B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2016. február 22., hétfő

egy beszélgetés margójára

Régebbi beszélgetés, aktuális gondolatok. Nem feltétlenül összefüggő, de idejegyzendő mondatok.

Szóba került sok minden: renitenskedés, vagyis eltérés a megszokottól, a "normálistól", otthontanulás felől a szabadon tanulás felé, jogok és lehetőségek, döntések... és a "felkészülni a legrosszabbra" elve... ami alapvetően oké, de csak, ha el tudom aztán engedni annak a bizonyos rossz eshetőségnek a kezét, és megyek tovább békében és szabadságban.
Én mégis csak abban hiszek, h minden napnak elég a maga baja. Nem tarthat vissza egy fontos lépéstől a távoli jövőben esetlegesen bekövetkezhető ilyen-olyan balszerencse, vagy kiszámíthatatlan rossz következmény. Nem a félelem lelke, de persze a józanságé, igen. Ha egy irány nem hagy nyugton, és újra meg újra visszatérek oda, akkor valószínűleg arrafelé van dolgom.


Aztán, egy másik téma: Egy bizonyos embertípus, vagy működés - mégpedig azok az emberek (mondjuk éppen tanító nénik), akik előhívják belőlem/belőlünk a kisgyereket, azt, aki megtanult nekik engedelmeskedni, aki fél tőlük és gyorsan szót fogad. Erős, félreértelmezett felelősségtudatból, vagy fensőbbségből (?) ők keményen megmondják a tutit. Éreztetni képesek, hogy ők tudják, nagyon jól, de mi - nem. Azt a kapcsolót piszkálják meg, aminek kiiktatásért küzdök.
Elbizonyalanodás, kompetenciaérzés elvesztése, gyengeség, kiszolgáltatottság, sebezhetőség.
A félelem? - talán ebben csomósodik össze az egész.
Na, hát az ilyen helyzetekkel, és személyekkel még biztosan dolgom van.

De változni jó, erőt átélni mámorító, és a Minden Titkok Tudójának terve arra nézve, hogy ki vagyok - több, mint amiről álmodhatok.
"You are designed for your story."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése