem, h senki ne bánjon velem rosszul. Jár nekem, hogy ha eltervezek valamit, az úgy legyen. És a harag jóvátételért kiált. Vagy bosszúért...
Amikor ezt felismerem, már könnyebb. Csak engednem kell, hogy kifolyjon a kezemből, a szívemből ez a hamis elképzelés. Mert nem ez a valóság. Nem kaphatok ideális gyerekeket, tökéletes férjet, hibátlan életet. És a másik fele, hogy nem is érdemlem. Én sem vagyok hibátlan számukra.
És ezt szabad elgyászolnom. De a gyászban a haragom is megszelídül.
A Minden Titkok Tudója, szívek legteljesebb ismerője - feddhetetlenséget kér. Nem hibátlanságot. Aki feddhetetlen, azt nem lehet számon kérni. De nem azért, mert nem követett el semmit.
Hanem mert látja, tudja. Fáj neki. Bánja. És akkor már nincs miért.
Szeretem a haragomat.
Évtizedekig egyáltalán nem engedtem neki. Nem éreztem haragot. (Az oka megvan.)
Aztán, amikor először haragudnom kellett a férjemre, egész testemben remegtem és fizikálisan rosszul lettem. Később, egy érzelmileg, és hormonálisan is érzékeny időszakban - nevezetesen terhesen -, és saját élettörténetem szempontjából is meghatározó, traumafeldolgozó életszakaszban elöntött. A harag.
Eleinte ijesztő volt, kontrollálhatatlan. Igen, kellett segítséget is kérnem.
Aztán elkezdtem élvezni. Ez sem jobb. Szerettem, ahogy elragad a hullám, élveztem érezni a dühöt. Ennek a felismerése az egyik, ami segített elindulni az úton, h megtanuljam kordában tartani. Mert rombol, ez sosem volt kérdés előttem.
Jelenleg úgy érzem magam, mint aki folyton haragos, csak néha az események feljebb csavarják, és akkor kiömlik belőlem. És nincs elzáró gomb. Ha egyszer feldühödtem, nagyon sokáig úgy maradok. Morgolódok, puffogok, néha odacsapok.
Nem, nem jó ez így.
Mi a haragom kiváltója?
Egyfajta sértett igazságérzet. Csalódottság. Meggyőződés, hogy engem megloptak. Mert nekem jár az, hogy tiszteljenek a gyerekeim. Jár az, hogy hálásak legyenek a fáradozásaimért. Jár nekem egy mindig figyelmes férj. Jár nekem, h senki ne bánjon velem rosszul. Jár nekem, hogy ha eltervezek valamit, az úgy legyen. És a harag jóvátételért kiált. Vagy bosszúért...
Amikor ezt felismerem, már könnyebb. Csak engednem kell, hogy kifolyjon a kezemből, a szívemből ez a hamis elképzelés. Mert nem ez a valóság. Nem kaphatok ideális gyerekeket, tökéletes férjet, hibátlan életet. És a másik fele, hogy nem is érdemlem. Én sem vagyok hibátlan számukra.
És ezt szabad elgyászolnom. De a gyászban a haragom is megszelídül.
A Minden Titkok Tudója, szívek legteljesebb ismerője - feddhetetlenséget kér. Nem hibátlanságot. Aki feddhetetlen, azt nem lehet számon kérni. De nem azért, mert nem követett el semmit.
Hanem mert látja, tudja. Fáj neki. Bánja. És akkor már nincs miért.
Timi, nagyon jól megfogalmaztad ezt: "Mert nem ez a valóság. Nem kaphatok ideális gyerekeket, tökéletes férjet, hibátlan életet. És a másik fele, hogy nem is érdemlem. Én sem vagyok hibátlan számukra." Bennem is sok a harag, és én is kiengedem, és tényleg ki kell, de nem biztos, hogy jó a módszerem..,. Na, erről majd beszéljünk!Puszi
VálaszTörlésOké, csak a randit kell összehozni, és mehet a ventilálás... :D
Törlés