2016. október 27., csütörtök

hogy indultunk idén

Nyár után, egy szeptembert kihagyva tudtunk megint KEROTT találkozót szervezni. Amikor ott ültem, a többi anyuka és apuka között, körülöttünk kisgyerekek molyoltak, és egyszer nevetve, máskor megilletődve, elgondolkodva figyeltük egymás beszámolóit, osztoztunk érzésekben - akkor jöttem rá, mennyire hiányzott ez!

Hálás vagyok ezért a közösségért, ahol őszintén meg tudunk nyílni egymás előtt, pedig nem vagyunk egyformák - otthon tanítunk ugyan mindannyian, de ez egy csak kis szelete a családok, életek színes sokoldalúságának. Mégis - érdeklődve, elfogadva, sokszor együtt rezdülve élvezzük azt, amit ebben a szeretetközösségben adhatunk és kaphatunk.

Ezt az októberi alkalmat a tanévkezdés, a célok és tervek köré fűztük fel.

Mindenki végiggondolhatta, és egy kérdéssor segítségével összegezhette a vágyait erre az évre. Azután meg is osztottuk egymással a terveket.
Nekem személyesen jó volt leírni a szóban/gondolatban már otthon megfogalmazottakat, és sokat kaptam a többiek megosztásai által is.


1. Mik a céljaink ebben az évben? Hova szeretnénk eljutni? Mely területek kapnak hangsúlyt idén az életünkben?

Nálunk 4 szó mentén épül az idei időszak - ezek a béke, a szeretet, a változás, és a hit.
Nehezen vágtunk bele az őszbe, és most sem elsősorban a tanulás okoz kihívást. Három gyerekkel vagyok itthon, 10, 7, és 2 évesek. Más az igényük, szervezést és tudatos odafigyelést igényel, hogy mindenki megkapja az őt illető figyelmet. Ha ebben hiányt szenvednek, azt mindenki megszenvedi...
A két nagy közötti harcok voltak azok, amik miatt rezgett a léc a folytatást illetően. Fel kellett tennem a kérdést: mindenkinek jó ez így? Azért vagyunk itthon, mert ezt tartjuk jónak a család számára. De mi van, ha mégsem jó együtt? Mi van, ha a nagynak már elege van belőlünk? Ha az tenne neki jót, hogyha másokkal lenne inkább...? Új környezet, más kihívások?

Sok imádkozás és beszélgetés előzte meg az egyik felismerést: azzal, ha iskolába menne a tízéves, az alap probléma nem oldódna meg. Csak szőnyeg alá söprődne - ha kevesebbet vannak együtt, eleve kevesebb a konfliktus is - időben legalábbis biztosan. Talán.

Békét teremteni, azt őrizni - ez a kihívásunk. Konfliktuskezelés, szeretetben megbocsájtás. Újrakezdés. Építkezés.
Ugyanakkor mindenki igényeinek a figyelembe vétele, amennyire az mások jogait nem sérti.

A változás pedig mindig nagy Istentapasztalat, Ő az, aki elhozza az újat bennem, bennünk, ott, ahol minden reménytelennek tűnt.

Béke.
Szeretet.
Változás.
Hit.

Tanulás terén nagyobb hangsúlyt szeretnék tenni azokra a dolgokra, amik szerintem az élethez igazán kellenek - nyelvtanulás, számítógépes ismeretek, főzés, kertgazdálkodás... - de főleg a hit, bár ez nem tanítható, inkább megélhető.
Életre nevelés.


2. Melyik ige vezérel, illetve jelent sokat mostanában?

Tépelődéseimben 3 bibliai igét kaptam, amikre építkezünk mostanában, és egyre mélyebben értjük a jelentésüket.

"Az igazság békét teremt."

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"

"A hit a reménylett dolgok valósága..."


3. Min kell változtatni?

Változtatni csak önmagamon tudok. Erre a kérdésre a válasz belőlem indul és bennem végződik.
Az időbeosztásomat kellett felülbírálnom, és elhatározásokat hoznom. Itthonról dolgozom, és ezt fontos a helyén kezelnem. Hogy mikor és mennyit. A figyelmem koncentrációját egyensúlyozni a gyerekek és a munka között - az elsőnek a javára. Mert most nekik van itt az idejük. Elsősorban.

És kell elkülönített idő pihenésre, töltődésre, alvásra! Isten előtti elcsendesedésre. És férjjel való randi idők.


4. Miért kell imádkoznunk?

Amiért én könyörgöm, az, hogy a gyerekeim keressék Istent, és a Minden Titkok Tudója ajándékozza meg őket a hit ajándékával. Ismerjék meg az az elsöprő szeretetet, amivel Ő rájuk gondol, rájuk néz. És láthassák önmagukat ezen a pillantáson keresztül.
Kívánom nekik azt a szabadságot és gyógyítást, amit csak Isten adhat.


Ezek a mi családunk életének céljai, feladatai. Köszönöm a többieknek is, hogy engedték látni a harcaikat. Adjon Isten mindannyiunknak az Ő közelségéből!



14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 
15 Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 
16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.
17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. 

18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! 

(Mózes második könyve, 33.fejezet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése