Húsvét hétfőjén pedig a Dera-szurdokba kirándult a műhely!
14 család, összesen 40 gyerekkel vágott neki a vadregényes kalandnak a Dera-patak völgyében. Ki dombot mászva, ki vízben gázolva, faleveleken szánkázva, hidak alatt kúszva, s ki a kalandozókért izgulva - de végül mindenki sikerrel teljesítette a nem mindennapi terepet!
Mialatt gyülekeztünk, zokninyulik rejtőztek el a fák között...
(M és S és drágaanyukájuk áldozatos munkájának, no meg rendetlenségének köszönhetően készültek el sok-sok fél pár zokniból...)
A gyerekek összeszedték őket, mindenkinek jutott, sőt, még csokitojásokra is bukkanhattak az élelmesek!
Egy kedves KEROTT-os anyuka a húsvéti történetről is mesélt nekünk, Jézus feltámadását különböző, színes, kis műanyag tojásokban rejlő szimbólumokon keresztül hallgattuk meg.
A túra izgalmai:
Felejthetetlen élmény marad!
Hála van a szívemben, annyira gazdag volt az idei tanév a műhelyeknek köszönhetően! Hálás vagyok a tanároknak, akik vállalták a gyerekeink végigvezetését a kísérletek varázslataiban, és a drámajátékokon keresztüli jellemformálódásban! És köszönöm a KEROTT-os anyukáknak, akik az én háttérbe húzódásomat is kipótolva szervezték fáradhatatlanul ezeket az alkalmakat! Elsősorban pedig hálás vagyok barátnőmért, Móniért, akiből indult a találkozók ötlete, és nőtte ki magát általa a KEROTT egy ilyen áldott dologgá!
Az életem most a befelé fordulásról szól egy kicsit, amennyire ez nálam jelenleg lehetséges, de alig várom, hogy visszakapcsolódjak én is aktívan a vérkeringésbe...
Hála a Minden Titkok Tudójának csodálatos terveiért, és azért, hogy munkát bíz ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése