Bokodi-tó

Kirándultunk. Pont egy hűvös, szeles napot sikerült választani, de ez talán csak hangulatosabbá tette.

A hurka alakú párnapopok tökéletes kocsiban alvós társak, állandó helyük is lett az autóban.

Ismeritek Bokodot? Talán láttátok már az ott készült, elhíresült fotókat, ez egy kis település, Tatabányától nem messze, nagy horgásztóval.

És pottyantós vécékkel... (Örültünk, hogy a sok, gondosan lelakatolt budi között leltünk egy nyithatót, amikor épp sürgősen szükség volt rá... ezúton köszi a tulajnak!)

Nyáron még inkább bulis lehet itt kirándulni! A vízre benyúló stégek mind kis horgászkunyhókhoz vezetnek.

Persze a fáramászás is adott.

A kaland csúcsa - besétáltunk egy náddal körülvett, hosszú stégen...

...amikor is óriási üvöltést hallok a hátam mögül, és M térdig áll a nádak között, a Bokodi-tóban. Ő csak nádért nyúlt, és a vízben találta magát. Még jó, h ott nem volt mélyebb.

Na, gyorsan vissza a kocsihoz, fűtést be, levettem magamról, amit lehetett, és M a térdzoknimban, pulcsimat maga köré szoknyázva utazott haza. Az autóban volt egy cipő is neki, mert nemrég vettünk újat, és ez ott maradt (milyen jól jött most ez a rendetlenség). Szóval, ő idén már meg is mártózott a Bokodi-tóban... ki mondhatja ezt még el magáról??