dizájnos papírrepülő

Reggeli összebújás, közös meseolvasás. (Látszik, h itt a tavasz, mindenkinek plezúros a térde...)

Aztán gondolták, papírrepülőzni volna jó. Barátunk, az Internet segített is ezügyben, M igazán menő repcsisablont talált a Meseliget oldalán!

Nem csak csini, de jól is repül!

csokis keksz és egyéb finomságok

A jobb sorsa érdemes csokinyulak átlényegülése sütivé.

(A receptet még egyszer télen, ITT, csokimikulásokkal írtam le.)

Ebből mindig sokszoros adagot kell készíteni, valahogy nekünk kevesebb darabszám jön ki, és persze hamar is fogy, nagyon.

Ők a nemszépek, de finomak!

 Közben S sem unatkozott, a lego kimeríthetetlen:

A párnavarrás pedig töretlenül ível felfelé, egyre ügyesedünk, és lassan a család összes tagja varrt már néhány darabot. (Na jó, a legnagyobb és a legkisebb fiútag még nem...)

Majd megmutatom S első párnácskáját, annyira vagány lett! És gyertek szombaton a Fonóba az Otthontanulós családi napra, ott leszünk mi is - párnapopostul! 

workshop

Ma délelőtt varrástanulás óra volt. Vagyis párnapop workshop! Egy szintén otthontanulós lányka, J szeretett volna popozni, hát átjött hozzánk, és együtt alkottunk.

A cérnabefűzést és egyéb technikai dolgokat M magyarázta, és mutogatta meg:

Aztán anyagok választása következett, mi mihez passzolhatna. J hozott egy cuki, baglyos kislány felsőt, amit ő, a tesói, és unokatesói is hordtak.

M egy pizsigatyát cincált szét, hogy párna legyen belőle.

Vágás, gombostűzés, varrás, vágás, gombostűzés, varrás...

B is talált magának elfoglaltságot.

Máskor meg a bátyókájával gyűrték egymást. (Aki most már szintén szeretne megtanulni varrni.)

Végül a párnatömés, egy régi paplan születik újjá popként.

És íme, az elkészült remekek:

Annyira élvezetes délelőtt volt!

Bokodi-tó

Kirándultunk. Pont egy hűvös, szeles napot sikerült választani, de ez talán csak hangulatosabbá tette.

A hurka alakú párnapopok tökéletes kocsiban alvós társak, állandó helyük is lett az autóban.

Ismeritek Bokodot? Talán láttátok már az ott készült, elhíresült fotókat, ez egy kis település, Tatabányától nem messze, nagy horgásztóval.

És pottyantós vécékkel... (Örültünk, hogy a sok, gondosan lelakatolt budi között leltünk egy nyithatót, amikor épp sürgősen szükség volt rá... ezúton köszi a tulajnak!)

Nyáron még inkább bulis lehet itt kirándulni! A vízre benyúló stégek mind kis horgászkunyhókhoz vezetnek.

Persze a fáramászás is adott.

A kaland csúcsa - besétáltunk egy náddal körülvett, hosszú stégen...

...amikor is óriási üvöltést hallok a hátam mögül, és M térdig áll a nádak között, a Bokodi-tóban. Ő csak nádért nyúlt, és a vízben találta magát. Még jó, h ott nem volt mélyebb.

Na, gyorsan vissza a kocsihoz, fűtést be, levettem magamról, amit lehetett, és M a térdzoknimban, pulcsimat maga köré szoknyázva utazott haza. Az autóban volt egy cipő is neki, mert nemrég vettünk újat, és ez ott maradt (milyen jól jött most ez a rendetlenség). Szóval, ő idén már meg is mártózott a Bokodi-tóban... ki mondhatja ezt még el magáról??