kihívásaink

Mert vannak kihívásaink. Talán nem az, mint amit az otthonoktatásról faggatózók gondolnak. Mert tanulni nem nehéz. Időt beosztani, napirendet tartani nem (olyan) nehéz. De szeretni - azt néha nehéz. Nagyon. Testvérkonfliktus a csúcson. Anya-agybaj a köbön.

Belefutottam egy cikkbe a mentálisan erős szülők ismérveiről. Az eredeti cikk ITT.

Már az első pont betalál. Az "okés szülő" nem veszi magára... Vagyis nem sajnálja magát, nem hiszi, h ez egy ellene indult hadjárat. Nem keres/vél igazságtalanságot a gyerek viselkedése mögött. Nem gondolja, h a gyerek őt akarja büntetni, és neki milyen rossz. Ez mind energiafecsérlés. Inkább oldjuk meg a helyzetet! 
Így is van.

Második pont: nem adja át az irányítást. Nem mond olyat, h a gyerek őrületbe kergeti. 
A gyerek hibáztatása helyett megőrizni a nyugalmunkat és vállalni felelősséget a saját érzelmeinkért, viselkedésünkért. 
Ismerjük fel azt, hogy minden egyes alkalommal, mikor kijövünk a béketűrésből, belemegyünk a hatalmi harcba és bizony átengedjük a gyereknek az irányítást. 

Nem sokkolódik le a gyerek változásaitól.

Nem irányítani akarja a gyerekeit, inkább hatással lenni. Körülményeket teremt, a többit rábízza a gyerekre.

Határozott a meggyőződéseiben - mindegy, mit ítél róla a világ/szomszéd néni/nagymama/barátnő...

Bevállal bizonyos kockázatot - a gyerek függetlenedése érdekében. Pl. ha nem vesz kabátot, oké, majd fázik.

Az érzelmileg erős szülő már feldolgozta a saját gyerekkorát. Nem próbálja azt kompenzálni.

Tanul a hibáiból. Nem leragad, rágódik, hanem levonja a következtetéseket, és felismerésekre jutva, továbblép.

Nem hasonlítgat.

Nem hibáztat.

Nem adja fel.

Figyel önmagára, törődik magával, szereti magát.

Tudja, h a szülőség munka. Kemény, de hálás munka. És kiváltság. A mentálisan erős szülő dolgozik. Kitartóan, mert hosszútávú a feladat.

Hát, úgy legyen!