B

Lilypie Premature Baby tickers

Lilypie First Birthday tickers

2017. augusztus 10., csütörtök

kimenők kettesben

Ez a nagynagycsaládos dolog mondhatni szokatlan. Ha három gyerek van körülöttem, legyen az bármelyik három - úgy érzem, megvagyunk, és elfelejtem, hogy van egy negyedik is valahol. Amikor jövünk-megyünk, és körbenézek, megvan-e mindenki, olyan soknak tűnünk. Szokatlan, mintha nem eggyel, hanem jóval nagyobb lépésben bővült volna a család.

Van egy újszülöttem, aki fizikálisan igényel masszívan, persze a szívemet is odateszem, de az magától is odaolvadozik... És van egy kamaszodó lányom, aki kifejezetten a lelkemet rágja. Legalább színes a kihívások palettája. A két középső csak a szokásos feladatokat rója ki, figyelmet igényelnek, követelnek.
Ha belegondolok, megrémít, hogyan leszek képes mindenkit látni, érezni, mindenkire reagálni, adni magamat - ölelni, amikor azt kell; figyelni, kérdezni, érteni, amikor azt kell. Szeretni, ott lenni, nekik lenni. Meg persze Férjnek is időt adni. A sor végén ott vagyok Én is magamnak, nem elhanyagolhatóan.

A napokban lehetőségünk adódott néhány órát kettesben tölteni először S-sel, majd M-mel is.


S-sel a Zöld Teknős Teaházat kerestük fel, ahol mindenféle kalandszobákban lehet üldögélni - kalózós, egyiptomos, tengerjárós... Neten jól utánanéztem a nyitvatartásnak, de odaérve totál zárva találtuk. Mint megtudtuk később, végleg lehúzták a rolót.


Csalódás szele suhintott meg minket, de továbbsétálva egy katonai boltba sodort a Gondviselés, ahol S kedvére nézelődhetett. Egy terepmintás kalappal is gazdagodott, túrázásokhoz kiváló lesz!


Hazafelé sétálva egy Herendi márkaboltba is bebóklásztunk, S odavan a porcelánokért. A kiskosztümben mosolygó eladók hölgyek szerencsére nem rosszallották a vásárolni nem szándékozó nézelődőket.


A kalap azóta is elmaradhatatlan kiegészítője a mindennapoknak.


M számára már megvolt régóta a tervem. Egy, még terheskori csajos napunk alkalmával dizájn vásárba futottunk bele a Gárdonyi térnél, a B32 galériában. Sok szépséget láttunk, köztük Artkores újrahasznos ékszerei tetszettek M-nek különösen. Követni kezdtem Esztert, az alkotót facebook-on. Láttam, h tart néha workshopot. Levelezni kezdtünk, és összeállt a terv.
Alkothattunk vele egyedi ékszert:





M karkötőt készített, én fülbevalót:



Utána még sétáltunk, kajáltunk, és visszabuszoztunk az uszodába a délutáni uszitanfolyamra.

Irtó jót tett. Mindkét nap. Nekem is, nekik is.
Egy négy gyerekes barátnőm mondta, hogy ennyi emberrel már nem lehet spontán. Már tervezni kell. Tudatosan élni. Nagyon igaza lehet.

Kezdem elhinni, hogy azért csak menni fog ez.

1 megjegyzés:

  1. Nálunk a sor legvégén apa áll. Tervezzük mi is a minőségi időt. Nálunk az is újdonság a négy gyerekkel, hogy állandó segítő legyen velem mindig.

    VálaszTörlés