arcoskodás

Kiinduló arcok:

És a tartalommal megtöltött pofácskák, kapcsolódván az agyunk érzelmekért felelős részéről való elmélkedéshez, és ahhoz, mennyire különbözőek vagyunk mind, még az agyunk sem ugyanolyan:

 M

 S

B

S művébe B is belekontárkodott. 

Mivel többen kérdeztétek, h B mit csinál, amikor mi tanulunk, hát belegondolva, alapvetően ő is azt, amit a többiek. Ha ceruza van a kezünkben, ő is kap lapot és íróeszközt, ha vágunk, akkor ő is cincálja a papírt, ha ragasztót használunk, hát ő is. Hogyha valami kézzel fogható alkotás készül, mindig neki is gyártunk, és amit lehet, úgy, ahogy, de ő készít el belőle. Könyvből tanulás esetén ül az ölemben, és okul. Ha éppen nem az érdeklődésének megfelelő az anyag, akkor általában előpakolja az autókat, vagy elővesszük neki a duplót, esetleg a Kisvakond élettörténetében mélyed el keménylapos könyvek formájában. Ilyesmik. Legtöbbször velünk van, egy szobában, egy légtérben, és sokszor ennyi elég is neki. 

Ma reggel például reggelizés közben folytattuk az aggyal kapcsolatos beszélgetést/tanulást, akkor ő, hát jólnevelten evett. 

Szóval egyenlőre nem érzem nehézségnek, persze még csak (már?!) 2 éves.

Sokkal inkább nehézség a két nagy közötti rivalizálás, amiről mondja meg már valaki, hogyan szoktathatnám le őket, köszi.