Elkezdődött a neheze.
Szerintem az év legsz~rabb időszaka a január-február. Utálatos. Már elmúlt a Karácsony, általában az igazi farkasordító hidegek még csak ekkor jönnek, sötét van és fázunk, be vagyunk szorulva a lakásba, és csak agonizálunk. A napfényre való öntudatlan sóvárgásom pedig minden életerőmet szép lassan, kíméletlenül, precízen megöli. Tavaszra élőhalottként vegetálok, leamortizálódva, használhatatlanul. A tavasz a megváltás, újjászületés. A nyár meg maga az ÉLET. A zabolázatlan meleg, a szilaj napfény...
Ahh. És most előttem ez a két borzalmas hónap.
Ma havazott, ez egy enyhe bocsánatkéréssel ér fel, és nálam nagyon is sokat jelent, a vizuális lenyűgözéssel le lehet venni a lábamról. Úgyhogy kicsit megenyhültem. De a reggeli -10 fok - az első rutinpályás hajnali fél hetes vezetésemkor! - azért eléggé sért.
Egy blogos, otthontanulós ismerős fogta magát és 4 gyermekét, elcuccoltak Spanyolországba. Elmentek innen a zord télből. Anyira bátor, és annyira igaza van!
De. Végül is. 8 hétről van szó. Ebből az első hét erős, koncentrált tanulással kell, h teljen. Ez van most. Második héten vizsga. És utána újra a szabadság. Amit _akár_ megtölthetnék olyasmikkel, amik kifejezetten segítenek nekünk túlélni... Még nem tudom, mik ezek. De harcrakész lettem. Talán. Egy kicsit...
Szerintem az év legsz~rabb időszaka a január-február. Utálatos. Már elmúlt a Karácsony, általában az igazi farkasordító hidegek még csak ekkor jönnek, sötét van és fázunk, be vagyunk szorulva a lakásba, és csak agonizálunk. A napfényre való öntudatlan sóvárgásom pedig minden életerőmet szép lassan, kíméletlenül, precízen megöli. Tavaszra élőhalottként vegetálok, leamortizálódva, használhatatlanul. A tavasz a megváltás, újjászületés. A nyár meg maga az ÉLET. A zabolázatlan meleg, a szilaj napfény...
Ahh. És most előttem ez a két borzalmas hónap.
Ma havazott, ez egy enyhe bocsánatkéréssel ér fel, és nálam nagyon is sokat jelent, a vizuális lenyűgözéssel le lehet venni a lábamról. Úgyhogy kicsit megenyhültem. De a reggeli -10 fok - az első rutinpályás hajnali fél hetes vezetésemkor! - azért eléggé sért.
Egy blogos, otthontanulós ismerős fogta magát és 4 gyermekét, elcuccoltak Spanyolországba. Elmentek innen a zord télből. Anyira bátor, és annyira igaza van!
De. Végül is. 8 hétről van szó. Ebből az első hét erős, koncentrált tanulással kell, h teljen. Ez van most. Második héten vizsga. És utána újra a szabadság. Amit _akár_ megtölthetnék olyasmikkel, amik kifejezetten segítenek nekünk túlélni... Még nem tudom, mik ezek. De harcrakész lettem. Talán. Egy kicsit...
Köszi :) Azért az első két nap megrémültem magamtól, akkor jött ki rajtam, az a "Hogy én mekkora hülye vagyok!!!" érzés. Egyébként sokat agyaltam itt, és rájöttem, hogy van értelme a télnek. Te például most sokkal jobban fogsz örülni a tavasznak, mint én :)
VálaszTörlés