Hát, ha már őszinteség meg minden, ezt a mait is leírom.
Mára játszótér volt betervezve, nem "csupán szórakozásból", hanem munkatervvel. De mivel esőt ígértek, és tegnap esett is szépen, így lemondtunk róla. Aztán, láss csodát, ma reggelre napfényes jóidő kerekedett. M lelkesen kérte, menjünk akkor a kiszemelt játszótérre. Erős fejfájással ébredtem, de oké, én is örültem a szép időnek. Összeszedtem magam, reggeli előtt hamar krumplit hámoztam, evés végére majdnem el is készült a mai ebéd, krumplifőzelék. Utána fürdés (reggel szoktam, bocs, enélkül nem térnék magamhoz), h indulhassunk is még délelőtt. De a fürdőszoba meleg, párás békéjéből egy háborús övezetbe érkeztem, amikor kiléptem az ajtón. M és S nekiálltak egy sakk partinak, és már csak azt hallom - hangos bántás, vita, veszekedés. Veszíteni, vagy csak vesztésre állni, nehéz mindkettőjüknek. Elismerni a másik győzelmét, szintén. Beszélgettünk már erről, nem egyszer.
Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa. Minden jókedvem elszállt, szétküldtem őket külön helyiségekbe, és közöltem, h így aztán nem fogunk menni sehova, kinek van kedve haragban elindulni. Ahogy telt a délelőtt, egyszer csak eljutottak oda, h megbeszéljék, nem volt egyszerű, akkor is vádolták egymást, de végül lett valamiféle nyugalom. Nem tudom a részleteket, dúlva-fúlva nekiálltam az esedékes házimunkáknak.
Egész nap mérges és kedvetlen voltam. Úgy éreztem, olcsón beáldozták a szép délelőttünket. Mintha megloptak volna. Hogy micsoda önző, buta hozzállás ez? Tudom. Akkor is duzzogtam egész nap. Hiába értettem meg az eszemmel, h ők a fontosak, nem a program... mégsem tudtam kilépni a csalódottságomból. Nem tudtam velük lenni az ő konfliktusukban, nem tudtam nem magamra venni az ő saját, aktuális nehézségüket. És mégis elvárom tőlük, h ők ennél érettebben működjenek?
Nem könnyű velem.
De hogy a Minden Titkok Tudója mennyire kedvesen, gyengéden szól még ilyenkor is. Ma este, pont ennek a mai napnak az estéjén - elmentem Pécsi Rita előadására. Szabadságra nevelünk - fegyelmezéssel sokat ígérő címmel.
Nekem az önfegyelem szó nem pozitív. Nem is egyértelműen negatív, persze, de kellemetlen érzés társul hozzá. Próbálom megfejteni - amiket előhoz belőlem, az fájdalmas, nehéz, valamiféle elnyomás érzése. És igen, rájövök, h sosem tanultam meg, mi az a belső fajta fegyelem, amiről Rita beszél. Tudom, h képes vagyok fegyelmezni magam, erővel, keményen - de ez nem szabadságot hoz, és egyáltalán nem abból fakad. Az a fajta ember lettem, aki mások hangulatának rabjaként megfojtja saját magát, ha kell. Gyilkos önfegyelem ez. Gyerekként túlzottan is jól ismertem.
Aztán lett egy első_nagy szerelmem, aki átlépte a korlátokat, aki az érzései, kedve után ment, mindig tudta, mit akar, és magasról tett az emberek véleményére. Kinyílt a világ. Persze simán elnyomtam magam mellette, vagy hagytam, h elnyomjon - de meg is változtatott. Felépülgetve ebből a kapcsolatból, kezdtem feltétlen dicsőséget adni annak, amit én akarok. Élveztem érezni, élveztem önmagam lenni. És igen _ bár volt rosszabb is _ még most is sokszor vagyok a saját hangulataim rabja. Lásd mai délelőtt.
A gyereknevelésben pedig indulva onnan, h engedelmesség első szóra, eljutottam oda, h kapcsolat. Aztán jutalmazás-büntetésből az együttműködés fontosságáig. Megélve, átértékelve, saját bőrön tapasztalva. Most néha azt érzem: tudom mit nem, de akkor végül is mit is igen? Látom azt az utat - magam mögött -, amit nem akarok járni. Amin elindultam, azt meg mintha néha köd lepné el, és csak sejtem az irányt. Ez a mai előadás helyretett dolgokat bennem, hála érte. Egy következő posztban le is írom a jegyzeteimet. De most alszom rá.
Mára játszótér volt betervezve, nem "csupán szórakozásból", hanem munkatervvel. De mivel esőt ígértek, és tegnap esett is szépen, így lemondtunk róla. Aztán, láss csodát, ma reggelre napfényes jóidő kerekedett. M lelkesen kérte, menjünk akkor a kiszemelt játszótérre. Erős fejfájással ébredtem, de oké, én is örültem a szép időnek. Összeszedtem magam, reggeli előtt hamar krumplit hámoztam, evés végére majdnem el is készült a mai ebéd, krumplifőzelék. Utána fürdés (reggel szoktam, bocs, enélkül nem térnék magamhoz), h indulhassunk is még délelőtt. De a fürdőszoba meleg, párás békéjéből egy háborús övezetbe érkeztem, amikor kiléptem az ajtón. M és S nekiálltak egy sakk partinak, és már csak azt hallom - hangos bántás, vita, veszekedés. Veszíteni, vagy csak vesztésre állni, nehéz mindkettőjüknek. Elismerni a másik győzelmét, szintén. Beszélgettünk már erről, nem egyszer.
Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa. Minden jókedvem elszállt, szétküldtem őket külön helyiségekbe, és közöltem, h így aztán nem fogunk menni sehova, kinek van kedve haragban elindulni. Ahogy telt a délelőtt, egyszer csak eljutottak oda, h megbeszéljék, nem volt egyszerű, akkor is vádolták egymást, de végül lett valamiféle nyugalom. Nem tudom a részleteket, dúlva-fúlva nekiálltam az esedékes házimunkáknak.
Egész nap mérges és kedvetlen voltam. Úgy éreztem, olcsón beáldozták a szép délelőttünket. Mintha megloptak volna. Hogy micsoda önző, buta hozzállás ez? Tudom. Akkor is duzzogtam egész nap. Hiába értettem meg az eszemmel, h ők a fontosak, nem a program... mégsem tudtam kilépni a csalódottságomból. Nem tudtam velük lenni az ő konfliktusukban, nem tudtam nem magamra venni az ő saját, aktuális nehézségüket. És mégis elvárom tőlük, h ők ennél érettebben működjenek?
Nem könnyű velem.
De hogy a Minden Titkok Tudója mennyire kedvesen, gyengéden szól még ilyenkor is. Ma este, pont ennek a mai napnak az estéjén - elmentem Pécsi Rita előadására. Szabadságra nevelünk - fegyelmezéssel sokat ígérő címmel.
Nekem az önfegyelem szó nem pozitív. Nem is egyértelműen negatív, persze, de kellemetlen érzés társul hozzá. Próbálom megfejteni - amiket előhoz belőlem, az fájdalmas, nehéz, valamiféle elnyomás érzése. És igen, rájövök, h sosem tanultam meg, mi az a belső fajta fegyelem, amiről Rita beszél. Tudom, h képes vagyok fegyelmezni magam, erővel, keményen - de ez nem szabadságot hoz, és egyáltalán nem abból fakad. Az a fajta ember lettem, aki mások hangulatának rabjaként megfojtja saját magát, ha kell. Gyilkos önfegyelem ez. Gyerekként túlzottan is jól ismertem.
Aztán lett egy első_nagy szerelmem, aki átlépte a korlátokat, aki az érzései, kedve után ment, mindig tudta, mit akar, és magasról tett az emberek véleményére. Kinyílt a világ. Persze simán elnyomtam magam mellette, vagy hagytam, h elnyomjon - de meg is változtatott. Felépülgetve ebből a kapcsolatból, kezdtem feltétlen dicsőséget adni annak, amit én akarok. Élveztem érezni, élveztem önmagam lenni. És igen _ bár volt rosszabb is _ még most is sokszor vagyok a saját hangulataim rabja. Lásd mai délelőtt.
A gyereknevelésben pedig indulva onnan, h engedelmesség első szóra, eljutottam oda, h kapcsolat. Aztán jutalmazás-büntetésből az együttműködés fontosságáig. Megélve, átértékelve, saját bőrön tapasztalva. Most néha azt érzem: tudom mit nem, de akkor végül is mit is igen? Látom azt az utat - magam mögött -, amit nem akarok járni. Amin elindultam, azt meg mintha néha köd lepné el, és csak sejtem az irányt. Ez a mai előadás helyretett dolgokat bennem, hála érte. Egy következő posztban le is írom a jegyzeteimet. De most alszom rá.
Timi, nálunk is sokszor van ilyen helyzet. Bennem is harag, sértettség van és nagyon nehezen engedem el a haragom. De olyan jó látni, ha nekik sikerül, és odajönnek és beszélünk róla. És igen, néha tőlük érettebb viselkedést várunk, és miért, mert próbáljuk ezt tanítani. Csakhogy mi sem vagyunk tökéletesek, és nekünk sem sikerül mindig higgadtnak maradni. És valahol ez jó is, mert látják a mi emberi mivoltunkat. És ha sikerül, akkor mi is elmondhatjuk nekik, miért éreztük és mondtuk azt, amit mondtunk.(Ma az esti imát bohóckodták el, főleg a fiúk, és én berekesztettem így az egészet. Mondtam, hogy ez így nem ima. És Gergő magától imádkozott hangosan-mondjuk ez nekem szólt:), de utána később elnézést kért, Mátéval én imádkoztam az ágyban, mert valahol ő még kicsi ehhez a "direkt bohóckodunk nem látjuk a következményét" dologhoz. A lányok pedig magukban az ágyukban imádkoztak és elmondták nekem. Pedig én nem kértem egyiküktől sem. Örültem neki. Ugrott ugyan az esti szokásos közös ima, no meg a mese is, de maguktól rájöttek, hogy nekik is fontos az ima, nemcsak nekem. Legalábbis remélem. És időben lefeküdtek :))))
VálaszTörlésKöszi, Mesi! Ha tudnék, tennék most ide egy szivecskét... :)
TörlésNahat! En is ott voltam Rita eloadasan! Merre ultel?
VálaszTörlésNem mondod!!! Végre találkozhattunk volna! Késtem pár percet, és jobb oldalot, viszonylag hátul ültem le.
TörlésTervezek a márciusira is menni! Jössz?
TörlésIgen megyunk, ha minden jol megy. A hazaskozis csajokkal voltunk. Mar terveztunk menni ketto masik alkalomra is, de nem jott ossze. De a marciusira mindenkepp menni fogok. Remelem osszefutunk!
VálaszTörlésFú, de jó! Na majd megegyezünk valami különös ismertető jelben, ok? :D
Törlés