Tegnap délután felpakoltuk magunkat (muszáj kimozdulni minél többet, mert megzápulok), és elmentünk a HellóAnyuba, ami egy hihetetlenül kedves, emberléptékű hely, maximálisan gyerekbarát, vagy inkább -központú. Mintha egy kisgyerekes barátnőd lakása lenne, ahol simán otthonosan elvagy. Játékok szanaszét, mindenki zokniban, matracokon ücsörgés, szörpözés. És ez a fíling hozza magával, h aki ott van, úgy is érzi, mintha valami baráti együttlógásba érkezett volna. Ahogy beléptünk, rögtön ránk köszönt az ajtóhoz legközelebb álló anyuka, és eligazított, merre az arra. Mintha régi ismerősök lennénk. Persze simán lehet, h tényleg van egy rendszeresen visszajáró törzsközönsége a helynek, és a "fíling" az valóság.
Mi az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv kapcsán tartott beszélgetésre mentünk /IDE katt, ők tartották/, de mivel Apával közös volt a program, igazodva hazaérkezéséhez - késtünk. ITT már említettem a könyvet. Még ugyan azóta sem olvastam végig, de KonMari, és minimalizmus nyomdokain haladva úgy éreztem, jó lesz ez nekünk.
Mire mi odaértünk, a téma alapjai már le lettek fektetve. Pl, ha azt akarnánk tudni, mi értelme is lehet az egyszerűsítésnek, akkor arról asszem lemaradtunk, de ez nekem nem is kérdés. (Ha az életem engedi, majd kijegyzetelem az ide passzoló gondolatokat a könyvből.)
Túl sok miből lehet/van?
- túl sok tárgy
- túl sok választási lehetőség
- túl sok információ
- túl nagy sebesség
Az egyszerűsítés színterei:
- környezet
- ritmus
- időbeosztás
- felnőtt világ információi
Konkrét gyakorlat:
1. Találd meg az elégedetlenség okát! (vagyis keress egy területet, dolgot, eseményt, amivel nem vagy elégedett az életetekben)
2. Képzeld el, hogy a dolgok ezen a területen a mostanitól jobbak! (gondolatban éld át, hogy jól működik)
3. Tervezz meg egy kicsi, megvalósítható változást! (ami reális, és csak tőled függ)
4. Valósítsd meg! (tűzz ki - nem rövid - határidőt)
5. Nézz rá megint, és ünnepelj!
Hangzottak el konkrét példák, saját élmények is. Tetszett, h az előadó figyelmeztetett mindenkit, itt annak van helye: "nálunk ez így megy", és nem a tanácsok osztogatásának.
Egy - azt hiszem a könyv által javasolt - tipp a játékok kupacolása. Akkorra időzítik, amikor nincs otthon gyerek. Három kupacot célszerű képezni, az elsőbe teszem azokat a gyerekcuccokat, amiket szeret, játszik vele. A második kupac azoké a játékszereké, amiktől feláll a szőr a hátamon (hangosan zenél, ízléstlenül ronda, totál haszontalan, nem egyezik az elveimmel, stb) és a gyerek se játszik vele. (És mi van, ha én utálom, de a gyerek szereti? kérdezem zárójelben) Ettől búcsút mondhatunk. A harmadik kupac azoké, amiket azért kidobni mégse, mert kaptuk a nagynénitől, mamától, stb, de nem a szívünk csücske. Akik mesélték, h ezt így végigcsinálták, és az egyes számú csoport maradt csak a gyerekszobában, arról számoltak be, h a gyerekeknek nem tűntek fel a hiányzó játékok, csak az, milyen jó kis átláthatóság, rend van a szobájukban. És neki is álltak játszani, élvezték, ami van.
Felmerült a számítógép kérdésköre, az időbeosztás egyszerűsítése kapcsán. Magamnak is feljegyzendő, fontos elv, hogy a gépezés ne a közös időben történjen. Mondjuk többször futottam már neki ennek, de nem könnyű. Az volna talán az optimális, ha délutáni pihenőt tartana mindenki, a nagyok is (jelenleg ilyen nincs), és nekem az az egy-két óra lehetne a gép előtt tölthető időm. De sokszor már reggel bekapcsolom valami miatt, és tanuláshoz is használjuk, aztán úgy marad, ami nem jó. Az estéket is át kell gondolni ilyen szempontból. Legtöbbször az a munkaidőnk, Apa is akkor végzi el a pluszmunkáit. Én nagyon hatékony voltam régebben esténként, de mostanában egyszerűen nem megy, kidőlök. Aktív munkára meg képtelen vagyok. Ami bennem hosszútávon megoldásként felmerült, az az, hogy ne a nappaliban legyen a számítógép. Hanem - ha lenne, ha lesz - a dolgozó szobában a helye. Persze tévénk nincs, és filmezni azon szoktunk, tanuláshoz is használjuk... de mégis, egészségesebbn lehet élni vele, ha nem a központi térben van.
Ezt amúgy egy apuka is felvetette, és az előadó odament hozzá kezet fogni, mondván, EZ a megoldás. Hm.
A másik téma az időbeosztás egyszerűsítése, különórák tömkelege volt. Tetszett az előadó anyukának az a szokása, h suli után nem passzírozza be sietve a gyerekeket az autóba, és sietés haza, hanem tesznek egy húsz perces sétát még a közeli Dunaparton. Így ténylegesen egymásra figyelve tudják megbeszélni, h kivel mi történt aznap, és nem a kocsiban ülve, egymást nem is látva, vezetés közben.
Szintén az időhöz kapcsolódott a konyhai eszközök minimalizálása. A mosogatás-elpakolás lerövidítése, és így idő megmentése végett a család leredukálta az étkészletet - mindenkinek maradt 1 pohara, 1 bögréje, 1 mély, 1 lapos tányérja. Különböző színűek, mindenkinek saját. (A vendégekre váró többi fent a legmagasabb polcon.) Mindenki maga tartja tisztán a sajátját. Ennyi. Nekem tetszik.
Amikor valami túl sok, annak az egyik tünete az öröm elvesztése az újdonság iránt. Ha a gyerek kap valamit, már nem tud örülni neki. Vagy - a habzsolás, az röpke örömélmény kergetése.
Végezetül idemásolom a kiosztott szóróanyag egy-két gondolatát:
KÉPZELD EL...
...az otthonodat, ahol egy kicsit lelassul az idő folyása
...hogy van tér és idő a játékra, pihenésre, és együtt megélni mindennek az örömét
...hogy egyre kevésbé veszíted el a fejed egy-egy hiszti hatására
...a gyerekszobát kacatmentesen, tisztán, ahol rend és béke honol
...hogy gyermekednek minden nap marad ideje az álmodozásra és a szabad játékra
...hogy naponta ismétlődő családi rítusokkal tradíciót teremtesz
...hogy ami az otthonodban történik, az egyre kedvesebb, őszintébb, és olyasmi, ami valóban szükséges
képzelj el egyre több kikapcsolódást, elektronikus kütyüktől mentesen...
Ezeket hozza magával az egyszerűsítés. Jó, nem?
Mi az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv kapcsán tartott beszélgetésre mentünk /IDE katt, ők tartották/, de mivel Apával közös volt a program, igazodva hazaérkezéséhez - késtünk. ITT már említettem a könyvet. Még ugyan azóta sem olvastam végig, de KonMari, és minimalizmus nyomdokain haladva úgy éreztem, jó lesz ez nekünk.
Mire mi odaértünk, a téma alapjai már le lettek fektetve. Pl, ha azt akarnánk tudni, mi értelme is lehet az egyszerűsítésnek, akkor arról asszem lemaradtunk, de ez nekem nem is kérdés. (Ha az életem engedi, majd kijegyzetelem az ide passzoló gondolatokat a könyvből.)
Túl sok miből lehet/van?
- túl sok tárgy
- túl sok választási lehetőség
- túl sok információ
- túl nagy sebesség
Az egyszerűsítés színterei:
- környezet
- ritmus
- időbeosztás
- felnőtt világ információi
Konkrét gyakorlat:
1. Találd meg az elégedetlenség okát! (vagyis keress egy területet, dolgot, eseményt, amivel nem vagy elégedett az életetekben)
2. Képzeld el, hogy a dolgok ezen a területen a mostanitól jobbak! (gondolatban éld át, hogy jól működik)
3. Tervezz meg egy kicsi, megvalósítható változást! (ami reális, és csak tőled függ)
4. Valósítsd meg! (tűzz ki - nem rövid - határidőt)
5. Nézz rá megint, és ünnepelj!
Hangzottak el konkrét példák, saját élmények is. Tetszett, h az előadó figyelmeztetett mindenkit, itt annak van helye: "nálunk ez így megy", és nem a tanácsok osztogatásának.
Egy - azt hiszem a könyv által javasolt - tipp a játékok kupacolása. Akkorra időzítik, amikor nincs otthon gyerek. Három kupacot célszerű képezni, az elsőbe teszem azokat a gyerekcuccokat, amiket szeret, játszik vele. A második kupac azoké a játékszereké, amiktől feláll a szőr a hátamon (hangosan zenél, ízléstlenül ronda, totál haszontalan, nem egyezik az elveimmel, stb) és a gyerek se játszik vele. (És mi van, ha én utálom, de a gyerek szereti? kérdezem zárójelben) Ettől búcsút mondhatunk. A harmadik kupac azoké, amiket azért kidobni mégse, mert kaptuk a nagynénitől, mamától, stb, de nem a szívünk csücske. Akik mesélték, h ezt így végigcsinálták, és az egyes számú csoport maradt csak a gyerekszobában, arról számoltak be, h a gyerekeknek nem tűntek fel a hiányzó játékok, csak az, milyen jó kis átláthatóság, rend van a szobájukban. És neki is álltak játszani, élvezték, ami van.
Felmerült a számítógép kérdésköre, az időbeosztás egyszerűsítése kapcsán. Magamnak is feljegyzendő, fontos elv, hogy a gépezés ne a közös időben történjen. Mondjuk többször futottam már neki ennek, de nem könnyű. Az volna talán az optimális, ha délutáni pihenőt tartana mindenki, a nagyok is (jelenleg ilyen nincs), és nekem az az egy-két óra lehetne a gép előtt tölthető időm. De sokszor már reggel bekapcsolom valami miatt, és tanuláshoz is használjuk, aztán úgy marad, ami nem jó. Az estéket is át kell gondolni ilyen szempontból. Legtöbbször az a munkaidőnk, Apa is akkor végzi el a pluszmunkáit. Én nagyon hatékony voltam régebben esténként, de mostanában egyszerűen nem megy, kidőlök. Aktív munkára meg képtelen vagyok. Ami bennem hosszútávon megoldásként felmerült, az az, hogy ne a nappaliban legyen a számítógép. Hanem - ha lenne, ha lesz - a dolgozó szobában a helye. Persze tévénk nincs, és filmezni azon szoktunk, tanuláshoz is használjuk... de mégis, egészségesebbn lehet élni vele, ha nem a központi térben van.
Ezt amúgy egy apuka is felvetette, és az előadó odament hozzá kezet fogni, mondván, EZ a megoldás. Hm.
A másik téma az időbeosztás egyszerűsítése, különórák tömkelege volt. Tetszett az előadó anyukának az a szokása, h suli után nem passzírozza be sietve a gyerekeket az autóba, és sietés haza, hanem tesznek egy húsz perces sétát még a közeli Dunaparton. Így ténylegesen egymásra figyelve tudják megbeszélni, h kivel mi történt aznap, és nem a kocsiban ülve, egymást nem is látva, vezetés közben.
Szintén az időhöz kapcsolódott a konyhai eszközök minimalizálása. A mosogatás-elpakolás lerövidítése, és így idő megmentése végett a család leredukálta az étkészletet - mindenkinek maradt 1 pohara, 1 bögréje, 1 mély, 1 lapos tányérja. Különböző színűek, mindenkinek saját. (A vendégekre váró többi fent a legmagasabb polcon.) Mindenki maga tartja tisztán a sajátját. Ennyi. Nekem tetszik.
Amikor valami túl sok, annak az egyik tünete az öröm elvesztése az újdonság iránt. Ha a gyerek kap valamit, már nem tud örülni neki. Vagy - a habzsolás, az röpke örömélmény kergetése.
Végezetül idemásolom a kiosztott szóróanyag egy-két gondolatát:
KÉPZELD EL...
...az otthonodat, ahol egy kicsit lelassul az idő folyása
...hogy van tér és idő a játékra, pihenésre, és együtt megélni mindennek az örömét
...hogy egyre kevésbé veszíted el a fejed egy-egy hiszti hatására
...a gyerekszobát kacatmentesen, tisztán, ahol rend és béke honol
...hogy gyermekednek minden nap marad ideje az álmodozásra és a szabad játékra
...hogy naponta ismétlődő családi rítusokkal tradíciót teremtesz
...hogy ami az otthonodban történik, az egyre kedvesebb, őszintébb, és olyasmi, ami valóban szükséges
képzelj el egyre több kikapcsolódást, elektronikus kütyüktől mentesen...
Ezeket hozza magával az egyszerűsítés. Jó, nem?
(három gyerek, egy kisvakond)
Miután vége lett a beszélgetésnek, még sütiztünk a HellóAnyuban. És milyen jól tettük, mert estére táncházzá alakult a kis helység, megérkeztek a zenészek, profi, és lelkes még profibb táncosok. A gyerekeink rettentően élvezték, S a zenészek előtt bohóckodott, vezényelt, B szaladgált, táncolt megállás nélkül, M minket sem hagyott ülni, roptuk együtt.
Nagyon gazdag este volt! Köszönet érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése