azért történnek a dolgok

Tavaszi bődületes fáradtság, és életünk felfordulása jobbról balra, balról jobbra, lentről fel és fentről le, de lassan kialakul minden. Vár ránk egy nagy költözködés, valamikor, reméljük hamarosan. 

Viszont ma végre kifejezetten aktívak voltunk, foglalkoztunk az emberi test nagy projektünkben a sejtekkel, kicsit a genetikával. (Egyszer volt az ötlet - Mendel, És egyszer volt az ember - A születés nagyon jó kis anyagok ide.) Eközben a két fiú szuperhősként lobogott körülöttünk. (Kimeríthetetlen szerep.) 

Ebéd után M átment a szomszéd nagylányhoz, akivel együtt szoktak tanulni. Most éppen a gladiátorok témakörében merültek el. Itthon elővettük az ide kapcsolódó könyveket. Közben S tanulóideje is eljött, úgyhogy M-nek önálló elfoglaltságot kellett találni. Nem volt egyszerű, minden javaslatomat közösen szerette volna megcsinálni. Végül B-t átrajzolva fog egy élethű gladiátort papírra vetni, ez lelkesítette. 
Csakhogy közben B alvásideje is ketyegett már, S-sel meg még semmit nem foglalkoztam. Oké, egy kis Rumini olvasás felváltva S-sel, míg B a papíron "pihen"... Aztán altatok, közben M folytatja a munkát, S pedig megígérte B-nek, hogy autópályát rajzol neki, míg alszik. 

És még nincs este...

UPDATE:

Aztán minden elképzelést és tervet felrúgva megjelent a szomszéd fiú, aki nagy haver, és akit szívfájdalom itt hagyni, ha költözünk... úgyhogy már kint bandáznak a kertben... 

B alszik, én retusálok, az élet szép! No és holnap is van nap.